A múlt sebeiről Mindszenty sírjánál

Jubileumi ünnepi szentmisére gyűltek össze a zarándokok április 30-án, az esztergomi bazilikában, hogy megemlékezzenek Mindszenty József bíboros, hercegprímás halálának harmincadik, érseki kinevezésének hatvanadik, pappá szentelésének kilencvenedik évfordulójáról. A szentmisét Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek mutatta be a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjainak, Paskai László nyugalmazott bíboros, érsek és Juliusz Janusz apostoli nuncius részvételével a hercegprímás sírja felett. Szentbeszédet mondott Jakubinyi György gyulafehérvári érsek. A szertartáson részt vettek a politikai élet képviselői is.

Milyen jó, hogy ebben az egysíkúvá váló világban, dacolva a koráramlattal, ünnepi népviseletbe öltözött emberekkel is találkozhattunk a zarándokok között elvegyülve. Az ízes tájszavak hangján megszólaló énekek, imádságok is tükrözik a Kárpát-medencei magyarság sokszínűségét s a szétszakítottság ellenére való egységét. Mert az idei Mindszenty-zarándoklatra nemcsak a mostani országhatárokon belülről, hanem a Felvidékről, Erdélyből is érkeztek hívők, hogy tiszteletüket tegyék a máriás lelkületű főpap emléke előtt, s hogy imáikat felajánlják a hercegprímás boldoggá avatásáért. Hogy térdre ereszkedjenek Magyarországért, könyörögjenek ősi hitük megőrzéséért, nemzeti kultúrájukért.

Sokan tartották fontosnak, hogy az imádság, a könyörgés mellé valamilyen felajánlás is társuljon. A budapesti Pannonia Sacra Általános Iskola nyolcvan diákja indult el az ősi királyi városba, a kisebbek autóbusszal, a nagyobbak kerékpárral tették meg az utat Dobogókőn át. Bukósisakjuk a szentmise alatt is a lábuk előtt "hevert", mintegy kifejezve áldozatukat. Mások - szinte már hagyományosan - gyalogszerrel érkeztek. Egy díszesen faragott vándorbotot markoló férfikézre lettem figyelmes a mellékoltár tövében. Lejtényi József a budapesti Szent Család-plébániatemplom közösségének tagja minden zarándoklatra magával viszi a hullajtott agancs nyelű, somfából készült botot. A műszerész, amatőr fafaragó mindig szeretett volna egy olyan tárgyat birtokolni, ami végigkíséri élete útjain. Amellett, hogy hasznos eszköz, figyelemfelkeltésnek is szánja, mert a mai világban "reklámok jelölnek mindent" - mondja. Sokan megkérdezik tőle úton-útfélen, hogy mit is jelentenek a díszítő motívumok. A csodaszarvasra emlékeztet a hullajtott - tehát élő állat - agancsa - folytatja a vándorbot bemutatását. Felül a felirat a Szózat első sorát idézi: "Hazádnak rendületlenül / Légy híve, oh magyar...". Alatta a zsinórfonat a világ végtelenségét jelöli, majd a Hold és a csillagok következnek, s az Atya a Fiú és a Szentlélek szimbóluma, mint egy életfa egymás fölé helyezve következik. Legalul pedig a magyar címer látható. "Ez a bot is egy reklámfelület, amellyel az ősi magyar hagyományokra, a kereszténységre szeretném felhívni az emberek figyelmét."

Balassa Jánosné Becsehelyről, az ország nyugati részéről egyedül érkezett. Ő szívműtétje után hosszabb zarándoklatra már nem mer vállalkozni, de Esztergomba eljött, mert úgy érezte, hogy szüksége van a lelki feltöltődésre.

Mire befejeztük a beszélgetést, elcsendesült a templom, mert kezdődött a szentmise, amelynek elején Erdő Péter bíboros, prímás - ahogy mondta: régi kötelezettségnek eleget téve, régi adósságot leróva - egy nyilatkozatot tett közzé, amelyben a múlt sebeinek begyógyítását és Isten irgalmát kérte az egész magyar katolikus közösség számára.

Jakubinyi György gyulafehérvári érsek szentbeszédében Mindszenty József életpályájának - az évfordulókhoz kapcsolódó - három szakaszát méltatta. Kiemelte, hogy kiváló kispap és pap volt, aki csakis Isten dicsőségére, embertársai üdvére vállalta a papságot, amelyben a központ az Oltáriszentség, az Eucharisztia.

Főpásztorként is ugyanaz a cél vezérelte tevékenységét, amikor kiállt az elnyomottak mellett. Máriás lelkületű volt, aki figyelmeztette a magyar népet, hogy Szent István öröksége nyomán Mária országa vagyunk, s csak az lehet igazán jó katolikus, aki a Szűzanyában a magyarok Nagyasszonyát, a mi anyánkat tiszteli. Ezért szervezte meg - amikor letiltották a katolikus nagygyűlés megtartását - a Mária-évet, a Mária Kongresszust. Mélyen hitt abban, hogy országunk nem veszhet el, Mária népe maradunk.

VI. Pál pápa és Mindszenty József kapcsolatát említve a gyulafehérvári érsek hangsúlyozta, hogy lelkiismeretére hivatkozva a bíboros nem mondott le az esztergomi érseki székről, de elfogadta a Szentatya akaratát és engedelmeskedett, amikor a Vatikán hivatalosan is üresnek nyilvánította az érseki széket.

Végül Jakubinyi György imádságra szólította föl a híveket, hogy a szentéletű bíborost Isten minél előbb dicsőítse meg, hogy boldogjai, szentjei között tisztelhessük.

A szentmise végén Habsburg Mihály, a Mindszenty Alapítvány elnöke felolvasta azt az imádságot, amelyben Mindszenty József boldoggá avatásáért fohászkodhatnak a hívek.

A szentmise után a főpapság körmenetben vonult a bazilika altemplomába, ahol az imádságok után gyertyát gyújtottak a hőslelkű bíboros és Meszlényi Zoltán segédpüspök sírjánál, aki a kistarcsai internálótáborban halt meg.

Ott a sírnál, a hívek levonulása és tiszteletadása után bizonyosodott be igazán, hogy Mindszenty bíboros biztatása és hite meggyökeresedett a zarándok nép lelkében, amikor könnyekkel küszködve énekelték a Mária-énekeket.

"Ha Te is elhagynál, elfordulnál tőlünk,

Boldogasszony Anyánk, mi lenne belőlünk..."

Szöveg és kép

Cser István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu