|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
A szent keresztnél Tavaszi búcsú Péliföldszentkereszten Péliföldszentkereszt Esztergomtól mintegy tizenöt kilométerre, a Gerecse lábánál fekszik. Az erdő fái között szerényen megbújó templom nagy kincse az a pici szilánk, amely az okirat tanúsága szerint az Úr Jézus keresztfájából való. Régen ezen a helyen több csoda és imameghallgatás történt, a kereszt iránti hittel és bizalommal jöttek ide imádkozni az emberek. 1735-ben az akkori prímás, Eszterházy Imre tisztelettel megállt az isteni kegyelem műve előtt, és ünnepélyesen búcsújáróhellyé nyilvánította Péliföldszentkeresztet. Későbbi utóda, Csernoch János a kegyhelyet 1913-ban az Olaszországból ide települő szalézi atyákra bízta, akik nagy szeretettel gondozzák ma is, és megtesznek mindent, hogy a hívők búcsújáró kedve ismét fellángoljon. Az emberek hittel közelednek tárgyakhoz, ereklyékhez, mert tisztelik azt, akitől való - a kereszt ereklyéje esetében magát a megfeszített Krisztust. Az ereklyék mellett források, képek, szobrok kerülhetnek a vallásos tisztelet középpontjába, és a több helyet érintő zarándoklatokból alakult ki a búcsújárás. A Péliföldszentkereszten őrzött ereklye most is vonzza a hívőket, ereje friss és fiatal, ma is erősít, vigasztal és felemel. Május 1-jén több ezer hívő - egyén és csoport - kereste fel imádságos buzgalommal a zarándokhelyet és vett részt a szabadtéri ünnepi szentmisén, melyet Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek együtt mutatott be P. Havasi József szalézi tartományfőnökkel, Molnár Alajos kanonok, esperessel, a szalézi atyákkal és a környék papjaival. A bíboros, prímás szentbeszédében elmondta: mi, emberek látható, hallható, tapintható dolgokban érezzük meg leginkább a nagy titkokat is, ezért az ereklyetisztelet a szívünkhöz szól. A mai ember is szereti a fontos tárgyakat, szereti azokat a helyeket, ahová újra és újra visszatalálhat, melyek központiak lehetnek egy egyén vagy egy közösség életében. A mi életünkben a keresztfa a központ. És ha itt, Szentkereszten egy darabját őrizzük, központi helyen kell hogy legyen ez a hely, egyházmegyénken belül is. Sokan azt hiszik, hogy a kereszténység valamiféle filozófiai meggyőződés, aminek csupán logikai, elméleti tartalma van. De ez csak a felszín, hiszen a keresztény ember életében ennél sokkal többről van szó. Azt mondja Jézus: ha szerettek engem, tartsátok meg a parancsaimat. Tehát szeretetről, személyes kapcsolatról van szó Istennel és Jézus Krisztussal. Személyesen Krisztust szeretjük, kedves szavakat intézünk hozzá, beszélgetünk vele imáinkban, és szükségét érezzük annak, hogy közel legyünk hozzá a szentségi életben is. Szeretjük, ezért természetes, hogy megtartjuk parancsait. Ez hitünk lényege. Hogyha Krisztushoz, az ő keresztjéhez tudunk kapcsolódni, akkor életünkben értelmet nyer a szenvedés, a kudarc is, a legrosszabb, legnehezebb, a legfájdalmasabb pillanatok sincsenek hiába, hanem a Jézus Krisztus iránti szeretetünket erősítik meg. Lengyel Erzsébet
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|