A hét szentjei

Árpád-házi Szent Margit szűz

(január 18.)

IV. Béla és Laszkarisz Mária leánya, Boldog Kinga, Boldog Jolán és Boldog Konstancia testvére. Kiissza várában (Dalmácia, ma Jugoszlávia) született, ahol szülei fogadalmat tettek, hogy ha Isten megmenti az országot a tatároktól, születendő gyermeküket egészen az ő szolgálatára szentelik.

Négyéves korában a veszprémi domonkos apácákhoz adták, ahol gondos neveltetésben részesült. A Nyulak szigetén (a mai Margit-sziget) épült kolostorban 1254-ben szerzetesi fogadalmat tett, amelyet - több uralkodó házassági ajánlatát visszautasítva - 1261-ben ünnepélyesen megerősített. Önfegyelem, a keresztény szeretet gyakorlása, a teljes Istennek adottság, a legalacsonyabb szolgai munka, hősies vezeklés és a családi béke munkálása jellemezte életét. 1270. január 18-án a vezekléstől és a szeretettől felemésztve halt meg a Nyulak szigeti kolostorban. XII. Piusz pápa 1943. november 19-én avatta szentté.

"Mindig a legsilányabb ruhákba öltözött, az alacsonyrendű szolgálatokra áhítozott. A söprésben, szennyes helyek takarításában, konyhai munkában, nehéz terhek cipelésében lelte örömét. A beteg nővéreket, sőt szolgálókat, akiknek betegsége miatt mások fertőzéstől tartottak, szeretettel és a megalázkodásnak nagy vágyával szolgálta ki, és a körülöttük kínálkozó összes nehéz és alantas szolgálatot magának követelte.

Az Úr szenvedésének titkairól zokogva elmélkedett, és a vértanúság forró vágya lobogott benne. Szívesen imádkozott az eucharisztikus színekben rejtőző Jézus Krisztus előtt vagy a feszület előtt naponta hosszú órákon át, szívét kiöntve. De imádkozott ő mindenütt megszakítás nélkül. Az előírt istentiszteletet nemritkán az Atyaistenhez vagy a vigasztaló Szentlélekhez intézett könyörgésekkel és a neki olyannyira kedves Szűz Istenanya dicséretével tetézte.

Margit tevékenységét nem korlátozta csupán az Istenhez intézett lángoló könyörgésekre és igen kemény vezeklésekre. Nem habozott éles szemrehányásokkal illetni a bűnt sem, akárki, még ha a legnagyobb tekintélyt vagy méltóságot képviselő személy követte is el. Amikor pedig látta az atyja családját marcangoló ellenségeskedéseket és meghasonlást, a nép elnyomását, az anyaszentegyház zsarnoki lábbal tiprását, a kolostorok elnéptelenedését, Margit a mindenható Isten haragjának engesztelésére és népe számára a kegyelem kieszközlésére, még bőségesebb könnyhullatással imádkozott. Testét böjtökkel sanyargatta, vezeklőövet viselt, siratva azok bűneit, akik gonoszul Isten ellen cselekszenek, s egészen imádságba merülve járt közben népéért Istennél."

(XII. Piusz pápa szenttéavatási határozatából)

Szent Fábián pápa és vértanú

január 20.

236-ban választották a római egyház püspökévé. A Decius-féle üldözés idején, 250-ben vértanúságot szenvedett Szent Ciprián tanúsága szerint. A Callixtus-katakombában temették el.

Amikor Szent Ciprián értesült Fábián pápa haláláról, ezt a levelet írta Róma papjainak és diakónusainak:

"Szeretett testvéreim! A kiváló férfiúnak, a szent tisztségben társamnak haláláról eleinte bizonytalan hírek érkeztek, és ellentétes értesüléseink voltak. Ekkor kaptam meg leveleteket, amelyet Crementius alszerpap által juttattatok el hozzám. Ebből teljes képet kaptam dicsőséges haláláról, nagyon boldog voltam, mert kiváló kormányzói működéséhez híven életét is tiszteletre méltó módon fejezte be.

Ezzel kapcsolatban fogadjátok szívből fakadó jókívánságaimat: az ő emlékét ugyanis olyan ünnepélyes és meszszire világító tanúságtétellel örökítettétek meg, hogy általatok jutott el hozzánk annak ismerete. Elöljárótok dicsőséges emlékének híre pedig nemcsak számotokra dicsőség, hanem a hit és az erényesség jó példáját nyújtja számunkra is.

Mert amennyire megnöveli a bukás veszélyét a hívek számára egy elöljáró erkölcsi összeomlása, annyira hasznos és üdvösséges az, ha egy püspök a hit erősségével ad követendő példát testvéreinek."

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu