A "futottak még" kategóriába tartozunk

Beszélgetés Fasang Árpád volt Unesco-nagykövettel

Egy esztendeje csatlakozott Magyarország az Európai Unióhoz. A mindennapi életben ennek még nemigen tapasztaljuk a következményeit, ám a folyamatokat történelmi távlatokban is kell szemlélni. Fasang Árpád, volt Unesco-nagykövet az egy év mérlegét megvonva elsősorban az Unió szellemi-spirituális vonatkozásairól beszél.

Az emberek elsősorban a beígért előnyöket szeretnék látni, eddig azonban mintha csak a hátrányokkal találkoznánk: Európában nálunk a legdrágább az üzemanyag, a mezőgazdaság katasztrofális helyzetben van...

- Egy esztendő a történelemben néhány percnek számít, s az Európai Unió (EU) közel fél évszázados történetében is néhány napnak, vagy legföljebb néhány hétnek tekinthető. Ebből a szempontból nem szabad túlértékelni az elmúlt egy évet, ugyanakkor sok tanulsággal szolgál. Alkalmat ad arra is, hogy visszatekintsünk, az EU fejlődésében melyek voltak azok a zökkenők, válságok, melyek végül is megoldódtak. Mégis sokak érzése az, hogy az EU történetének legkritikusabb szakaszába jutott. Rossz időpontban csatlakoztunk -; ha három-négy évvel korábban kerül erre sor, sokkal nagyobb lendülettel léphettek volna be az Unióba az új tagországok.

Miben látja a legnagyobb gondot?

- Abban, hogy az EU-ban is egyre inkább teret hódit a cinizmus, hiányzik az optimizmus. A krízis ezekben a hetekben kerül felszínre, s az EU-alkotmányról folytatott közeli francia népszavazás eredménye sok mindent eldönt.

Több évtizedes távlatban föl kell tennünk a kérdést: elég szilárdak-e az EU alapjai? Elsősorban nem a gazdasági kérdésekre gondolok, hiszen a Szén- és Acélközösség kezdetben jól teljesítette a feladatát. A legfontosabb, egyben legkényesebb kérdés, amit a második világháború után az alapító atyák is igen bátortalanul mertek csak kezelni, hogy a jakobinus hagyományok alapján elképzelhető-e Európa egységesülése. Határozottan állítom: nem.

Az EU egészét tekintve nyilván különbséget kell tennünk a szellemi és a gyakorlati tények között.

- Előremutató és retrográd lépésekkel egyaránt találkozunk. A jakobinizmus lényege az a szellemiség, amely mindenképpen centralizálni akarja a közösséget, az országot, ez pedig nemcsak a történelem fejlődésével, hanem az ember természetével is ellentétes.

Franciaországban az egy nyelv, egy etalon, egy törvény, mindennek az egységessége ellentmond a sokszínűség elvének. Szerencsére a legutóbbi időben a franciák is fölfedezték a kulturális sokszínűségben rejlő értékeket és lehetőségeket, s ma már ennek az új látásmódnak az élharcosai. Úgy látják, hogy saját maguk érdekeit - a francia kultúra védelmét - az új eszmének köszönhetően is inkább tudják érvényesíteni. Hosszú évek folyamán lett a kulturális sokszínűség elfogadott eszmévé.

Fölvetődik a kérdés az EU-ban is: mit lehet kezdeni a különbözőséggel?

- Nagy szellemi váltás figyelhető meg Franciaországban, amely talán egy emberöltőnyi ideig is eltarthat. A francia közgondolkodás alakulásának középpontjában az a kérdés áll, hogy az egyén individuum-e csupán, vagy a személy közösségi jelleggel is bír? Az emberek összessége több puszta csoportnál, közösséget alkot, amelynek jellege megszabja az egyén fejlődését is. Ezt a dialektikus kölcsönhatást nem akarták tudomásul venni, mert nem volt összeegyeztethető a jakobinus hagyományokkal.

Balladur, volt francia miniszterelnök A különbözőség jövője címmel írt könyvet. Ebben arról értekezik, mi a történelemben a fejlődés motorja: az egyformaság-e vagy a sokszínűség? S ő egyértelműen a sokszínűség mellett foglal állást. Hervé de Charette, volt francia külügyminiszter könyvének már a címe is sokatmondó: Ítéletidő a köztársaság felett. Elismeri, hogy a nemzetállam két évszázadon keresztül szerencsét és dicsőséget hozott a franciáknak, de mára be kell vallaniuk, hogy a nemzetállam a huszadik századi náci és kommunista borzalmaknak is táptalajul szolgált. A huszadik század borzalmai után hatalmas szellemi változás előtt állunk. Az öreg kontinens nagy kihívása: új európai identitást kell találnunk, amely a föderalizmus felé mutat, s ennek a folyamatnak - Hervé de Charette szerint - Franciaországnak kell a motorjának lenni.

A felszínen ugyanakkor ellentétes tendenciákat látunk.

- Így van. A két irányzat harca sokszor éles feszültségként jelentkezik. A felszínen mindenki azt igyekszik elhitetni a többiekkel, hogy amit ő képvisel, az jelenti az EU jövőjét.

Mindezek fényében a magyar csatlakozás...?

Óriási gondot jelent - ez valamennyi újonnan csatlakozott országra érvényes -, hogy számunkra kiosztott szerepek vártak. Mi a futottak még kategóriába tartozunk - s ezt is eredménynek kell tekintenünk.

Most, hogy EU-tagok vagyunk, keményebben kellene védenünk az érdekeinket. Szomorúan tapasztalom, hogy a magyar diplomácia az utóbbi három évben a sajátos magyar érdekeket nem képviseli a fontosságuknak megfelelően. Elfogadom, hogy nehéz feladat, mert maga az EU, az új tagországok csatlakozásától függetlenül, a válság tüneteit mutatja.

Mit tehetünk ilyen helyzetben?

- Leltárt kellene készítenünk: melyek azok a területek, ahová betörhetünk, más kifejezéssel: ahol "zöld mezős" beruházással léphetünk föl - öszszefogva a környező újonnan belépett országokkal? Az egyik legfontosabb lenne a kultúra. Ha megnézzük az EU-alkotmányos szerződés kultúrával foglalkozó részét, alig egy oldalnyi. Tarthatatlan, hogy szép szavak hangzanak el a kultúra fontosságáról, miközben az európai kultúra, más kontinensek kulturális expanziója miatt, óriási nyomásnak van kitéve, ami veszélyezteti sajátosságát és eredetiségét.

Ez azt is jelenti, hogy az európai kultúra képtelen új értékeket fölmutatni?

- Részben igen, másrészt pedig kullog az események után. Európa korábban éllovasa volt az emberi civilizációnak, de az elmúlt száz évben kiderült, ez csak nosztalgia, s képtelen azt a lendületet tovább képviselni, amit az elmúlt századokban az emberiség számára felmutatott.

Az amerikai kihívás rendkívül erős, ezt érezzük...

- Egyszerűen úgy szokták mondani: a hollywoodi jelenség és ízlés, mint valamiféle öntet, elárasztja a világot. De ez is csak a felszín. Ha a gyümölcsöt le is öntik ezzel a szósszal, alatta azért a gyümölcs eredeti ízét is föl lehet fedezni. A vidéki Amerika nem tévesztendő össze Hollywooddal.

A másik nagy gond: az információ egyúttal értékmeghatározóvá vált. Ez korábban nem volt ennyire jellemző az európai kultúrára. Amiről nem írnak az újságok, amiről nem beszélnek a televízióban, mintha nem is létezne. Ez jelenti az első számú értékmeghatározást, s feje tetejére állítja a hagyományos európai értékrendszert.

Az Európai Unió és az európaiság két külön fogalommá vált?

- Sajnos, igen. A merkantilista szemlélet azt mondja, hogy az EU jól funkcionáló gazdasági egység, mely mára többé-kevésbé betölti a hivatását; megszületett az euró, a közös pénz, s nekünk arra kell törekednünk, hogy ez a gazdasági-pénzügyi folyamat visszafordíthatatlan legyen. Az euró védelme, a hozzá való minél hamarabbi csatlakozás alapvető érdekünk.

Minden nép keresi a maga helyét, sajátos értékeinek védelmét, s ezáltal formálja és erősíti az európai önazonosságot. Ha védem a magyar értékeket, az nem jelenti azt, hogy hátat fordítanánk az európai értékeknek. Ellenkezőleg: a kettőt együttes hatásában kell vizsgálni, s szerintem ez lesz a következő évek, évtizedek legnagyobb próbatétele.

Az egyházak is megértették ezt az új kihívást. Ratzinger bíboros pápává választásából is kiolvasható az üzenet, hogy a katolikus egyház is sokkal inkább igyekszik az európai problémákra figyelni, mert Európa olyan missziós területté vált, melyet nem szabad átengedni a nihil, a közöny, a teljes érdektelenség erőinek.

Elmer István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu