Homíliavázlat

A "teljes bizonyosság" tanúságtevői

Megrendítő események, sorsfordító idők általában elfogadóbbá teszik az embereket a - jó esetben hiteles - tekintély iránt. Nem meglepő ez, hiszen amikor ráébredünk kiszolgáltatottságunkra, olyankor szívesen vesszük, sőt: kívánjuk az iránymutatást; reménykedünk abban, hogy van valaki, aki tudja, mit kell tenni... Szentatyánk halála kapcsán kiderült: a mai, sok tekintetben "nem embernek való" világban milyen sokakat ragadott meg a katolikus egyházon kívül is - olykor talán titkoltan - a pápa tekintélye. Milyen sokaknak adott támaszt emberségükben, reményt tanácstalanságukban az ő szilárd hite és arra épülő radikális Krisztus-követése. Pedig ma - legalábbis a felszínen - igazán nem "divat" a tekintély tisztelete...

Sorsfordító, útkereső idők voltak azok is, melyekben az egyház első lépéseit megtette. Viharosan hódító és megdőlő birodalmak, egymásnak feszülő, keveredő hitek és várakozások ölelték körül az első tanítványok világát. Jézus nem találomra jött el éppen ebben az évszázadban: ő a rászoruló emberiségen akart segíteni, s bár ez minden korban elmondható a világról, ő mégis nyilván olyankor akarta üdvösségre szóló meghívását elénk tárni, amikor várható volt, hogy mi fogékonyak leszünk arra. Amikor tehát Péter apostol pünkösd napján a tizenegy nevében a tömeg elé lép, szavai a "teljes bizonyosságról" és a romlott nemzedékről bármilyen radikálisak is, nyitott fülekre találnak. De nem kevésbé mellbevágó levelének hasonlata a "tévelygő juhokról", vagy épp Jézus szavai a Jó Pásztor, illetve a "tolvajok és rablók" éles megkülönböztetéséről...

Persze Jézus hallgatói között is voltak, akik nem értették (nem akarták érteni?) kijelentéseit. S mi sem szívesen hallgatjuk a kemény igazságot tartalmazó szavakat, bármennyire is szükségünk van rájuk. Az tette mégis lenyelhetővé a "keserű pirulát" a világ számára Jézus, Péter vagy épp II. János Pál pápa esetében, hogy egyikük sem csak hirdette, hanem mindegyikük meg is élte az Istenbe vetett bizalmat, a "teljes bizonyosságot".

Jó Pásztor vasárnapján papi és szerzetesi hivatásokért könyörgünk. Olyan emberekért, akik ennek a teljes bizonyosságnak tanúságtevői lesznek közöttünk. De vajon megteszünk-e mindent, hogy legyenek ilyen hivatások, és a meghívottak erőt is kapjanak, hogy ilyenné legyenek? Papként, szülőként, nagyszülőként, fiatalként, keresztényként: életünk a feltétlen odaadás által a hiteles tekintély tanúságtétele-e a világ előtt?

Nobilis Márió

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu