Homíliavázlat

Az Istenre mutató ember

A mai evangéliumban Keresztelő Szent János rámutat Krisztusra: "Íme, az Isten Báránya." János, az Istenre mutató férfi. Egész élete e találkozás felé vezet, és most beteljesedik, hogy személyesen rámutathat - mi már tudjuk, a feltámadás fényében élő keresztények - az Atya egyetlen, szeretett Fiára, a Bárányra, akit majd nagypénteken áldoznak fel. Ő az a Bárány, akiről majd a Jelenések könyvének írója szól, ő az a Bárány, akire a szentmisék milliárdjaiban, és a mai misén is a felszentelt pap rámutat. "Lásd, hívő ember, ő az Isten egyetlene, aki érted adja, áldozza fel magát. Ő az életed értelme, kincse, magyarázata. Ő az Isten Báránya!"

Hivatásunk hasonló Jánoséhoz. Istenre mutató emberré kell válnom, akinek léte és egész élete, akár némán, akár hangot adva, de őreá mutat.

Lothar Zenetti írja Ünnepi alkalmak című versében:

Mi templomokat építünk korunkban, az könnyen megy, azoknak kell tanúskodniuk, hogy Isten velünk van.

De, hogy mi mutassuk meg, hogy Isten milyen közel van, az nehezen megy. Így mi templomokat építünk korunkban, olykor túl magasakat.

Mi harangozunk korunkban, az könnyen megy, figyelmeztető jelként kell hogy szolgáljanak.

De, hogy mi emlékeztessük Istenre az embereket, az nehezen megy. Így mi harangozunk a világba, olykor túl hangosan.

Mi szónoklunk a világban, az könnyen megy, ezek a szónoklatok a hitet alapozzák és magyarázzák.

De hitünket naponta megélni az emberek előtt, az nehezen megy. Így a világba kiáltó beszédeink olykor túl üresek.

Semmi nem mutathat rá helyettem Krisztusra! Nekem kell Krisztusra mutató emberré, jellé válnom! Jánoshoz hasonlóan mi is a prófétaság lelkét kaptuk a keresztségkor, majd a bérmáláskor. Isten felkentjei lettünk, számára lefoglalt és felkent emberek, mai próféták. A próféta mindig azt mondta el, amit az Úrtól hallott. A szíve egészen az Istené, eleven istenéhségben élt! Látta a láthatatlant, és rámutatott, azok számára, akik még nem voltak képesek felismerni őt.

Az Ószövetségben a prófétát Isten kiszakítja a családjából, nincs foglalkozása, vagy ha van, immár nem fontos. Nincs terve, nincs más kincse, csak az Isten, mert mindenestül az övé.

Ez a mai vasárnap meghív minket, mai kis prófétákat, hogy döbbenjünk rá küldetésünkre, vizsgáljuk végig életünket, hogy hol jelenik meg a küldetés, az Istenre mutatás az életünkben.

Mi az az üzenet, amit ránk bíztak? Kinek és hogyan kell átadnunk, hogyan lehetnénk jobb megjelenítői a krisztusi evangéliumnak?

Ha feltámadt bennünk a vágy a prófétaság lelke után, kérjük a kegyelmet, hogy letisztuljon, és felismerjük, hogy legmélyebb hiteles vágyaink egybeesnek Isten vágyaival. S így válhatunk egyre inkább Istenre mutató emberré.

Gáspár István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu