Szentírás-magyarázat

Az igazi tanítvány

Urunk mennybemenetele - Jn 28,16-20

Az evangéliumok Jézusnak két tanítványi köréről beszélnek. A tizenkét tanítványról, amelyeket hagyományosan apostoloknak nevezünk, illetve a hetvenkét tanítványról, akik a Mester barátainak, követőinek tágabb körét alkották. Kétségtelen, hogy a hagyományos tanítványi állapotnak a tizenkettő köre felelt meg legjobban, hiszen ezek a rabbinövendékekhez hasonlóan együtt éltek, laktak és jártak Jézussal. Azt is el kell mondanunk, hogy már Jézus korában a tanítványok egész Galileában egy folyamatosan működő kapcsolatrendszert építettek ki. Így a keresztény egyház könnyen különbséget tudott tenni a helyes és helytelen Jézus-hagyományok között, mert a keresztény házakban Jézus követői ellenőrizték a vele kapcsolatos híreket és híreszteléseket.

Jézus mennybemenetele új feladatot jelentett a tanítványi körnek. Addig az igehirdetést Jézus vezette, ettől kezdve az igehirdetés a Jézusról szóló tanúságtétel lett.

Jézus az evangéliumokban több mint kétszázszor használja a tanítvány szót. Utal azokra is, akik feltámadása után lesznek a tanítványai. Erre vonatkoznak az alábbi prófétai szavak: Nem nagyobb a tanítvány mesterénél. Ezzel már azt is sejtetni engedte, hogy akit Jézus tanítványul választ és aki elfogadja ezt a választást, az sorsot is választ magának, aminek része szokott lenni az üldöztetés és a meg nem értés is.

A missziós parancs világosan jelzi, hogy a tanítványi lét feladatot jelent: Tegyetek tanítványaimmá minden népet. Jézus tanítványainak közössége azt a feladatot is kapja, hogy tegyenek tanúságot róla a feltámadás után. A hitet ennek a csoportnak a meggyőződése képviseli az emberek előtt, tőlük tudják meg, hogy miként gondolkodjanak Jézusról, az üdvösségről, és az ellenség szeretetéről. Régi latin kifejezés szerint: "Fides ex auditu", vagyis a "hit hallásból" ered. Ez azt jelenti, hogy a hit tanítását nem csupán írott formából, hanem személyes közvetítés által veszik át az utódok.

James Dunn 2002-ben megjelent Jézus-könyvében megjegyzi, hogy a Jézusról szóló emlékezet nem pletykákra vonatkozott, hanem olyan élményekre, amely átformálta a tanítványok életét. A Jézus-emlékezet bensőleg átformálta a tanítványokat és azok követőit is. Ezért nem halványult el úgy, mint például a hírközlő eszközökben sokat emlegetett nevek.

Jézus mély nyomot hagyott az emberek lelkében: nem tudta feledni a leprás, akit meggyógyított, a béna, akit járni tanított, és a házasságtörő asszony, akinek életét megmentette, sem pedig az éhező tömeg, akik ettek a kenyérből és jóllaktak. Jézusnak azok a tanítványai hagynak mély nyomot az emberek lelkében, akik valami hasonlót tesznek.

Ma is azokra az emberekre emlékezünk, akikhez szeretetünk, megbecsülésünk és hitünk kapcsol, és azokat az eszméket jegyezzük meg egy életre, amelyeket szeretteinktől és általunk megbecsült emberektől "lestünk el". Éppen ezért a jó eszmékért mindannyian személyesen vagyunk felelősek. Ha a Jézustól tanult eszméknek ellentmondásos vagy meghasonlott tanítói vagyunk, akkor kétséges, hogy át tudjuk-e adni azokat.

Az igazi tanítvány, aki a mestere nyomába merészkedik lépni, előbb-utóbb tanítóvá fog válni. Nietzschének abban teljesen igaza van, hogy: Rosszul háláljuk meg tanítónk munkáját, ha mindig csak tanítványok maradunk. Ehhez még azt is hozzátenném, hogy aki mindig csak tanítvány marad, az nem is volt igazán az, hanem csak méltatlanul és terméketlenül hallgatott, és mestereitől semmit sem tanult. Többek között talán azt a legfontosabbat sem tanulta meg, hogy miként kell egy élet példájával tanítványokat szerezni.

Benyik György

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu