Erősíteni a gyökereket

Központista papnövendékek zarándoklata a Felvidéken

Az utolsó áprilisi hétvégén négynapos tanulmányi kirándulást tett - Bíró László püspök-rektor és Marton Zsolt prefektus vezetésével - a budapesti Központi Papnevelő Intézet huszonegy növendéke a Felvidéken. Azon a tájon, amelyet ott hivatalosan Nyugat-Szlovákiának hívnak, de amely nekünk, magyaroknak nyolcvanöt év után is Felvidék marad, a történelmi Magyarország északi része. Olyan föld, amelyet a magyar történelem és művelődés máig éltető gyökerei hálóznak be.

Az esztergomi érsekek egykori székesegyháza Nagyszombatban

Az út első állomása Komárom volt. Egy fiatal magyar pap, Józsa Attila bősi plébános - hat éve még maga is a Központi Szeminárium növendéke -, várta és kalauzolta a növendékeket a Duna menti, harminchatezer lelket számláló határvárosban, ahol a lakosság hatvannégy százaléka magyar. Ezelőtt néhány évvel keserű szájízzel úgy mondtuk volna, hogy "már csak". Az uniós csatlakozással átjárhatóbbá vált határoknak köszönhetően a fogyatkozás tendenciája esetleg változhat. Jó volna remélni, hogy egyre kevesebb atrocitás éri ezen a földön magyarságuk miatt a magyarokat. De hogy valóban magyarok maradhassanak őseik földjén, ahhoz az ő szívós, öntudatos és bizakodó élni akarásukra is szükség van.

A mai hatalmas András-templom elődje a jelenlegi kolostorépület udvarán állott az 1700-as évekig. A jezsuiták 1723-ban letették az alapkövet, de tizenöt év múlva összedőlt az épület. 1750-ben kezdték építeni az újat, de 1763-ban földrengés döntötte romba a várost, templomostul. A jezsuita rend feloszlatása után a bencések vették át itt a lelkipásztori munkát. 1847-ben szörnyű tűzvész pusztította a várost, amelyben négyszáz ház elpusztult, majd a szabadságharc végén a negyvennapos ostrom és 1850 februárjában jeges árvíz sújtotta Komáromot. A templomot végül is Scitovszky János hercegprímás szentelte fel 1860-ban. "Itt folyton újra kell kezdeni mindent?" - dünnyögte az egyik papnövendék. Lehet, hogy ez volt ennek az útnak az első tanulsága.

Gondolkodóba ejtette a papnövendékeket az egykor virágzó komáromi szerb ortodox közösség sorsa: az igumen (a szerzetesközösség vezetője) egymaga él a monostorban, és összesen tizenhat híve van a városban...

Az ötezer lakosú Bős volt a kirándulás központja, innen ment tovább és ide tért vissza minden este a társaság. A korábban háromezres község lélekszámát majdnem megduplázta az erőmű-építkezés. Az első este Fenes Iván polgármester és Ilka Alfréd igazgató az erőműben fogadta és vendégelte meg a társaságot. Az igazgató bevallott elfogultsággal mutatta meg az 1992 októberében üzembe helyezett létesítményt, amelynek nyolc hatalmas turbinája, illetve generátora Szlovákia elektromos áramtermelésének tíz százalékát adja. 1989-ben a bősi erőmű kilencvenöt százalékig, a dunakiliti beruházás pedig teljesen kész volt már, amikor Magyarország visszalépett. Ekkor döntött úgy Szlovákia, hogy a felvízcsatornát Pozsony irányában meghosszabbítva nem a magyarországi Dunakilitinél, hanem már szlovák területen, Dunacsúnynál tereli el a folyót, és egymaga fogja befejezni és üzemeltetni az erőművet. A régi folyómederbe a megállapodás szerint Szlovákia azóta is évi átlagban négyszáz köbméter vizet juttat másodpercenként. Az igazgató szerint Magyarország anyagi és politikai okokból lépett vissza, ám ez súlyos anyagi veszteséget jelent Magyarország számára.

A "kis Rómának" is becézett Nagyszombat a szlovákiai katolikus egyház központja. Ez arra az időre nyúlik vissza, amikor 1543-ban a török elől ide települt át az esztergomi érsekség, és 1822-ig itt is maradt. A gótikus Szent Miklós-templom töltötte be a székesegyház szerepét, az oldalkápolnák falain esztergomi érsekek (Oláh Miklós, Drugeth György, Forgách Ferenc) díszes márvány síremlékei sorakoznak. Alig kétutcányira innen az egykori jezsuita templom, amely a történelmi Magyarország barokk egyházi építészetének első remeke. Egyetemi templomnak épült, a Pázmány Péter által akkor alapított univerzitás szomszédságában. Amikor a trianoni határokat elfogadva a Szentszék létrehozta a Nagyszombati Egyházmegyét, akkor ez lett a székesegyház.

Jan Orosch segédpüspök hibátlan magyarsággal beszélve bemutatta a látogatóknak a legérdekesebb egyházi vonatkozású látnivalókat. Megismertette őket a papi otthon egyik színes egyéniségű lakójával, a nyolcvanéves Danczi Lajos atyával is, aki fiatalos lelkesedéssel beszélt nekik a papi hivatás nagyszerűségéről.

"A gyökereinket is keressük..." - mondta a növendékek nevében a püspököt és minden vendéglátót köszöntve az ötödéves Román János főduktor. Nagyszombatban Oláh Miklós alapította Magyarország első papnevelő intézetét, Pázmány pedig a ma az ő nevét viselő egyetem ősét. A papnövendékek valóban a gyökereknél érezhették magukat. S akkor is, amikor Nyitrán a Szent Mihály-kápolna bezárt kapuja előtt elmélkedhettek, ahol annak idején Prohászka Ottokárt keresztelték.

A nyolcvankét éves Jan Chrysostom Korec bíboros, Nyitra püspöke a palotában fogadta a magyar zarándokokat. Az öntudatos nemzeti érzéstől fűtött, történészi érdeklődésű főpap a 823-as esztendővel kezdte "történelemóráját", amikor az első templomot szentelték itt. Pribina fejedelemről, Cirill és Metód apostoli tevékenységéről mesélt, utalva arra, hogy Szent Istvánnak volt mire építenie: és ezek közös alapok lehetnek. A papnövendékek a közelebbi múltról is kérdezték az idős főpásztort, aki 1939-ben lépett a jezsuita rendbe. A kommunizmus idején már csak titokban szentelhették pappá, majd huszonhét évesen püspökké. Aktív szervezője volt a "földalatti egyháznak" - ezért tizenkét évet töltött börtönben. Az 1989-es politikai fordulatig fizikai munkásként kereste kenyerét, emellett végezte papi és termékeny, sok könyv által fémjelzett történészi munkáját.

Erősítenünk kell kapcsolatainkat, mert együtt kell dolgoznunk azért, hogy Európának újra keresztény lelke legyen. Nehéz munka vár ránk és főleg rátok - mondta búcsúzóul az idős főpásztor. - Legyetek buzgó papjai Krisztusnak és jó pásztorai a rátok bízott híveknek. A pozsonyi szemináriumban Augustin Slaninka spirituális és a magyarul kitűnően beszélő Jozef Halko, az egyháztörténelem tanára fogadta a vendégeket. Az elöljárók találkozása talán kezdetét jelentheti a két intézmény intenzívebb kapcsolatának.

A városnézés és a dóm - benne Pázmány Péter egész alakos síremlékének - megtekintése, illetve a címek kicserélése után a magyar himnusz közös eléneklése volt a tetőpontja ennek a találkozásnak.

Bős, Felbár, Nagymácséd, Szentpéter, Nagyölved: találkozások színhelyei, az egymásra találás állomásai. A helybeliek ünneplésébe való bekapcsolódás (a bősiek Szent Flóriánt és a kálvária búcsúját tartották éppen, Felbáron a Mindszenty bíboros és a felvidéki üldözött papok emlékére állított keresztet áldotta meg Bíró László), az ajándékozó és az elfogadó szeretet gesztusainak gyakorlása, a másik gondjai és örömei felé való odafordulás mind jelentős mozzanatai voltak ennek a zarándoklattal felérő tanulmányútnak, amelynek során a püspök elismerő, buzdító és lelkiismeret-ébresztő homíliáival, a vendéglátók pedig hitükben és magyarságukban kitartó hűségükkel erősítették egymást - és a határ két oldalán élő nemzet tagjainak összetartozását.

Kipke Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu