A Kárpát-medence "bogozói"

Megnyílik a HÁLÓ új budapesti központja

Szeibert András, a Katolikus Közösségek Hálózatának (HÁLÓ) egyik alapító vezetője nyilatkozott lapunknak a mozgalom történetéről, céljairól, terveiről.

A rendszerváltás előtti, Pozsgay Imre-féle szabadabb időkben az úgynevezett Katolikus Koordinációs Tanács rendszeres beszélgetésein - mi, a lelkiségi mozgalmak, a jelentősebb városok, plébániák aktívabb emberei, képviselői - közösen gondolkodtunk arról, hogyan lesz tovább egyház. Ismertük Tomka Miklós szociológiai elemzését, amelyben egyházunkat szigetvilágként jellemezte, ahol a plébániák, a kisközösségek, mozgalmak egymástól is elzártan éltek, a szocialista rendszer elleni sajátos önvédelemből. Ebből a tanácsból lett egyrészt a Katolikus Ifjúsági Mozgalom, másrészt a HÁLÓ - Katolikus Közösségek Hálózata -, amely a magyar közösségek közösségeként a Kárpát-medencei plébániák, mozgalmak, csoportok közötti "út- és hídépítéssel" kíván szolgálni.

Elkezdtünk találkozókat szervezni; semmiféle minta nem volt előttünk - máig nem tudunk hozzánk hasonló, széles körű, nem lelkiségi mozgalomhoz kötődő, működőképes modellről. Minden jó szándékú, értékekre építő, a környezetük irányában felelősséget érző emberrel, csoporttal szeretnénk együttműködni, hogy az egyház testében ki-ki felismerje, jobban megtalálja helyét, isteni hivatását, méltóságát. Az alulról szerveződő, lassú, személytől személyig terjedő tudatos építkezést vállaljuk.

Kitaláltuk a HÁLÓ-fát - a magyar életfa, nemzetségfa mintájára -, amelynek gyökere kereszténységünk és magyarságunk, a törzs pedig az egész Kárpát-medencéért felelősséget vállalók köre (alapítók, a központi munkát végzők) és az úgynevezett Bölcsek köre (papok, püspökök, világiak), akiktől tanácsadást, lelki támogatást kapunk egyház- és nemzetépítő munkánkhoz. A fa vastag ágai az országrészek, kisebb elágazásai pedig a régiók ("vármegyék"), majd egy-egy város és környéke. Gallyakként ott vannak a már stabil közösségek, s egy-egy találkozó után megjelennek az új hajtások. Nagy gondot fordítunk minden találkozó, tábor, lelkigyakorlat, konferencia előkészítésére és az utána való kapcsolattartásra. Célunk, hogy senki ne maradjon ebben az egész HÁLÓ-fában figyelem, törődés nélkül, mindenkinek legyen legalább egy "embere".

Például én a törzsből megkaptam Kárpátalját, a Partiumot és a dél-alföldi részeket, azóta érdekes módon nagyobb is lett az elkötelezettség bennem, és fordítva: a "portyázásaimon" több bizalmat tapasztalok. Oda-vissza jobban működik az egész, mert konkrétabbá vált a kapcsolat.

Tavaly negyvennégy - legalább egy teljes napos - találkozót tartottunk, ahol egy-egy várost és környékét szólítottuk meg. A HÁLÓ-rendezvények gyümölcsei, hogy ki-ki még jobban végezheti addigi munkáját, kötelezettségeit szélesebb közösségi alapokra helyezve. Igyekszünk rendszeressé, hagyománnyá tenni ezeket az összejöveteleket, hogy biztonsággal számítsanak rá - a barátokkal való újabb találkozásra; új lehetőségek, információk, tapasztalatok gyűjtésére - a résztvevők. Ott könnyebb ez, ahol jól működik már egy gárda, és nem csak egy ember próbálkozik; átörökíthető, megosztható egy-egy feladat, felelősség.

A HÁLÓ kevésbé "bogozott" részei a Felvidék keleti része (Kassa, Eperjes), a Dunántúl déli része (Zala, Somogy, Baranya megye) és Budapest. Utóbbi helyen egy-egy jól menő plébánia annyi programot generál saját magának, hogy ki se lát belőle, szinte megszólíthatatlanok, hisz nekik "mindenük" megvan. Kórusuk Csíkszeredában könnyezve énekli a székely himnuszt, de mi van utána, fakad-e érdemi, szeretetteljes kapcsolat másokkal? Hiába megy most jól minden, szigetvilágot építenek, s mellettük esetleg egy másik plébánia elsorvad.

Látjuk a december 5-i szavazás kapcsán, hogy hova jutott ez az ország lelkileg; ha elmegyünk a másik mellett, ha nem törődünk a határon túliakkal, ha falakat, gátakat húzunk, akkor temetkezünk; megcsináljuk magunknak a saját Trianonunkat.

Budapestnek és környékének idén találkozót szervezünk, Esztergomban lesz augusztus 25-től 28-ig. Négyszáz főt hívunk képviseleti alapon: közösségvezetőket, egy-egy plébánián az aktívabb egyéneket. Szeretnénk, hogy az ország szívében ne legyen lyukas a "háló". Igazából minden közösségben kellene lennie legalább egy külkapcsolatokra figyelő embernek, mert ez a tevékenység pozitívan hat viszsza a csoportra.

2007-ben Budapest lesz a nemzetközi városmisszió helyszíne; hiszem, hogy ott is az előzetes szervezés a lényeg, a közös cél összehozza azokat, akik együtt munkálkodnak. Ha sikerül nyitottá, befogadóvá tenni a plébániákat, akkor az utógondozás helye is adott...

Látni kell, hogy a HÁLÓ viszonylag laza szövetség a tagok, közösségek között. Azt is mondjuk, hogy mindenki alapvetően ott legyen otthon, ahova tartozik. Viszont a HÁLÓ építéséhez, fenntartásához szükségünk van sok emberre, a néhány alkalmazott mellett a rengeteg önkéntesre.

Internetoldalunk számítógépesei, a pályázatírók csoportja, a gazdasági tagozat olyan szakemberekből áll, akik azt szeretnék, hogy tudásuk ne csak egy cégtulajdonos profitnövelésére, hanem valami szebbért, maradandóért szolgáljon. S találnak még egy hivatást maguknak, egy igazit.

Felismerve azt, hogy nem elég, ha csak lelki programokat kínálunk a határon túl sokszor nehéz helyzetben élő testvéreinknek, a Háló gazdasági támogatást is próbál nyújtani a helyi vállalkozóknak. Például egyik esetben, Kárpátalján, a nagyfokú munkanélküliség közepette ötvenezer forinttal támogattunk egy bicikliszerelő mestert, hogy műhelyt létesítsen, s azzal, hogy kitehette a cégtáblát, háromszorosára növekedett a munkája; még két dolgozót is szeretne majd foglalkoztatni.

A külügyi munkacsoport Brüsszel, Nyugat-Európa, Vatikán, illetve a környező népek hasonló szervezetei felé épít kapcsolatokat, lobbizik egy-egy pályázat megnyeréséért.

A média munkacsoport ritkán találkozik; egyik ága a magyarországi médiumokkal (országos és helyi újságok, TV, rádió, könyvkiadók) tartja a kapcsolatot, hogy híreinkkel megjelenjünk, másik ága a belső, havi lapunkat, a Tarsolyt szerkeszti. Aztán Kötő-jel néven kétéves, médiakommunikátor-képző tanfolyamot indítottunk (levelező jelleggel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanárai, koncepciója segítségével); tavaly röpültek ki az első fecskék. Vannak szakmák, érdeklődési terület alapján szerveződő csoportjaink, mint a pedagógus munkacsoport.

A közel egy éve már működő budapesti központi irodánk hamarosan hivatalosan is megnyílik. Innen irányítjuk a sok munkatársat és az országrészközpontok tükörbizottságait, akik a helyi sajátosságokat, nyelvet, törvényeket, lehetőségeket jobban ismerve segítenek.

Ezen a központi helyen (Ferenciek tere 7-8., III. lépcsőház, 2. emelet; tel: 36-1-266-0723) sok közösségi programot szeretnénk bonyolítani. Ősszel fejeződtek be az átalakítási munkák, a bútorzat még hiányos egy kicsit. Egész napos nyitva tartást tervezünk klubtagsági rendszerű internet-kávézóval, a nagyteremben, szalonban kiállításokra, tanfolyamokra, előadásokra várjuk majd a látogatókat.

Minden hónap harmadik szombatján van este hattól tízig a Keresők klubja (Pál Ferenc atya foglalkozik az Istent keresőkkel); minden hónap első szerdáján este pedig az egyetemisták, fiatalok HÁLÓ-klubja, és lesznek komolyzenei koncertek, kiállítások is...

Január 20-án szenteli ezt a helyet Veres András püspök.

Lejegyezte: Plichta Adrien

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu