Újévi üzenet a tudomány helyzetéről

A tudomány mindent megold! Generációk hosszú sora élt előttünk ebben a vélt biztonságban. Magunk is ebben nőttünk fel. Sőt fokozva a tudomány mindenhatóságát azt tanították, hogy a tudomány vívmányaival le is győzzük a természetet. Ma is a tudomány mindenható, mindent megoldó biztonságában szeretnénk élni. Információs társadalomról, tudásalapú társadalomról beszélünk. Ennek elfogadására és megélésére neveljük gyermekeinket is. A Mindentudás egyetemére jár az ország, de közben a valóság, az igazság más. A bajok óriási sebességgel sokasodnak az egész világon, de különösen itt nálunk, Magyarországon. Próbálunk ettől a tragikus valóságtól menekülni, és amikor végképp nem megy, a tudomány (?) kész a magyarázattal: "Túl sokan vagyunk a Földön". "Minden bajnak a túlnépesedés az oka." Nem akarjuk bevallani az igazi okot, azt, hogy a tudomány elhagyta szolgálati helyét. A pénz hatalmát szolgálja ahelyett, hogy az életet védené. Ha az ember nem úgy nő fel, hogy felelősséget érez embertársaiért, saját életéért, lelkének tisztaságáért, tehetségének kiműveléséért, akkor könnyen éli bele magát abba a hiedelembe, hogy nem kell változtatni életvitelén, elég, ha a rohamosan fejlődő (?) tudomány által teremtett újabb és újabb csodálatos (?) gyógyszerekből bekap néhányat. A "másik oldalról" a sok-sok vallási felekezettől jövő intelmek is beleolvadnak ebbe a modern életfelfogásba. Biztos, ami biztos, naponta kétszer, háromszor egy rövid fohász és vasárnaponként egy óra valamelyik (mindegy, hogy melyik?) templomban tartott szertartáson - ez "belefér" ebbe a "tudomány mindent megold" gyakorlati mentalitásba.

Mennyire más az, amit Keresztelő Szent János hirdetett kétezer évvel ezelőtt: "Tartsatok bűnbánatot!""Térjetek meg, mert közel van Isten országa." Mennyire más az is, amire maga Krisztus intett: "Menj és többet ne vétkezzél!" Mennyire más az a biztonság, amit ő nyújt: "Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem s én bennetek". Jó lenne végre belátnunk, hogy Krisztus nélkül, a Szentháromság egy Isten nélkül nem megy. Jó lenne végre a tornyosuló bajokat komolyan venni, és a több évszázados hamis önimádatból, saját műveink imádatából, az újkori bálványimádásból végre megtérni. Jó lenne végre megtisztítani a tudományt a hamis dogmáktól, és újra egyesíteni igazzá tett istenhitünkkel, majd a kettő egységében újraevangelizálni magunkat, a magyar népet és a föld öszszes népét. Hogy végre tényleg "egy akol és egy pásztor" legyen, mert így talán még megmenthető az élővilág és benne az emberiség. De csak így!

Kellermayer Miklós

egyetemi tanár

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu