Gyergyószárhegytől Velencéig

Székelyek Itáliában, olaszok Székelyföldön

Olaszországot és Székelyföldet összekapcsolja a véletlen. Latinul a székely és a szicíliai embert ugyanúgy nevezik: siculus. Erről a nyelvi egybeesésről egy Málta és Nápoly között közlekedő kompon tizennyolc évvel ezelőtt hallott Zágoni Zsolt, aki idén védi meg az ELTE olasz szakán szakdolgozatát, amely a Székelyek Itáliában, olaszok Székelyföldön címet viseli. Az 1973-ban Sepsiszentgyörgyön született Zágoni Zsolt munkájából kiderül, sokkal több köti össze Olaszországot és Székelyföldet, mint a véletlen.

Az "újonnan" emelt Petőfi-szobor Segesvárnál (Forrás: Bosin család)

Az olasz nemzeti egységért küzdő Garibaldi hadseregében kétezernél több magyar, köztük székely katona harcolt többek mellett Gál Sándor vezetése alatt, akit a "székelyek Kossuthjának" neveznek. Az 1848-49-es szabadságharc leverése után különös szívóssággal üldözték a székelyföldi események vezetőit és résztvevőit, mert Bécs őket okolta, hogy 1848-ban a császári erők nem tudtak Erdély felől támadni. Akikre a legnagyobb veszély leselkedett, nagyrészt sikerült kimenekülniük az országból. Sokan csatlakoztak Garibaldihoz, olasz földön harcolva tovább a megálmodott szabadságért. Barátosi Mircse János (1834-1883) tizenöt évesen vett részt a magyar szabadságharcban. Világos után egy színésztársulattal hagyta el az országot, és néhány év múlva már Palermo bevételének és a volturnói csata egyik hőse. A béke éveiben Velence, Milánó és Siena levéltáraiban fellelhető magyar anyag feltárásán munkálkodott. Ő dolgozta fel Kapisztrán Szent János levelezését, amelyet az abruzzói kolostor elöljáróival, illetve Mátyás királlyal folytatott. Kutatásait Történelmi adatok Capistranoi Szent János életéhez (Esztergom, 1869) címmel adták ki.

Az olasz kolónia vezetője, a Bosin családfő (Forrás: Bosin család)

Csaknem ugyanebben az időben, a XIX. század végén egy észak-olaszországi falu, Predazzo lakosságának nagy része elindult Székelyföldre. Több hullámban érkeztek az Osztrák-Magyar Monarchia e távoli részébe, hogy állami megbízás alapján vasutat építsenek. Nehéz körülmények között, hajón, vasúttal és gyalog tették meg az utat falujukból Székelyföldre huszonnégy nap alatt. És bár hivatalos munkavállalásról volt szó, nem látták őket szívesen új otthonukban. A betelepülők vezetője a Bosin család volt, több vállalkozás mellett egy kőbánya tulajdonosa. A vasútépítésre szóló megbízás két évre szólt, de más felkéréseket is kaptak. Például kilencven százalékban ők szállították a Margit híd építéséhez a bazaltot, és ők emelték Segesvárnál Petőfi Sándor szobrát. Sok Predazzóból érkező család telepedett le végleg a Kárpátokon túl, székely vagy román területen. Leszármazottaik, többek között a Gabrielli, a Kraighero, a Dzsákomelló vagy a Bosin család ma is ott él, és bár a nyelvet nem beszélik, olasznak vallják magukat. 1990 után többen felvették a kapcsolatot az olaszországi távoli rokonokkal, évente nagy családi találkozókat is szerveznek, és tanulják a nyelvet.

A ferences kolostor, amely egykor a rovásírás-emléket őrizte (Fotó: Kácser)

Székelyföld nem csak a vasútvonalat és néhány emlékművet köszönhet az olaszoknak. Egy itáliai hadmérnök, Luigi Ferdinando Marsigli (1658-1730) másolta és mentette meg az utókornak a harmadik legrégebbi rovásírás- emléket. A tudós grófot a kaland és a törökök elleni háború vonzotta Magyarországra. A Rába vonalát védte magyar katonák parancsnokaként, de török fogságba esett. Budavári raboskodása alatt feljegyzéseket készített a vár védelmi rendszeréről. A hagyomány úgy tartja, ennek segítségével sikerült Budát visszavenni a törököktől. Mindenesetre az tény, hogy miután magas váltságdíj ellenében kiszabadult, a császári csapatok tisztjeként vett részt Buda visszavételében, majd Erdélybe vezényelték. Marsigli bármerre került, nagy érdeklődéssel tanulmányozta a helyi természeti kincseket és a kultúrát. Székelyföldön feljegyzéseket készített az ottani emberek életéről, és akvarelleken meg is örökítette őket. Gyergyószárhegyen a Lázár-kastély melletti ferences kolostorban akadt a kezébe egy körülbelül másfél méteres juharfa bot, amelyen egy rovásírással készült naptár volt a szentek neveivel és az egyházi ünnepekkel. Az eredeti írás 1450 körül keletkezhetett, ami azóta elveszett, csak Marsigli feljegyzése maradt fenn róla, amit most Bolognában őriznek.

A gyergyószentmiklósi örmény katolikusok temploma (Fotó: Kácser)

Itáliai minorita szerzetesek hatására indult el Székelyföldön az ellenreformáció korában a drámajáték, azaz a színjátszás a Kézdivásárhelyi-Kantai Minorita Gimnáziumban. Az iskolát Nagy Mózes (1630 előtt-1709) alapította Seminarium Clericorum Regularum címen 1681-ben Esztelneken azzal a céllal, hogy a jövő papjai és a nép tanítói felkészülhessenek hivatásukra, hiszen a területen előtte nem volt katolikus iskola. Mikor látta, hogy egymaga nem győzi a tanítást, két minorita szerzetest hívott segítségül, akik akkor Moldvában a De Propaganda Fide (Pápai Hitterjesztő Egyesület) megbízásából, Rómából jöttek, hogy a török által elfoglalt területen hirdessék az evangéliumot. P. Guarini Bonaventura és P. Luccioli Miklós mellett világi tanítók is működtek az iskolában, mint a csíkcsomortányi Csomortányi Imre, az altorjai Nemes Szabó Mihály, Litteráti Tamás és a berecki Kovács Miklós.

Székely katona az itáliai hadmérnök szemével (Forrás: MTA)

Guarini Bonaventura közbenjárása folytán XI. Ince pápa saját pénztárából évi negyven scudo (egy scudo több mint öt korona) támogatást adott az iskolának a minorita tanárok fizetésére. Az iskola jó híre hamar elterjedt, és felfigyelt rá az erdélyi egyházi és világi személyekből álló Katolikus Státus is. Ajánlották az alapítónak, hogy a félreeső Esztelnekről vigye át iskoláját a Kézdivásárhely melletti Kanta faluba (ma a város része), mivel az központi fekvésénél fogva alkalmasabb a nevelőintézet számára. Az új épület, amelybe 1696-ban költözött át az iskola, és a hozzá tartozó templom fából készült, a bentlakásra szintén kis faházak szolgáltak. A végleges kőépület már az alapító halála után, 1751-ben, a templom pedig 1727 és 1795 között készült el. Az iskola ma romokban van, a gimnáziumnak egy másik többszintes épület ad otthont, de a város szeretné egyházi segítséggel megmenteni, újjáépíteni az eredeti épületet.

Csíki székely asszony, ahogy Marsigli látta (Forrás: MTA)

Az iskola a XVII-XVIII. századi drámajátszás egyik erdélyi központja volt. A minorita szerzetes tanárok vezetése alatt a diákok liturgikus játékokat, bibliai drámajátékokat, moralizáló és hitvitázó drámákat adtak elő. A nagypénteki szertartás részeként mutatták be például a Centrum animae Crux Christi című lírai hangvételű elmélkedő jelenetet. A misztériumjáték kiszorult a szertartásból, mert közönségét nem tudta befogadni a szűkre szabott templom, és a sok szereplőt felvonultató cselekmény számára a szentély kicsinynek bizonyult. Az előadásra így többnyire a templomon kívül került sor. A minorita szerzetes, Fancsali István írta azt a tékozló fiú történetét feldolgozó drámát 1738-ban, amely a szerzetből szülei kívánságára kilépő ifjúról szól, aki a világ csábításának engedve nem tér meg apja házába, mint a tékozló fiú, hanem annyira gonosszá válik, hogy még apját is megöli a nyílt színen. A szintén Kantán bemutatott magyar nyelvű Leoninus és Geonina című moralitás pedig a legvéresebb szerelmi tragédiák egyike.

San Lazzaro szigete, amelyet a helyiek örmény szigetnek is neveznek

De Székelyföld és Itália szellemi kapcsolata nemcsak a múltban élt. Fogolyán Miklós (1927-1999) mechitarista szezetes pap, a gyergyószentmiklósi örmény templom volt plébánosa tizenkét éves korától kezdve nagyrészt Velencében, illetve Olaszországban tanult és élt. A Velencéhez tartozó San Lazzaro szigetet, ami korábban lepratelep volt, az 1700-as évek elején a pápa adományozta a mechitaristáknak, a bencés regula szerint élő örmény szerzetesrendnek. A szigeten épült kolostorban már kezdetektől éltek Gyergyószentmiklósról érkező örmények, a kolostor harmadik apátja, Ákoncz Kövér István is erdélyi volt. A rend egyik célja az örmény kultúra és nyelv ápolása, és ezt a célt tűzte ki Fogolyán Miklós is. Örményt tanított a velencei örmény gimnáziumban és általános iskolában. Már 1974-ben haza akart menni, mikor elhunyt a gyergyószentmiklósi plébános, hogy átvegye a környék örménységének gondozását, ám csak 1991-ben térhetett haza. Számítógépes nyilvántartásba vette a helyi örmény népességet, kétnyelvű imádságos és zsoltáros füzetet szerkesztett. Ma már csupán három-négy ember beszéli a nyelvet Gyergyószentmiklóson, és azok is egyre kevesebben vannak, akik örménynek vallják magukat, holott a város a székely örménység egyik központja. Fogolyán Miklós bátyja, Fogolyán András Vilmos (1916-1976) fordította örményre többek között a Pál utcai fiúkat, Az ember tragédiáját és az Egri csillagokat, amelyeket a negyvenes évektől kezdve Velencében adott ki.

Fogolyán Miklós 1997-ben visszatért Olaszországba, Velencében halt meg. Gyergyószentmiklós örmény temploma plébános nélkül maradt évekig. 2003-ban küldtek oda ismét papot, Puskás Attilát, aki megpróbálja a székely örménységet fenntartani.

Kácser Anikó

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu