Joseph Ratzinger

Tanári évek és a II. vatikáni zsinat

1952 októberében kezdte meg az akkor egy éve pappá szentelt Joseph Ratzinger tanári tevékenységét a freisingi szemináriumban.

1958-ban Joseph Ratzinger meghívást kapott a bonni fundamentális teológia tanszékre, ahol 1959-ben kezdte meg tanári munkáját. Hamarosan találkozott a híres kölni érsekkel, Joseph Frings bíborossal, akivel már az első beszélgetéskor nagyon jól megértették egymást. A főpásztor többször bejárt az ifjú Joseph Ratzinger előadásaira, meghallgatta konferenciabeszédeit is.

Ekkor történt egy eset, ami nagy hatással volt a jövőre. Egy koncert szünetében Frings bíboros felkérte Joseph Ratzingert, hogy írjon számára egy szöveget, amelyet majd Genovában ad elő. Az előadás címe: A zsinat és a modern szellemi világ volt. Később visszagondolva XVI. Benedek elmondta, hogy a szöveg néhol kissé kemény volt. Azonban az események drámai fordulatot vettek. Olaszországban nagyon hamar híre ment az előadásnak, s Frings bíboros egyszerre felszólítást kapott, hogy jelenjen meg a pápa, XXIII. János előtt. Nem kis félelemmel indult útnak, s amikor bíborosi reverendáját és jelvényeit felöltötte, így szólt titkárához: "Talán most hordom ezeket utoljára." Azonban a Szentatya a találkozáskor a főpásztor elé sietett, átölelte, s így szólt hozzá: "Bíboros úr, maga mindent elmondott, amit én gondoltam és mondani akartam, azonban én magam nem mondhattam el."

Az elkövetkező időkben Frings bíboros minden szövegtervezetet, amelyet a Kúria a II. vatikáni zsinat hajnalán elküldött a zsinati atyáknak, átadott Ratzinger professzornak, akit azzal is megbízott, hogy vezesse be a német püspököket a zsinat tematikájába. Végül Frings bíboros felkérte a fiatal professzort, hogy legyen teológiai tanácsadója a zsinaton. Ezek az évek, a történelmi pillanat és a világegyház megtapasztalása rendkívüli hatással volt Joseph Ratzinger életére és gondolkodására.

1963-ban Joseph Ratzinger elhagyta Bonnt, és a münsteri egyetemen lett a dogmatika és dogmatörténet tanszék vezetője, három év múlva pedig továbbköltözött Tübingenbe. Mint később elmondta, ebben nagy szerepet játszhatott a "dél, vagyis Bajorország felé való vonzódás". Nehéz időszak volt ez Joseph Ratzinger életében, különösen, amikor dékán is lett. Ezekben az években élte át Nyugat-Európa a diákmozgalmakat. A hangnem eldurvult a diákok és a professzorok között. Max Seckler, a neves fundamentálteológus is Tübingenben tanított már ekkor, s visszaemlékszik erre az időszakra. Seckler professzor elmondta, hogy bár korábban Joseph Ratzinger sokfelé nyitott, keresve a világgal való párbeszédet, ráébredt arra, hogy a túlzott nyitottság, a világ túlzó befogadása az egyházba és a teológiába relativizmushoz, végső soron káoszhoz vezet. Ez a tapasztalat nagyban befolyásolta későbbi teológiai munkásságát.

Így Joseph Ratzinger 1969-ben a nemrég útjára indított regensburgi egyetemre kapott meghívást - itt már újra hőn szeretett Bajorországa földjén élhetett. Ezek az évek alkalmat adta neki, hogy teológiai szintézisét átgondolja, s önmaga által felállított mércéit felülvizsgálja.

Ez idő tájt két új feladat jutott osztályrészéül: egyfelől 1969-ben meghívták a Nemzetközi Teológiai Bizottságba, másfelől pedig társa-alapítója lett az 1972-ben útjára indított nemzetközi katolikus teológiai folyóiratnak, a Communiónak. Bár mindkét terület sok nehézséggel járt, hisz nemegyszer nagyon eltérő véleményű emberekkel kellett együttdolgoznia, Joseph Ratzinger szerint azonban mégis rendkívül gyümölcsözőek voltak számára ezek a feladatok. 1977-ben VI. Pál elszólította a katedrától a münchen-freisingi érseki székbe, s ezzel életének egy új szakasza kezdődött el. (VR)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu