"Krisztus az egyház egyetlen fundamentuma"

Gondolatok az ökumenikus imahétre

ELSŐ NAP

Lelki érettségre hívattatok (1Kor 3,1-4)

Olvassuk még:

Oz 2,21-25 - A "Nem népem"-nek ezt mondom: Népem vagy.

Zsolt 24 - Ki mehet föl az Úr hegyére?

Kol 1,25-28 - Az örök idők óta rejtett titok.

Jn 15,1-8 - Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők.

A mai keresztyének, akik az egyház egységéért küzdenek, eljutottak a korai egyház hitének egyre mélyülő megértéséig. Pál kérdése velünk él: "Hát részekre szakítható-e Krisztus"? A lelki érettség fontos eleme a Krisztus által adott egység visszanyerése és megvalósítása. Milyen mértékben származnak szakadásaink hitben való éretlenségünkből, és beszűkülő keresztény látásunkból? Hogyan akadályozza szétszakadozottságunk Krisztus gyógyító és megbékéltető missziójának továbbvitelét mai öszszetört, nyomorult világunkban?

MÁSODIK NAP

A növekedést Isten adja (1Kor 3,5-9)

Olvassuk még:

Ter 1,26-2,9 - Ültetett az Úristen egy kertet Édenben.

Zsolt 104,24-31 - Megújítod a termőföld felszínét.

Róm 8,14-25 - A teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését.

Lk 8,4-15 - Akik hallják az igét... termést hoznak.

Isten a világot jónak teremtette. Erről értesülünk Mózes első könyvének első fejezetéből. Az emberiség átlépte feladatkörének határait: lerombolta a tökéletes világot. Ezért kaptuk mi keresztyének az elhívást a világ gyógyításának (Róm 8) szolgálatára. Ez a sokoldalú szolgálat egyesít bennünket. Sok olyan részlete van, amely mind a felekezeti, mind a kulturális határokat meghaladja. A világ súlyosan sérült, mint a jerikói úton heverő ember. Nem szabad félni attól, hogy megérintsük világunk sebeit. Isten a mi szolgálatunkon keresztül kíván gyógyítani. A teremtett világ türelmetlenül várja a gyógyulást Istentől.

HARMADIK NAP

Jézus Krisztus a fundamentum (1 Kor 3,10-11)

Olvassuk még:

Iz 28,14-16 - Követ teszek le alapul, szilárd követ, drága sarokkövet.

Zsolt 118,16-24 - A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő.

Ef 2, 19-22 - A sarokkő maga Jézus Krisztus.

Mt 7, 24-27 - A kősziklára épült ház nem omlik össze.

Az egyetlen fundamentumra való építés küzdelme közben sok keresztyént érnek kihívások. Más hangok kísértenek, melyek ellene mondanak Krisztusnak, és elvetik őt. Ilyen helyzetben a keresztyének arra hívattak, hogy kovász legyenek a társadalomban, abban bízva, hogy Isten kegyelme támogatja őket. Éppen ezért kísértések között sem szabad ingadozniuk. Mivel Jézust sokszor elvetették a történelem folyamán, követőinek készen kell lenni ugyanilyen próbák hordozására.

Krisztus az a fundamentum, akin állva vagyunk egymás testvérei. Ez Krisztus egy, igaz egyházának alapja, mely teljes szeretettel - Istenben bízva, országának eljövetelében reménykedve - fordul a szegények és az élet peremére szorultak felé.

NEGYEDIK NAP

A fundamentumra vagytok építve (1Kor 3,12-13)

Olvassuk még:

Neh 2,17-18 - Jöjjetek, építsük fel Jeruzsálem várfalát.

Zsolt 127 - Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.

1Kor 12,4-11 - A kegyelmi ajándékok között különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz.

Mt 20,1-16 - A gazda kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlőjébe.

Az egyháztörténet arra tanít, hogy nem minden Krisztus nevében végrehajtott tett volt "Krisztus szándéka szerinti". Sokszor Krisztust és az általa szerzett megbékélést is árnyékba borították az egyházban a fennhéjázás, a szakadások és hatalmi harcok. Az "egyházépítés" nem lehet egymás elleni felekezeti válaszfalak és saját "emlékműveink" építése.

A mai világban különösen szükség van arra, hogy az egyházak megmutassák: lehetséges egymáshoz hidakat építeni. Láttatnunk kell azt, hogy közös szolgálatunk a reménység jele és a Krisztusban nyert egység gyümölcse. Régi sebek gyógyulhatnak be, és lehetséges a mai változó társadalom kihívásaira együtt - egymás sajátos ajándékait tiszteletben tartva - felelni.

ÖTÖDIK NAP

Isten ítéli meg építő fáradozásainkat (1Kor 3,13-15)

Olvassuk még:

Ter 4,2b-10a - Őrzője vagyok én a testvéremnek?

Zsolt 51,1-4.9-13 - Egyedül ellened vétkeztem.

Fil 2,1-5 - Különbnek tartsátok egymást magatoknál.

Mt 25,14-30 - Egy ember átadta vagyonát szolgáinak.

Számadással tartozunk Istennek és egymásnak. Különösen igaz ez egyházaink egymással való viszonyában az egység keresésére. A példázatbeli szolgákhoz hasonlóan ránk bízatott a gazda tulajdona, jól kell gazdálkodnunk vele. Közös kincseink vannak: az élet ezen a törékeny bolygón, segítségre szoruló testvérek a világ minden táján, az evangélium drága szavai, melyeket tovább kell adni. Ezek Isten egész népének adattak azzal a lehetőséggel együtt, hogy megosszuk egymással, amit kaptunk; és hogy tanuljunk egymás sikereiből és kudarcaiból. Isten megméri és megítéli, milyen hűséggel végezzük szolgálatunkat.

HATODIK NAP

Isten temploma vagytok (1Kor 3,16-17)

Olvassuk még:

Ter 1,26-27 - Megteremtette Isten az embert a maga képmására.

Zsolt 8 - Micsoda az ember?

1Pét 2,9-10 - Isten tulajdonba vett népe.

Mt 16,24-27 - Ha valaki utánam akar jönni.

A különbségek keresztyén azonosságunk részei, hiszen különféle helyzetekben és kultúrákban élünk; nők és férfiak vagyunk; saját élményeink és népünk történelme formáltak bennünket. Azonban bárhol éljünk is, bármilyen kihívásokkal kell is szembenéznünk, bármilyen talentumokat kaptunk, a Szentlélek egyesít bennünket és felkészít arra, hogy Istennek Jézus Krisztusban kinyilvánított szándéka szerint szeretetadásra, és -elfogadásra is kész közösségben éljünk.

HETEDIK NAP

Bolondság és bölcsesség - élet Krisztusban (1Kor 3,18-20)

Olvassuk még:

Jób 32,7-33 - A Mindenhatónak lehelete, amely értelmessé tesz.

Zsolt 14,1-7 - Az Úr letekint a mennyből, hogy lássa, van-e, aki keresi Istent.

1Kor 1,17-30 - Isten a világ szemében a bolondokat választotta ki, hogy megszégyenítse a bölcseket.

Mt 10,17-25a - Atyátok Lelke szól általatok.

Az evangéliumokban elénk állított Krisztus nem egy félisten-hérosz, hanem olyasvalaki, akinek hatalma nem e világból való. Ő kinyújtja kezét a társadalom peremére kerültek felé; megérinti a haldoklókat; megbocsátja a bűnöket akkor is, amikor az igazak és kegyesek szerint a bűnbocsánatnak nincs helye. Ez az az Isten, aki a világba lépett, hogy az emberiség poros útjain járjon! A keresztről szóló beszéd ránk, mai keresztyénekre is bízatott. Az egymástól e világ bolondságában szétszakított egyházak egységkeresése bolondságnak tűnhet. Azonban a háborúk és erőszak által szabdalt emberi világban a béke és a megbékélés keresése az egyetlen bölcsesség. A kereszt fényében lesz láthatóvá közös bizonyságtételünk fundamentuma. Krisztusban Isten kinyújtotta kezét az emberiség felé. Bennünket is küld az őt keresőkhöz, hogy hirdessük: az élet útja a megfeszített és feltámadott Krisztuson át vezet.

NYOLCADIK NAP

Krisztuséi vagytok (1Kor 3,21-23)

Olvassuk még:

Iz 44,1-8 - Én vagyok az első és az utolsó.

Zsolt 89,1-4 - Örökké tart kegyelmed.

Jel 4,1-11 - Imádják az örökkön-örökké élőt.

Mk 9,33-35 - Ha valaki első akar lenni, legyen az utolsó.

Mivel Krisztuséi vagyunk, egymással is összetartozunk, és felelősséggel tartozunk egymás iránt. Ezért hív bennünket együtt mint munka- és szolgatársakat testének, az egyháznak építésére. Ezért valamennyi keresztyén és egyház arra kapott elhívást, hogy éljen és szolgáljon együtt bizonyságtétellel és a bajban lévők megsegítésével. Éppen ezért szakadásaink, széthúzásunk, személyeken alapuló megosztottságunk Krisztusban való testvériségünknek, sőt magának Krisztusnak a tagadása.

Minden közös istentisztelet a szakadásaink feletti győzelem, és a Krisztusban máris meglévő egységünk ünneplése. Egyek vagyunk mindazokkal, akik bárhol és bármikor a világon Krisztuséi voltak, és a Szentlélek erejében imádták Istent. Sajnos nem mindig cselekszünk összhangban Krisztusban kapott egységünkkel. Nem vagyunk képesek az Úr asztalánál az eucharisztiát/úrvacsorát közösen ünnepelni. Ez a világ előtt is nyilvánvaló jele egységünk hiányosságainak. Ezen a területen nagyon sok a tennivaló minden egyház számára.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu