Az intellektuális költő

Negyven esztendeje, 1965. január 4-én Londonban elhunyt T. S. Eliot, a modern világirodalom egyik legnagyobb alakja.

1888-ban született Amerikában, St. Louis városában. Nagyapja, a tiszteletes a városban megalapította az unitárius egyházat és a Washington Egyetemet. Szigorúan puritán felfogású ember volt, "a viselkedés normája"; a családban ez a szellemiség élt; hagyománytisztelet és polgári életforma feszült egymásnak a költő lelkében gyermekkorában, azonban az anyjától örökölt "költői érzékenység, ábrándos szellem" oldotta a feszültséget. Műveltségének klasszikus alapjai, európai tanulmányútjai (évei) Párizsban, Németországban az európaiságot és később az írás művészetében jelentkező keresztény eszmeiséget erősítették benne. Harmonikus kritikai szemléletet árul el 1919-ben megjelent híres esszéje, a Hagyomány és egyéniség. Ebben írja: "A művészeti élmény személytelen (...) Egy művész fejlődéstörténete: örök önfeláldozás, a személyiség örök kioltása..."

Valamiként ebben a koncepcióban íródott 1935-ben világhírű drámája, a Gyilkosság a székesegyházban is, amely Becket Tamás mártíromságáról "elmélkedik". Eliot ekkor már (nyolc éve) az anglikán egyház angol katolikus szárnyához tartozik. Becket nem csupán történelmi személyként (főpapként) élt benne, hanem élő üzenetként a világnak súlyos évei előtt, amikor az ember értéke s az európai örökség egyre inkább veszélybe került a II. világháború küszöbén! Eliot transzcendens látással "magyarázza" a vértanúság - a tiszta ügyért való áldozat - lényegét a dráma Közjátékában: "A vértanúság sohasem az ember szándéka, mert az igazi vértanú az, aki Isten eszközévé lett, aki elveszítette akaratát az Isten akaratában, azaz hogy nem is elveszítette, hanem megtalálta..." Időszerű dráma ez, amint az Istent kereső emberről szól A mágusok utazása című verse vagy a Simeon éneke...

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu