Egyház, kábítószer, drogfüggőség (3.)

Van-e a Vatikánnak drogpolitikája?

A "drogpolitika" kifejezést másfél évtizede egyre gyakrabban halljuk, helyes vagy helytelen használatát tapasztalhatjuk. Egy ország kábítószer-problémával kapcsolatos törvényei, rendeletei, határozatai, állásfoglalásai, nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségei alkotják a drogpolitika kereteit, a probléma egészére adott társadalmi válaszok pedig a tartalmi elemeit. A nyolcvanas-kilencvenes évektől egyre több ország készítette el stratégiáját, amely rövid, közép és hoszszú távú célokban jelöli ki a megoldandó feladatokat, a cselekvési programot.

A magyar parlament 2000-ben fogadta el - ellenszavazat nélkül - a Nemzeti stratégia a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében című határozatot, amely mind a mai napig meghatározó dokumentuma a magyar drogpolitikának.

Önálló kötetben a Vatikán ugyan még nem jelentette meg a drogpolitikával kapcsolatos nézeteit, de szinte nincs olyan fontos területe a témának, amelyről ne lenne karakteres véleménye, amelyeket összegyűjtöttek az Egyház, kábítószer, drogfüggőség című pasztorális kézikönyvben. Sorozatunk első részében már idéztük Barragan bíboros gondolatait: "Nem új módszert ajánlunk, hanem egyszerű válaszokat kínálunk a kérdésekre, egyfajta gyakorlati útmutatót adunk." Ennél mégis több e kötet. Az általa megszólítottak köre igen széles: a püspökök, papok, világi munkatársak, szülők, akik részt vesznek a pasztorális munkában; a politikusok, akik a felelősségteljes törvényalkotás során és a probléma iránti érzékenységükkel foglalkozhatnak e témával; az egészségügyiek, akik "megtalálhatják a kötetben azokat az értékeket és tájékozódási pontokat, amelyek segíthetik őket küldetésük teljesítésében"; valamint a fiatalok, tanárok, akik a prevenció kulcsszereplői.

A kötet legfontosabb témái, amelyekkel kapcsolatban a tanítóhivatal és II. János Pál pápa megnyilatkozásaiból, enciklikákból idézeteket és kommentárokat találhatunk: a politika és a társadalom felelőssége; keresletcsökkentés; kínálatcsökkentés; ártalomcsökkentés (fenntartó kezelés); kábítószer-kereskedelem, terjesztés; nevelés és prevenció; rehabilitáció; az egyház szerepe.

"A könyv ismerteti a kérdésben elfoglalt hivatalos elméleti álláspontot, és gyakorlati útmutatást ad a kábítószerfüggőkért végzett lelkipásztori tevékenységhez." (25.)

"Három követendő út létezik: megelőzés, visszaszorítás, rehabilitáció. A legfontosabb közülük az első, az olyan megelőzés - a megfelelő neveléssel együtt -, amely feltárja az élet igaz értelmét, és a valódi értékeket helyezi előtérbe." (53.)

"1997. október 9. és 11. között zajlott le a Vatikánban a Szolidaritás az életért című egyházi értekezlet, amelyet az Egészségügyi Dolgozók Lelkigondozásának Pápai Tanácsa szervezett. Mérföldkő volt ez a találkozó: bebizonyította, hogy a Szentszék energikusan és határozottan akar fellépni a kábítószer-problémával szemben. A katolikus egyház, amely eddig is komoly részt vállalt a megelőzésben és a kábítószerfüggők testi-lelki egyensúlyának helyreállításában, a kábítószer-jelenséget sürgető, világméretű problémának nyilvánította, amely minden országot és minden társadalmi csoportot érint (szegényeket és gazdagokat, fiatalokat, felnőtteket és időseket, férfiakat és nőket egyaránt). Egy ilyen méretű probléma erőteljes és határozott fellépést igényel, hogy gátat tudjunk szabni a belőle fakadó erkölcsi romlásnak." (17.)

"A kábítószer-jelenség, amely az egész világot aggasztja, komoly tanulmányozást igényel. Helyesen teszszük, ha ilyen súlyos kérdésben II. János Pál megvilágító erejű tanításait vesszük alapul. Az utóbbi években a Szentatya gyakorta fejezte ki aggodalmát, és több mint nyolcvan alkalommal foglalkozott ezzel a kérdéssel." (16.)

A felsorolt idézetekből egyértelműen kitűnik, hogy a tárgyalt téma részletességét, valamint a megnyilatkozások és idézetek súlyát tekintve drogpolitikai állásfoglalásként is olvashatjuk a kötetet, amely megszívlelendő iránymutatást tartalmaz a világegyház, a helyi egyházak, valamint ajánlásokat az egyes kormányok számára is.

Tekintsük át - továbbra is a kötetből kiemelt idézetek segítségével - csoportosítva a legfontosabb megállapításokat.

Angelo Sodano bíboros az 1997-es konferencia megnyitó beszédében hosszan sorolta azokat az okokat és következményeket, amelyekkel kapcsolatban a szembesülés, valamint a megoldások keresése világméretű problémát jelent, s amelyek - különböző hangsúllyal - az egyes országok kezdődő vagy akár már katasztrófát jelentő gondjai is egyben.

"A kábítószer egyszerre eredménye és oka az erkölcsi leépülésnek, a társadalom egyre fokozódó szétesésének, amely aláássa az erkölcsi rendet, az emberek közötti kapcsolatokat, a társadalmi együttélést.

Kiemelte a kábítószer-fogyasztással járó és a fogyasztás következményeképpen fellépő betegségeket, a hepatitistől a tuberkulózisig és az AIDS-ig. Mindenki előtt ismert az a rengeteg rossz, erőszak, szexuális visszaélés, fegyverkereskedelem, terrorizmus, amely kíséri ezt a jelenséget, és amely miatt a családi kapcsolatok egyre nehezebben fenntarthatóak...

A kereskedők profitjának leszorításához a nemzetközi kábítószer-kereskedelem legalább hetvenöt százalékát le kellene állítani. Gondoljunk csak arra, hogy nagy részét nemzetközi szervezetek tartják ellenőrzésük alatt, amelyeket erősen centralizált bűnöző csoportok irányítanak, sokféle szakma képviselőinek a bevonásával: a vegyészektől a médiaszakértőig, és a pénzmosás területén az ügyvédektől a biztonsági őrökig." (34.)

A kínálatcsökkentéssel kapcsolatban az egyes országokon belüli, valamint a globális méretű kábítószer-kereskedelemmel, a "halál árusaival" való harc, ennek felelőssége visszatérő gondolat a kötetben (28.,29.,32.,36.,37.). Különösen fontos a már régóta termelőként számon tartott, sokszor a tömeges megélhetést is a termesztés, termelés által biztosító országokban az eredményes fellépés (Latin-Amerika, egyes afrikai és ázsiai országok). II. János Pál által az elmúlt évtizedben többször is ismételt gondolatait idézi ezzel kapcsolatban a kötet:

"Megújítom ezért azt az elkeseredett felhívást, amelyet néhány évvel ezelőtt intéztem a különböző, hazai és nemzetközi testületekhez, hogy fékezzék meg a kábítószerek kereskedelmének egyre növekvő folyamát. Elsősorban arra van szükség, hogy napvilágra kerüljenek azok az érdekek, amelyek a piaci spekulációkat mozgatják. Aztán meg kell ismerni eszközeiket és működésmódjaikat. Végül jöhet a szervezett és hatékony felszámolás. (...)

Sürgető feladat ezen a téren egy olyan egységes terv megalkotása, amely a régiók és a kontinensek közötti együttműködésen alapul. A narkotikumok kereskedelmével szemben alkalmazott eszközök csak így lehetnek valóban hatékonyak." ( 58., 59.)

Az ENSZ szakosított szervezetei régóta küzdenek - hasonló szemlélettel - ezzel a problémával. Meg-megújuló kérdés, hogy van-e értelme az úgynevezett drogháborúnak, azt meg lehet-e nyerni (lásd USA). Az egyes országok harca helyett globális összefogás szükséges e téren.

A vatikáni dokumentum többször visszatér a legalizálás témájára. Bár nem nevezi meg az országokat, de egyértelműen utal Hollandiára és a kilencvenes években Svájcban lezajlott korlátozott vagy engedélyhez kötött hozzáférhetőségre is. (A Szolidaritás az életért című konferencián indulatokkal fűszerezett vita zajlott le a heroinfüggőknek az egészségügy által biztosított tiszta és ellenőrzött heroinhoz való hozzáférése miatt. Svájc megosztott volt e téren, az egyházon belül voltak ellenzői és támogatói is ennek az ENSZ által évekig finanszírozott kísérletnek.)

Ismét II. János Pált idézzük: "A kábítószert nem lehet kábítószerrel legyőzni. (...) Némely hatóságok készek erre az engedményre, igyekeznek átlátható keretek között tudni a kábítószer-fogyasztást, hogy ellenőrizni tudják hatásait. Az eredmény az lesz, hogy némely drog fogyasztása már iskoláskortól kezdve általánossá válik. Megpróbálják minimálisra szorítani a veszélyt, megkülönböztetnek lágy és kemény drogokat: ezekből az elvekből születik meg az egyes kábítószerek szabad kereskedelmére tett javaslat. Ez a megkülönböztetés nem veszi figyelembe, illetve enyhébbnek láttatja azokat a veszélyeket, amelyeket a toxikus anyagok minden fogyasztása magában rejt, különösképpen a függőséget, amely mögött ugyanaz a pszichikai struktúra áll minden drog esetében: a tudat beszűkülése, az akarat és a személyes szabadság elvesztése." (47.)

(A zárójelben olvasható számok az Egyház, kábítószer, drogfüggőség című könyv számozott szakaszait jelölik).

(Folytatjuk.)

Kály-Kullai Károly

mentálhigiénés szakember

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu