|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Kultúrák közötti integráció A vízkeresztet követő második vasárnapon tartjuk egyházunkban a Vándorlók és Útonlévők 91. Világnapját. Ez alkalomból II. János Pál pápa idén is üzenettel fordult a világhoz. A négy pontból álló dokumentum elején a Szentatya a napjainkban oly gyakran használt "integráció" fogalmának keresztényi meghatározását adja. Az integráció nem jelenthet asszimilációt, amely által az ember elveszíti vagy háttérbe helyezi saját kulturális identitását, hanem egy hosszabb folyamatról van szó, amely által képesek vagyunk megnyílni és befogadni a másik ember mélyebb megismeréséhez szükséges igazi értékeket - állapítja meg. Olyan társadalmak és kultúrák formálódnak ezáltal, ahol egyre inkább felfedezhető az Isten ajándékaként jelen levő sokszínűség - hangsúlyozza a pápa. A vándorló törekedjen elsajátítani annak az országnak a nyelvét, törvényeit, amelyik őt befogadja - javasolja a Szentatya, majd a kultúrák közötti kapcsolat néhány jellemzőjét veszi számba: Mindenki számára ismeretes az önazonosság problémája, amely leginkább a különböző kultúrákból származó emberek találkozása révén élesedik ki. Nem hiányoznak ugyanakkor ennek a pozitív elemei sem. Egy új környezetbe való beilleszkedés alkalmával a vándorlóban sokszor még inkább tudatossá válik az, hogy ki is ő igazából, különösen amikor érzi azoknak a személyeknek és értékeknek a hiányát, amelyek számára előzőleg fontosak voltak. Társadalmunkban, amelyre jellemző a globális vándorlás, szükség van arra, hogy megtaláljuk az egyensúlyt az egyéni identitás tiszteletben tartása és a másik ember elismerése között. Fontos tehát egy adott országon belül elismerni a kultúrák sokszínűségét, de ez teljes összhangban kell, hogy megvalósuljon azzal a társadalmi renddel, amelytől az ország békéje és az állampolgárok szabadsága függ. Ki kell zárnunk az asszimiláció és a kiközösítés kettős csapdáját - folytatja levelét a Szentatya, majd a harmadik pontban a párbeszéd fontosságára utal. Ez túlmutatva az alapvető tolerancián, egészen a szimpátiáig vezet. A szülőföldjükön élők és a vándorlók közötti szembehelyezkedés a kölcsönös bezárkózást eredményezheti. Ezzel szemben törekedni kell a kultúrák közötti nyitottságra, a hiteles befogadásra és az együttérzésre - írja a pápa. Ebben a keresztények, mivel tudatosan élnek a Szentlélek ajándékaival, felismerik a különböző kultúrákban jelen levő vallási és emberi értékeket amelyekkel kölcsönösen segítik egymást az előrehaladás útján. Mindazonáltal ki kell emelni azokat a kulturális különbözőségeket is, amelyek nem tehetők az első helyre, eltörölve azon közös emberi értékeket, amelyek az alapvető emberi jogok körébe tartoznak. És ha következetesek vagyunk, a keresztények nem mondhatnak le arról sem, hogy hirdessék Krisztus Evangéliumát minden teremtménynek. A keresztényeknek mint a hajnal őrszemeinek, mindenekelőtt meg kell hallaniuk a vándorlók és a menekültek segítségért kiáltó szavát, és elkötelezetten kell cselekedniük annak érdekében, hogy a remény felé mutatva egy nyitottabb és szolidárisabb társadalom hajnalához jussunk el - fejezi be a Vándorlók és Útonlévők 91. Világnapja alkalmából írt üzenetét a pápa. (Papp Tamás)
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|