A vadócba rózsát oltó

Száztíz éve született a szerzetes költő, Mécs László. A méltatlanul háttérbe szorított premontrei tanár, kanonok különleges személyisége magyar irodalmunknak. Verseivel és nagy sikerű szerepléseivel kezdetektől nagy vihart kavart. 1938-ban a Sorbonne-on rendezett gálaesten megismerkedett Paul Valéryvel, aki így emlékezett rá: "Ahogy Mécs László közelébe jutottam, rögtön megragadott személyiségében az a vibráló élénkség, amely olyan lényre vallott, aki a Szó dicsfényében élt, és annak szentelte magát." A lapunkban emlékező egykori pannonhalmi diák egy szavalóesten találkozott a költővel:

Karácsony előtt, ügyvédként egy okiratot készítettem, amelyben az egyik szerződő fél családneve Vaskó volt. Megkérdeztem tőle: tudja-e, hogy ez a név egy magyar költő versének címében is szerepel: "Vaskó János és kedves családja". Vaskó úr megvallotta: a költő, Mécs László neve is ismeretlen számára.

Ilyen előzmények után kíváncsiságból keresgélni kezdtem, hogy lexikonjainkban, irodalomtörténeti könyveinkben, így az Új Magyar Lexikonban, Magyar Irodalomtörténetben, Magyar Larousse-ban (amelynél kiemelem a kiadás dátumát: 1992), mit is lehet megtudni Mécs Lászlóról. Semmit. Mintha sosem élt volna, és nem jelentek volna meg verseskötetei.

Be kell vallanom: elfogult vagyok Mécs László javára. Mentségemre szolgáljon, hogy személyesen is ismertem őt, többször tartott szavalóestet Pannonhalmán, népes közönség előtt, de még a diákotthoni klubunkban is, ahol többek között elmondta a "Vaskó János és kedves családja" című versét is. A gimnáziumban egy magyarórát is tartott osztályunknak, tanulmányaink befejeztekor pedig ismert dallamra egy ballagó nótát is írt nekünk.

Csupán "átlagolvasó" vagyok, távolról sem kívánok értékelést adni Mécs László irodalmi tevékenységéről. Tudom, hogy a magyar irodalomban nála kiemelkedőbb szerzők és költők is vannak, voltak, de azt is el kell mondani róla, hogy a lírát nagy tömegek előtt ő tette kedveltté szavalásával, sőt, Párizsban és Berlinben is népszerűsítette a magyar irodalmat. Ezen túlmenően: Mécs László elveihez hűen "politizált" is - sok versében hangot kap erőteljes szociális érzékenysége. Mindezekre volt bencés magyartanárom, Süveges Dávid hívta fel a figyelmünket, aki annak idején - "hivatalos" magyartankönyv hiányában - 1947-ben füzetünkbe diktálta a tananyagot. Általa ismertem meg Mécs László gyönyörű költői hitvallását is: Vadócba rózsát oltok, / hogy szebb legyen a föld!

Péter Béla

Mécs László

A fény felé

(részlet)

A múltam. Sok szó kell, hogy jellemezzem:

sok volt a szín, sok volt a vágy körültem,

azt hittem, énem kibogozhatatlan,

azt hittem, létünk végejárhatatlan,

apró kis földi fények bámultattak:

csiszolt köröm, kacérkodó tekintet,

azért csak mentem, bárha csigalépttel

a Fény felé, s a hegyek rám-mutattak:

ott vándorol egy ifjú földi ember.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu