Taizé lelke

Roger testvér kilencvenéves

Amikor Roger testvértől, a Taizéi közösség alapítójától megkérdezik, hogy mi határozta meg döntéseit a kezdetekkor, legtöbbször anyai nagyanyjának emlékét idézi fel, aki az első világháború idején özvegyként élt Észak-Franciaországban. Az ágyútűz idején nem akarta elhagyni házát, hogy befogadhassa a menekülteket, öregeket, gyermekeket, várandós anyákat. Csak az utolsó percben távozott el, amikor már mindenkinek menekülnie kellett. Ettől kezdve mélyen áthatotta az a vágy, hogy soha többé senkinek ne kelljen átélnie azt, amit ő átélt. Egymással szemben álló keresztények gyilkolták egymást Európában: legalább ők engesztelődjenek ki egymással, hogy azután megpróbáljanak megakadályozni egy új háborút. Ősi protestáns családból származott. Azért, hogy a maga részéről késedelem nélkül megvalósítsa a kiengesztelődést, egy katolikus templomot kezdett látogatni anélkül, hogy övéi előtt ez hite megtagadásának jelévé vált volna. Kockázatot vállalni a kor leginkább kiszolgáltatott embereiért és kiengesztelődni a katolikus hittel minden önmegtagadás nélkül: nagyanyjának ez a két törekvése kitörölhetetlen nyomot hagyott Roger testvér szívében.

Taizé "lelkét", az 1915. május 12-én született Roger Schutzöt kilencvenedik születésnapja alkalmából köszöntjük.

1940-ben Roger Schutz huszonöt éves. Újból háború tombol Európában. Több éve fontolgatja magában egy monasztikus közösség alapításának gondolatát, amelynek hivatása a kiengesztelődés lenne. Elhagyja szülőhazáját, Svájcot, és Franciaországban, édesanyja hazájában telepszik le azért, hogy jelen legyen ott, ahol háború és veszély fenyegeti az embereket. Később így írt erről a döntéséről: "A hívő ember számára, minél inkább szeretné megtapasztalni Isten örökkévalóságát, annál inkább fontos, hogy emberi kiszolgáltatottságok és veszedelmek között éljen." Amikor Roger testvér házat keres Burgundia dombos vidékein, Taizében egy idős asszonynak meséli el tervét, aki a következőket mondja neki: "Maradjon nálunk, olyan szegények, elhagyatottak vagyunk." Ő pedig úgy véli, Isten hangja ez, Istené, aki egy szegény asszony hangján szólal meg. Ez volt az első alkalom, hogy ilyen szívhez szóló, marasztaló szavakat hallott valakitől.

Taizé két kilométerre feküdt a demarkációs vonaltól, ami kettévágta Franciaországot. A házba, amelyet megvásárolt, a németek által megszállt területekről menekülő politikai foglyokat, főként zsidókat fogadott be. 1940-től 1942-ig maradt Taizében. Házi kápolnájában, egyedül, naponta háromszor imádkozott úgy, ahogy az akkor még csak tervezett közösség tette később. 1942. november 11-ről 12-re virradólag az egész Franciaországot megszállva tartó német hadsereg rendőrsége, a Gestapo kétszer is házkutatást tartott Roger testvér házában, ahol az általa bújtatott zsidó menekülteket kerestek. Ezalatt ő Svájcban volt, hogy segítsen valakinek, aki megfelelő iratok hiányában nem tudta átlépni a határt. Az otthoni események miatt 1942 és 1944 között kénytelen volt Svájcban maradni.

Amikor Roger testvér 1944-ben visszatért Taizébe, vele tartott az a három első testvér, akikkel időközben találkozott. 1949-ben heten elkötelezték magukat a monasztikus élet mellett: örökfogadalmat tettek a cölibátus, a priornak való engedelmesség, valamint a szellemi és anyagi javak megosztásának vállalására. Roger testvér a közösség priorja. 1952-ben vetette papírra a "Taizéi Szabályzatot". Igaz, az első testvérek protestáns származásúak, de az évek során lassan növekszik a testvérek létszáma. 1969-től katolikusok is csatlakoznak. Ma kilencven, különböző felekezetű és származású férfi él együtt a taizéi dombon, katolikusok és protestánsok, mintegy huszonöt nemzetből.

A közösség puszta létezésével a kiengesztelődés jele a megosztott keresztények és az egymással szemben álló népek között.

(A Taizéi közösség sajtóinformációi alapján)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu