Mindennapi kenyerünk

Sík Sándornak, a piarista költőnek, lelkivezetőnek mondata régóta cseng a fülemben. Egyik alkalommal ezt kérdezte: - Tudja-e, mi az író imádsága? Rögtön válaszolt is: "Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma." A mindig időszerű miatyánk kérése jóval túllép a materiális javakon, s éppen az említett szellemi környezetben is a benső értékrendet helyezi előtérbe: naponta legalább azt az egyetlen gondolatot, amely kiteljesedhet műben, művekben, elindítója lehet egy folyamatnak, amit alkotó cselekvésnek mondunk. Csanád Béla pap költő következő nyolc sora nem csupán az "írói tett" keresztény kifejeződése, hanem valamennyi keresztényé, aki tudja: a cselekvő szorgalom, a jóért törekvő lelkesedés - nemegyszer áldozatokba testesülve - maga az imádság, amely nem verbális ismétlések sora, hanem vállalása az élet szolgálatának: Bezárultak a szép utak / csillaghomályos éjben. / Nem tudok élni már tovább, / ahogyan eddig éltem. / Alkotni, élni: küzdelem, / kínban is gazdagabban. / Bizonyítson a fájdalom, / mit százszor megtagadtam.

Gyakran szóba jön az imádság, s ha annak megszokott rendjéről beszélünk, a hagyományoshoz ragaszkodunk, amely a megtanult szövegek felmondása. Senki sem vetheti meg ezt a "módszert, hiszen hitünket, bizalmunkat kifejező "hivatalos" imádságokról van szó, melyeket - jobb helyeken - már a szülői házban megtanítanak a gyerekekkel. Nagyon helyes, ha később is magukkal viszik, s mondják reggel, este vagy más alkalmakkor, azonban egy elmélyültebben gondolkodó fiatal már igyekszik túllépni a csupán tradicionális gyakorlaton: egzisztenciális igénye, hogy az élő Krisztussal bensőségesebben találkozzék, vagyis mindennapjait összekösse a krisztusi élettel munkában, tanulásban, szórakozásban vagy bármiféle pihenésben.

Hajdan-időkben szokás volt, hogy tanév elején az iskolai füzetbe beíratták a gyerekkel: Isten nevében kezdem el. Ha most elemezzük ezt a népszerűsített gyakorlatot, közel jutunk a modern lelki ember imádságos lélekvágyához, amely - kimondatlanul is - ez: tetteink Isten előtt úgy kerüljenek mérlegre, mint az iránta érzett szeretetünk bizonyítékai.

Valamit tennünk kellene, s ezért mindennapi kenyerünket add meg nekünk... Jól kifejezik e mondatok a lélekvágyat, ha arra gondolunk, hogy Isten egyedül az embert teremtette önmagáért, vagyis nem egy másik teremtmény miatt; örök rendeltetésünk tehát az, hogy részesedjünk a szentháromságos Isten természetében.

Jézusban Isten fogadott gyermekei vagyunk, ezért a gyermekség öröme: az élet öröme, amelyben prioritása a szeretetnek van. Hogy mindez közhelynek számít, ha a teológiában keressük értelmezését? Ne a tudomány álljon elő ezúttal, hanem a fogalom köznapi alakja, az Istenről való beszéd. Istenhez szólni - szavak nélkül is - életünk imádsága, amint Prohászka Ottokár megfogalmazza, amikor tanúságtételül nem a tant emeli ki a kereszténységből, hanem a tetteket. Az ötvenesztendeje elhunyt jezsuita tudós: Teilhard de Chardin, az antropológus az Egyetemes Krisztus "látomásában" azt tanítja, hogy "az egyetlen szándék: Istenhez kapcsolódni a Világon át." Minden cselekedetünkkel: hétköznapi munkánkkal, tudományos erőfeszítésünkkel, a művészeti alkotói tettel és így tovább - ha hittel és szeretettel végezzük - hozzájárulunk ahhoz, hogy kialakuljon a teljes Krisztus. Ez a Szentírásból következő fogalom Teilhardnál így kap magyarázatot: Ha Isten mindent Krisztusban és Krisztusért teremtett, s minden Krisztusban áll fenn, akkor azt mondhatjuk, hogy a fejlődő világegyetem ómegája (végső pontja) nem más, mint a feltámadt Krisztus; a teljes Krisztus, aki testében - az egyházban és annak kiszélesedésében - növekszik a végső beteljesedésig (Lásd Szabó Ferenc tanulmányát - Távlatok 2005/1.). A jezsuita antropológus a hit merész szárnyalásával megmutatja annak a Megváltónak "kozmikus hatásait, akiért minden lett, akiben minden fennáll, és aki majd visszaviszi a mindenséget az Atyához". Imádságunk: a cselekvő szeretet műve viszi előre Krisztus ügyét.

Teilhard ezt írja: "Dolgozni türelmesen egészen a halálig - és elfogadni mindent szeretettel, beleértve a halált is: íme ez a kereszténység lényege. Csak arra legyen gondod, hogy Istennek engedelmeskedj, napról napra teljesítve hűségesen a jelenben megnyilatkozó akaratát." Ez a mi mindennapi kenyerünk.

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu