A dán mesemondó

Kétszáz éve született Hans Christian Andersen

E hónapban világszerte ünneplik a nagy dán meseíró, Andersen születésének kétszázadik évfordulóját. Nem véletlenül használom a világszerte ismert kifejezést, valójában Andersenre nem csak a dánok büszkék: még életében világhírre tett szert írásai révén, számos külföldi uralkodó tüntette ki a nagy utazó írót.

Bejárta Európát, még Magyarországon is megfordult, Mohácson és Pest-Budán is elidőzött néhány napig a Dunán hajózva.

"Turista" volt, gyalogolt, hajózott, vonatozott. Megkérdezhetik: a külföldi utakra és könyvei kiadására honnan volt annyi pénze. A kérdés jogos volna, hiszen a dán író szegény, vallásos, puritán családban született egy csizmadia apától és egy egyszerű parasztleány édesanyától. Odenseet, szülővárosát sem kímélte a napóleoni háborúkat követő óriási ínség, a gyermek Andersent is a ferences barátok etették, látták el menhelyükön. Iskolába kerülvén sem fordult jobbra sorsa, alig tanult meg írni-olvasni, máris dolgozni kényszerült. Ám állandó költői próbálkozásai, énekesi és színészi hajlama, olthatatlan vágya, hogy kiemelkedjen, arra vezette, hogy 1819-ben Koppenhágába ment szerencsét próbálni. Innen kerül Németországba, majd Párizsba és Rómába - persze nem egy dán írói nagyság segítségével, akik fölismerték tehetségét.

Ettől kezdve, valóban mesébe illő módon, párhuzamosan és káprázatos gyorsasággal nőtt dániai és külföldi elismertsége. Pénzemberek, arisztokraták támogatták, így utazhatott. No és írhatott. Talán Magyarországon leginkább meséit ismerjük, már gyermekkorunkban megtanultuk nevét a Grimm testvérek mellett, noha eleinte leginkább Madame de Staël Corinne-jának követőjeként útirajzokat, Walter Scott nyomdokain haladva pedig regényeket írt, sőt jelentős verseskötete is napvilágot látott.

Csak harminc évesen - és meglehetősen pironkodva - kezdi közölni meséit. A mese és a fabliau műfaját megújította, noha e műfajok ez idő tájt is virágzottak, a Grimm testvérek és E. T. A. Hoffmann óta.

Igazán nagy mesterré a 70-es évekre vált, az impresszionista stílus által. Ám még ezt az időszakot megelőzően is páratlanul gazdag ábrázolási világa egyénivé tette művészetét, csak Balzachoz mérhető sűrítményét adja világunknak, korok, helyek, emberek, élethelyzetek tekintetében. Sőt kilépve az ember világából, láttatja olvasóival a növények, az állatok, a tárgyak "életét is". Ezt az ábrázolásmódot teljes mértékben vallásos világnézete szülte, meséinek világa a lehető legjobb, ám nem leibnizi értelemben, hanem oly módon, hogy hibái a túlvilágon kijavíttatnak. Andersen hőseinek élete éppoly nehéz, mint a valóságban, nem torzít, nem szépít, ám kivételesek ezek a hősök, így nagy próbák árán boldogulnak.

A nagy mesemondó hírneve és szelleme máig él, persze leginkább a dánok szívében. Mutatja ezt az is, hogy Odenseetől Koppenhágáig programok végeláthatatlan során ünneplik idén Hans Christian Andersent.

Völgyi Tóth Zsuzsa

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu