"Jaj a legyőzöttnek!"

Hatvan éve fejeződött be a második világháború

Sohasem volt még a történelemben ilyen kiterjedt, szinte az egész Földet átfogó háború. Hatvanegy állam, a Föld lakosságának nyolcvan százaléka vett részt benne. Ez volt a történelem első totális háborúja, hiszen a huszonhét millió katona mellett huszonöt millió polgári lakos pusztult el. A háború Magyarország számára is hatalmas emberi, erkölcsi és anyagi veszteséggel járt. A trianoni területű Magyarország emberveszteségei meghaladták a félmillió főt. Elrabolták vagy elpusztult az 1944. évi becsült nemzeti vagyon körülbelül negyven százaléka. Folyómederben hevert a Duna és a Tisza összes hídja. Teljesen kiégett a budai vár. Hosszú a veszteségek listája. Budapesten néhol ma is láthatók még a háború okozta sebek.

Szent Péter akkori utóda, XII. Piusz pápa a háború előestéjén, 1939. augusztus 24-én a vatikáni rádióban este 7 órakor elhangzott békeüzenetében valamennyi nemzetet figyelmeztetett: az "értelemnek, nem pedig a fegyvereknek erejével tör magának utat az Igazság". Igaza volt. A háborút lezáró béke leginkább a rómaiakat legyőző gall vezérnek, Brennusnaktulajdonított híres mondását tükrözi: Vae victis! Jaj a legyőzöttnek!

A háborúban vesztes Magyarország ma már együtt ünnepel egész Európával. Immár egy esztendeje tagja annak az Európai Uniónak, melyben a második világháború győztesei és vesztesei együtt formálják kontinensünk jövőjét. Érdemes felidézni, hogy az európai integrációs folyamat egyik fő motivációja éppen egy újabb német-francia háború elkerülése volt, ezért jöhetett létre a francia és a német szén- és acélipar összehangolását szabályozó Európai Szén -és Acélközösség 1951-ben. A közös ünnepléshez vezető út azonban hosszú volt és göröngyös.

A háború végén a "szövetséges nagyhatalmak" (az USA, a Szovjetunió és Nagy-Britannia) győztes és vesztes államokra osztották azt a térséget, melynek hazánk is része. Győztes államnak minősült Lengyelország, Csehszlovákia és Jugoszlávia, s a vesztesek közé sorolták Magyarországot, Romániát és Bulgáriát. Ha megnézzük a vesztesekkel kötött békeszerződéseket, azt láthatjuk, hogy hazánk a vesztesek között is kedvezőtlenebb megítélés alá esett. Ennek bizonyítéka a békekonferencia Erdéllyel kapcsolatos döntése. A győztes hatalmak nem vették figyelembe a magyar igényeket és érveket, hanem visszaállították a második bécsi döntés előtti magyar-román határt. Így az ugyancsak vesztes Románia újra megkapta egész Erdélyt. Felvetődik a kérdés: mi állt ennek a hátrányos megítélésnek a hátterében?

Románia kedvezőbb megítélésének hátterében az van, hogy még időben át tudott állni az antifasiszta koalíció oldalára, s a román hadsereg a háború befejezéséig a szovjet csapatok oldalán folytatta a harcot. Magyarország kedvezőtlen megítélésének megértéséhez tudnunk kell, hogy a két világháború között hazánkban a legfontosabb politikai törekvés a revízió, vagyis a trianoni békeszerződés felülvizsgálata, az elszakított országrészek egy részének vagy egészének visszaszerzése volt. A harmincas években világossá vált, hogy a magyar revíziós célok megvalósításához támogatást csak a versailles-i békerendszert elutasító Olaszországtól és Németországtól remélhetünk. Tény, hogy ezek a hatalmak segítették Magyarországot abban, hogy 1938 és 1941 között négyszer csatolhasson vissza Trianonban elszakított területeket. A revíziós sikerek kényszerpályára állították hazánkat. Magyarországnak a világégésbe is követni kellett német és olasz szövetségeseit, s velük szövetségben került ki abból, mint vesztes állam.

Amikor a magyar vezető körök előtt világossá vált, hogy Németország elveszíti a háborút, Kállay Miklós miniszterelnök megpróbált különbékét kötni a nyugati szövetségesekkel, és kiugrani a háborúból. A németek tudomást szereztek Kállay lépéseiről, ezért Hitler Magyarország megszállása mellett döntött. Horthy Miklós kormányzót 1944. március 15-én Klessheimbe hívatta, és szinte terrorizálva az idős államfőt elérte, hogy a német alakulatokkal szemben a magyar hadsereg ne tanúsítson ellenállást. Arra is sikerült rávennie Horthyt, hogy megmaradjon államfői székében. 1944. március 19-én a Margaréta-terv keretében került sor az ország német megszállására. Bár ettől kezdve Magyarország állami szuverenitása megszűnt, hazánkat továbbra is Németország szövetségesének és nem megszállt országnak tekintették, mert a kormányzó a helyén maradt. A "szövetséges nagyhatalmak" Magyarországot a náci Németország "utolsó csatlósának" bélyegezték. Horthy 1944. októberi kiugrási kísérlete után következő nyilas uralom csak erősítette ezt a véleményt. A "kereszténység védőbástyáját" "utolsó csatlósnak" nyilvánították. Tette ezt többek között az a Szovjetunió, amelyik 1939-ben titkos paktumot kötött Németországgal, melyben felosztották egymás között Lengyelországot. Tehette, mert a demokrácia és az emberi szabadság védelmezőjének szerepében tetszelgő Nyugat jóváhagyta a szovjet térnyerést Európa középső és keleti részén. S ezt ebben a térségben nemcsak a vesztes államoknak, hanem a győzteseknek is tudomásul kellett venni. Magyarországon is újabb megszállás vette kezdetét.

Friedrich Attila

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu