Egy magyar költő emléke Párizsban

Száz éve született József Attila

Ha Párizsban a VI. kerületben járunk, éppen a Magyar Intézet közelében egy szálló falán szerény, de jól látható emléktábla keltheti fel figyelmünket. Az emléktábla szövege magyar fordításban: "Ebben a házban élt 1926-ban a magyar költő, József Attila. 1905-1937"

A Rue du Vieux-Colombier 4. szám alatti épület a metró St. Sulpice megállójától egészen könnyen megközelíthető. Korábban Ho^{^}tel du Vatican volt a neve a szállodának, ahol József Attila először lakott, jelenleg "Ho^{^}tel Atlantis"-nak hívják. Szalonjában Agárdi Gábornak József Attiláról készített festménye látható. József Attila közel egy évet töltött Franciaországban. 1926 októberétől 1927 júliusáig Párizsban élt, a nyarat Dél-Franciaországban, Cagnes-sur-Mer-ben töltötte. Előbb az egyébként magyar emlékektől "hemzsegő" bal parton - értelmiségiek és az egyházi intézmények által kedvelt Saint-Sulpice negyedben - vett ki szállodai szobát. Nővére, Jolán - lehetőségeihez mérten - időnként pénzt küldött a megélhetésére. A tél közeledtével a szoba árát a fűtésre hivatkozva megemelték. Ekkor költözött át kedvenc negyedébe, a Saint-Séverin környéki, görögök, szerbek, románok, arabok lakta utcába, az Huchette-be, a Halászó macska utcája mellett, amelyről Földes Jolán írt 1920-ban regényt, s amelyből bestseller lett, díjazásából irodalmi alapítványt létesítettek.

Egyszóval a Rue de la Huchette 10. szám alatti házban volt egy szálloda, ahová József Attila később költözött. Leírja levelében, hogy egy mészárszéken dolgozó fiú volt lakótársa, s azt is, hogy a "...szobának az a hallatlan nagy előnye, hogy egyáltalán nem lehet fűteni."

Másként viszonyult Párizshoz mint Ady, már csak körülményeit tekintve is. Ady számára Párizs már fogalom volt, József Attila ifjúi lendületével egyszerűen élni akart, élni és ismerni a várost szellemi, színes forgatagával. Ő is nagy reményekkel érkezett a városba, írja is: "Párizs, szeress, én földemet viszem...", de sokszor hajlott a hangja kiábrándulásba: "...hiába keresem benne mindazt, amit beleképzeltem." A Párizsi anzixban igencsak tömören intézi el a város jelképértékű olyan épületeit, mint a Notre-Dame: "...belül hideg van, felül öt frankért rám lenézhetsz." Ekkor még igazán nincs nyoma annak az önmagával vitatkozó Isten-keresésnek amely itthon évekkel később olykor viharos, vitatkozó és önmarcangoló módon megjelenik verseiben, rendkívüli mama- és szerelmi költészete mellett. Párizsi tanulmányai során megismerkedik a francia irodalommal és az avantgárd kortárs irányzataival.

Ekkori költészetére jellemzően Eiffel "öreg hölgyéről" például ilyen képet fest: "Az Eiffel-torony éjjel eldől, s belebúvik paplanos ködökbe..."

Szándékosan felkereste az Ady Endre által kedvelt helyeket is. A Casimir Delavigne utcában lévő az Hotel des Balcons-ról, nagy költőtársa egykori lakhelyéről megállapította: "Hát, jó kis kényelmes burzsuj-szálloda."

A Sorbonne-on számos tantárgyat vett fel az órarendjébe, de a francia diákok többségéhez hasonlóan kezdetben ő sem sokat járt be az egyetemre. Későn kelt, délutánjait-estéit az Ady által megénekelt Boulevard Saint Michel kávéházaiban töltötte. Sűrűn megfordult a 8. szám alatti Le Lutčce-ben, vagy a Montparnasse és a Raspail körutak sarkán, a Coupole-ban és a Dome-ban, esetleg a Closerie des Lilas-ban az Observatoire sugárút sarkán. Ezek a kávéházak a század elején főleg a művészvilág és politikai emigránsok kedvenc helyei voltak, ma már csak a tehetősebbek látogatják.

József Attilának kezdetben főleg magyar barátai voltak: sokszor vendégül látták Honték, míg Cserépfalvi Imrével a Café de l´ Odéon-ban biliárdozott. Modellt állt Gráber Margit műtermében, portréját Korda Vince is megfestette. Ez az arckép jelenleg a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban van, József Attila franciaországi okmányaival és dokumentumaival együtt.

1927 nyarát barátaival és Etával egy kis mediterrán tengerparti faluban Cagnes-sur-Mer-ben töltötte. Ekkor igazán gondtalan volt, lebarnult, és szakállt növesztett. Itt kezdte írni a Medáliákat. Erre a tartózkodására egy emléktábla emlékeztetett a ma már igencsak átépített Avenue Germaine-en, az úgynevezett "Bormida-ház"-on. Az emléktábla szövege magyar fordításban: Itt töltötte 1927 nyarát a magyar költő, József Attila.

A francia nyelvet nagy elszántsággal, de egészen sajátos módon igyekezett elsajátítani, szótárbetanulással, amely részben sikerült is neki. Nagy hatással volt rá Villon, Cocteau, Apollinaire. Franciául írt verse megjelent egy avantgárd lapban, a L´Esprit Nouveau-ban. Sikerrel szerepeltek magyarul és franciául írt versei az Au Sacre du Printemps könyvkereskedés irodalmi estjén.

A költő, aki franciaországi diákévei alatt ugyan megmutatta "oroszlánkörmeit", igazán még csak ismerkedett a kortárs irodalom áramlataival, egy évtizeddel később itthon már jelentős, sajátos hangvételű alkotói múlttal dicsekedhetett.

Talán azokban az egyetemi padokban is ülhetett József Attila (a Sorbon Richelieu termében) ahol vagy nyolc évvel később, 1935 márciusában a keresztény-humanista papköltő, Mécs László tartott sikeres felolvasóestet.

Messik Miklós

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu