Liturgia

A napközi imaórák

Az egyház ősi hagyománya szerint a nap folyamán a keresztények munkájukat is megszakítva, hosszabb-rövidebb ideig imádkoztak. Már a IV. század végéről ismerjük a Jeruzsálemben hosszabb időt eltöltő zarándoknő, Eteria feljegyzését. Elmondja, akik napközben otthon voltak, a déli órákban elmentek a közös imádságra. Különböző formájú liturgikus ünnepléseket hoztak létre a különböző időkben végzett imaóráknál.

A keleti és a nyugati egyházban az lett a szokás, hogy délelőtt, délben és kora délután rövid időre megszakították a napi munkát rövidebb imaóra végzésére. Ezen imáknak a célja az Úr szenvedésére és az Evangélium hirdetésére való emlékezés volt.

A II. vatikáni zsinat az imaórák végzésében kétféle megoldást ír elő. A szemlélődő élet szerzetesházaiban, ahol a zsolozsma végzése a kialakult hagyomány szerint hivatásukhoz tartozik, tartsák meg mind a három imaórát. Tartsák meg azok is, akik néhány napra lelkigyakorlatra vonulnak el, és az imádságnak szentelik ezt az időt, a jobb elmélyülés és az Istenhez való fordulás miatt. Szabad azonban csak egy imaórát végezni a napszaknak megfelelően a szerzetesházakon kívül, vagy ha a lelkipásztori munka rendje ezt kívánja.

Noha az imaórák liturgiájába így egy új kifejezés került - napközi imaóra - megőrzik a különböző napszakban végzett imák sajátságait. Akik pedig szeretnék mind a három imaórát elvégezni, erre is ad lehetőséget a liturgikus könyv.

Ez az imaóra - most használjuk csak a napközi imaóra kifejezést - a szokásos kezdőfohásszal indul: Istenem, jöjj segítségemre, Uram, segíts meg engem, majd a dicsőítés után nagyböjt kivételével alleluját csatolunk hozzá. A himnusz és a zsoltározás után a rövid olvasmány, párvers, könyörgés és a hálaadás rövid fohászával fejeződik be.

A himnuszok, olvasmányok és könyörgések a hagyomány szerinti szövegükkel találhatók, hogy minél inkább a napszak gondolatvilágába emeljék az imádkozót. Ezek persze a liturgikus idők szerint változnak.

A zsoltározás rendjében a soros és a kiegészítő zsoltárrendet találjuk. Először mindig a soros rend szerinti zsoltározást végezzük, és ha még egy másik imaórát is el akarunk végezni, akkor választjuk a megfelelő zsoltárokat a kiegészítő zsoltárok közül.

A zsoltárok rendjében többször is tapasztaljuk, hogy egy-egy hosszabb zsoltárt két vagy három részre oszt fel az egyház, és ezeket a saját antifónáikkal végezzük. Tehát ezekben a napközben végzett imákban is az antifónák keretezik a zsoltárokat. A jelenleg tartó húsvéti időben ez mindig a hármas alleluja.

A főünnepeken, a húsvéti Szent Háromnapon és húsvét nyolcadában a zsoltáros rendet jelzi a zsolozsmáskönyv.

A napi munka közben rövid ima végzésével is Istenhez tudjuk emelni lelkünket, és megérezzük annak megszentelő hatását. Joggal fejezzük be így: mondjunk áldást az Úrnak - Istennek legyen hála.

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu