Rögtönzött világtalálkozó Rómában

Bár sokan figyelmeztettek a nagy tömegre, a várható torlódásra az autópályán, az órákon át tartó sorbanállásra, mégis útnak indultunk. Öten zarándokoltunk április első napjaiban Rómába, s ott volt velünk még sok száz kedves ismerős, rokon, akik nem tehették meg, hogy személyesen részt vegyenek az eseményen, de lélekben csatlakoztak hozzánk. Nehéz lenne minden élményt összefoglalni e néhány bekezdésben, így csak a leglényegesebb részleteket gyűjtöttem csokorba.

Elsőként akkor lepődtünk meg, amikor minden várakozás ellenére könnyedén bejutottunk az Örök Városba, s odabent is fennakadás nélküli forgalomban jutottunk el szálláshelyünkhöz. Első üzenetünk az otthon maradtak számára így hangzott: "Dugót csak a borosüvegben találtunk..." Ez az eset is megerősítette azt a felismerést, hogy a hiteles üzenetnek mindig személyes megtapasztalás az alapja. A Gondviselés figyelmes szervezőkészsége tovább segített bennünket, hiszen a pénteki szentmise egyik közvetítőpontjától, a Circus Maximustól gyalog öt perc távolságra kaptunk szállást. Ugyaninnen húszpercnyi sétára volt mind a Pápai Magyar Intézet, ahol csütörtökön este magyar misén vehettünk részt - Mádl Ferenc köztársasági elnökkel és feleségével, valamint OrbánViktor volt miniszterelnökkel és feleségével együtt -, mind a lateráni bazilika, ahol ugyanezen csütörtök éjjelén ifjúsági virrasztást tartottak.

Idehaza, Magyarországon bizonyos értelemben zavarónak tűnt a fekete szalag, a gyászkeret a Szentatya képe mellett. Olyan, mintha egy szép történetnek teljesen vége lenne. Rómában azonban végérvényesen megtapasztalhattuk, hogy az emberek szívében a szomorúság felett győzött a feltámadás öröme. Mindenhol vidám, kedves emberekkel találkoztunk, akik nem féltek örömünnepként megélni ezt a szép eseményt. Nem volt szükséges semmilyen külön bátorítás: mindannyian tudtuk, éreztük és egymás felé is azt üzentük, hogy ez itt az örök élet ünnepe. Talán azt is megkockáztathatjuk, hogy kimondjuk: ez a rögtönzött világtalálkozó nem elsősorban II. János Pál személyéről szólt. Az ünneplés ugyanis nem a gyászmisével kezdődött, s nem is ért azzal véget. A találkozások ünnepét ültük, örvendeztünk az egymásban felfedezett kimondhatatlan remény és boldogság megtapasztalásán, és nem is nagyon kerestük minderre a magyarázatot. Mert a magyarázat mi voltunk. Ott, Rómában sok millióan, itthon, a fővárosban több ezren a fáklyás felvonuláson, és millióan, milliárdnyian a világ minden táján.

Valami elkezdődött. A világ vezető politikusai valamiért fontosnak tartották, hogy összejöjjenek úgy, ahogy azt előtte még soha nem tették. Több millió ember a világ minden pontjáról elutazott Rómába, többen maguk sem tudták, pontosan miért. Egy "pórul járt" spanyol turista, aki a hatalmas tömeg miatt eléggé nehézkesen tudta megtekinteni az Örök Város nevezetességeit, így fogalmazott utcai beszélgetésünk során: "Az emberek szerintem nem kizárólag azért jöttek ide, mert vallásosak és mindenféleképpen itt akartak lenni ezen a fontos eseményen. Mindenkiben vannak kimondatlan kérdések, amelyekre keresik a maguk válaszát. Ezek az emberek a válaszukért jöttek el ide a világ minden tájáról, nem csupán a temetést akarták látni." Íme, egy kívülálló, egy madridi "szamaritánus" prófétai szavai adnak választ arra, miként lett pillanatokon belül vezető hír minden médiában a Szentatya halála, miért lett hirtelen hírértéke az áldozatnak, a szenvedésnek. A "mi pápánk", akit a hívek sajátos módon máris szentként tisztelnek, halálával is tanúságtevőként áll előttünk.

"Ne féljetek!" Ez volt a Szentatya első mondata pápaként, s ez az utolsó, el nem múló visszhang is, amelyet itt hagyott számunkra. II. János Pál öröksége itt él bennünk, itt van velünk. A római ünnepség megerősítés mindannyiunk számára, hogy van folytatás, van örök élet. Azt pedig mindannyian, akik megéltük ezeket az eseményeket, jól tudjuk, hogy van válasz is a kérdéseinkre.

Gégény István, fotók: Nagy Lajos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu