Szólj hozzá!

Ha a hónap témája felkeltette érdeklődésedet, fogalmazd meg bátran és röviden (!) a véleményedet, és küldd el nekünk levélben (1053 Budapest, Kossuth L. u. 1.) vagy e-mailben (ujember@katolikus.hu) "Szólj hozzá!" jeligére. Véleményedet meg is jelentetjük, amennyiben ehhez hozzájárulsz. Várunk témaajánlatokat is.

A hónap témája: Nem elég jónak lenni?

"Méricskélésnek tűnik ez a kérdés, mint amikor a vizsgára készülő diák latolgatja, hogy mennyi elég a ketteshez. Mintha a vámossal a templomban együtt imádkozó farizeus jelenne meg előttünk. Mintha a vagyonáról lemondani nem tudó gazdag ifjút látnánk magunk előtt. Mintha egy kicsit rólunk is szólna mindez; tévesen meghatározott céljainkról, önértékelésünkről - vagy inkább önbecsapásunkról.

Vajon feltette-e magának ugyanezt a kérdést a tékozló fiú atyja? Mérlegre tette-e a jóságot a két fillérjét - egész megélhetését - perselybe dobó özvegyasszony? Nem. Előttük valami egészen más lebegett célként. Valami, ami miatt nem törődtek társadalmi konvenciókkal, de ami még lényegesebb - saját magukkal sem. Az ő legbensőbb iránytűjük végig a szeretetre volt betájolva. A szeretet pedig soha nem mérlegel, és soha nem akar - önmaga vagy mások előtt - csak jó lenni: szeretni akar mindenáron, magáról megfeledkezve teljes önátadásban.

De jó lenne, ha mi, katolikusok soha nem méricskélnénk rózsafüzéreink tizedeit; szentségi böjtünk idejét; ha nem elégednénk meg az egyház parancsaiban meghatározott évenkénti gyónással, húsvéti szentáldozással!

Mert a cél meghatározásakor, benső iránytűnk tájolásakor ugyanis már csak egy lépés, hogy a kérdést úgy tegyük fel magunknak, ahogyan azt Jézus tette: "És ti kinek tartotok engem?"(Mt 16,15). Ha Péter válaszát legbelülről mi is ki tudjuk mondani, akkor a "nem elég jónak lenni?" kérdésen túllépve egész önmagunkat akarjuk odaajándékozni.

Dr. Munkácsi János

A gazdag ifjú történetében (Mt 19, 16-22), amikor az ifjú Jézushoz lép, ő így válaszol: "Egyedül Isten jó - ezért ha el akarsz jutni az életre, tartsd meg a parancsokat." A jóság tehát az Istenhez vezető út szükséges feltétele. A kérdés az, hogy ez elégséges-e?

A "jóság" előbb említett jézusi mércéjét azonban szerintem sokan és sokféleképpen félreértelmezik. Egyesek talán azt gondolják (tételezzük föl, hogy jogosan), "én nem ártok senkinek, nem ártom bele magam más ügyeibe..." - egyszóval visszahúzódom az élet "rázós" területeiről, akkor "nem zavarom mások köreit" - akkor ezzel már kimerítem a "jó" fogalmát. Ám az élet sokkal árnyaltabb hozzáállást vár el a hívő embertől: naponta és a szemünk láttára csap össze a jóság és a gonoszság. Minden területen megfigyelhető ez. Családban, közéletben. Az emberi konfliktusokban sok esetben nem helyezkedhetünk semleges álláspontra, hanem nyíltan színt kell vallanunk. Elsősorban magunknak kell tisztán látnunk, és ennek birtokában állást kell foglalnunk az erkölcsi jó oldalán. A gonoszságot pedig el kell ítélnünk. Ez bizony sok esetben kényelmetlen, de törekednünk kell - képességeinkhez mérten - minél többször a valódi jó ügy védelmére kelni. Gondoljunk arra, hogy a szelíd Jézus bizony kötéllel verte ki az árusokat, pénzváltókat a templomcsarnokból, és egész tanítása során - bizony nagyon markánsan - állást foglalt az igazság mellett. A jóság némiképpen általános fogalom. Valamiféle párhuzamot érzek a fizikából/optikából ismert fehér fénnyel, amely jóllehet egységesnek - világosnak, szépnek - tűnik, mégis több szín keveredéséből jön létre (a szivárvány színei). A jóság is hasonlóképpen több komponensből tevődik össze: a bölcsesség, az igazságosság, a kegyelem, a szeretet, az irgalom - ezek mind a jóság alkotói. Nagyon szépen ír Szent Pál az efezusiaknak "az új élet kialakulásáról" (Ef 4, 17-24.): "Újuljatok meg gondolkodástok szellemében, s öltsétek magatokra az új embert, aki Isten hasonlóságára tiszta igazságban és szentségben alkotott teremtmény."

Hegyessy Géza

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu