A bátrak zarándoklata

Nemzeti eucharisztikus kispap- és szerzetesnövendék-találkozó

Én vagyok az élet kenyere. Ez volt annak a találkozónak a vezérgondolata, amelyet április 10-én Vácon tartottak, s amelyen szemináriumi és szerzetesnövendékek, valamint elöljáróik vettek részt. Ötvenegy közösségből mintegy ötszázan mentek el az Eucharisztia Évéhez kapcsolódó imádságos együttlétre.

A zarándoklat ünnepi szentmisével kezdődött a váci székesegyházban Juliusz Janusz apostoli nuncius vezetésével. Bosák Nándor, a Debrecen-nyíregyházi Egyházmegye püspöke mondott lelkesítő beszédet. A találkozón jelen volt Seregély István egri érsek is, és házigazdaként Beer Miklós váci püspök, aki elmondta, a nemrég elhunyt II. János Pál pápa életre szóló örökségét igyekszik továbbadni a jövő papságának. Az ő példájából értette meg, hogy minden papnak Krisztus képmásává kell lenni, s őt kell megjelenítenie ott, ahol él.

Ebéd után baráti beszélgetéssel kísért városnézésre hívták meg a házigazdák a vendégeket. A zarándoklat résztvevői elmondták, kevés alkalom nyílik a találkozásra, s arra, hogy tanulmányaik ideje alatt alaposabban megismerjék egymást, jóllehet igényelnék a közelebbi kapcsolatot. A szemináriumi évek alatt kialakult ismeretségek pedig megalapozhatnák a jövő egyházának egységesebb képét, és elősegíthetnék a gyümölcsözőbb együttműködést. Még kevesebb alkalom van az egyházmegyés kispapok és a szerzetesnövendékek ismerkedésére, habár egymás sokszínű karizmájából meríthetnének, egymástól sok segítséget kaphatnának későbbi papi és szerzetesi életük folyamán is.

Délután Szentmártoni Mihály jezsuita pszichológus előadását hallgatták meg korunk papi és szerzetesi hivatásáról. - Sok minden megváltozott a papi hivatásban: elvesztette "csillogását", háttérbe szorult a pap liturgikus, igehirdető, tanító szerepe, amelyet egyre inkább a világiak vesznek át. Vajon mi marad a jövő papjainak, ami vonzóvá teheti ezt a hivatást? - tette fel a kérdést az előadó. Kifejtette, a pap nem emberi tulajdonságai alapján választja a papságot, hanem Isten meghívása alapján lesz kiválasztott, ami nem pusztán kegyelmi ajándék, hanem küldetés is. Nem saját magáért lesz pap valaki, hanem azokért, akikért e hivatást kapta. Küldetése egy életre szól, amelyet Isten nem von vissza.

- Az Isten iránti szeretet nem elég! Szeretni kell a papságot, büszkének kell lenni rá, és értéknek kell tartani hivatásunkat! Manapság, a fiatalok vég nélkül keresik életük értelmét. Meggyőződésem szerint minden hivatás már gyermekkorban jelentkezik, csak nincs időben megvalósítva, mert peremre szorult a végleges elköteleződés fontossága - mondta Szentmártoni Mihály. - A papi és szerzetesi hivatás nem áldozat és lemondás, hanem egy életre szóló szerelem, még akkor is, ha a társadalmi megbecsülése korunkban igencsak lecsökkent. A mai kor nem tud mit kezdeni az engedelmességgel, a szegénységgel, a tisztasággal. Nevetségesnek, értelmetlennek tartja. Isten lelkével teli szerzetesekre van ezért szükség, akik áldozatos életükkel képesek megalapozni a jövő kereszténységét, és a szenvedést sem félnek vállalni érte. Minden szeretetre épülő döntés végleges és visszavonhatatlan. A papi, szerzetesi hivatás kaland: a bátor lelkek kalandja. Legyünk büszkék rá, hogy ilyen "furcsa kategóriába" tartozunk! Az Úr ma is járja a világot, keresi a bátrakat, akik továbbviszik annak az örömhírét, hogy Isten szereti az embereket - zárta előadását Szentmártoni Mihály.

Az elmondottakról a zarándoklatot záró szentségimádásban Stella Leontin, a váci szeminárium spirituálisa vezetésével személyesen is tanúságot tettek a résztvevők. A kispapok és szerzetesnövendékek megköszönték hivatásukat. Kérték, hogy Krisztus példáját követve áldozattá tudjanak válni, lelkesedni tudjanak szent küldetésükért. Megértsék, hogy égni kell, és higgyék: a kegyelem erejével többre is képesek, s túl tudnak lépni a "hétköznapiság" buktatóin.

Lengyel Erzsébet

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu