|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
LITURGIA Az imádság liturgiája A Új Ember kedves Olvasóit eddig a MALEZI munkatársai a liturgikus rovatban főként a szentmisével kapcsolatos cikkekkel örvendeztették meg. Szóltunk az egyes vasárnapok miséinek könyörgéseiről, énekeiről, az elmúlt évben pedig ismertettük a Szentatya eucharisztikus enciklikáját, majd a mise helyes ünneplését szabályozó kongregációs utasítást mutattuk be. Mindez természetes, hiszen amikor a liturgia szót halljuk, rögtön a szentmise jut az eszünkbe. Azonban a katolikus egyháznak két sajátos értelemben vett liturgiája van, ahol a második helyen a zsolozsma áll. Régi vicc. A kanonokok zsolozsmáznak, amikor vihar tör ki, és a székesegyház mellé csap le egy villám. Amikor elül a robaj, a nagyprépost felkiált: Hagyjuk abba, és kezdjünk végre imádkozni! - s előveszik a rózsafüzért. Vajon mitől lehet liturgiának nevezni egy imádságot jobban, mint a többit? Miből áll, mire szolgál? Kinek kell, kinek lehet végezni ezt az imádságot, amely a II. vatikáni zsinat óta nevében is liturgia: Az imaórák liturgiája? A zsinat a Liturgikus konstitúcióban költői elragadtatással mondja róla: "Az új és örök szövetség főpapja, Krisztus Jézus, magára véve az emberi természetet, a földi számkivetésbe magával hozta azt a himnuszt, amely a mennyei hazában öröktől fogva zeng. Az egész emberiséget maga köré gyűjti, hogy vele együtt énekelje az istendicséret ezen énekét" (83. pont). A következő hónapokban az egyház imádságának céljával, elemeivel ismerkedünk. Vezetőül a zsolozsmáskönyv Általános rendelkezéseit hívjuk, hogy azt végigtanulva kispapok, papok, szerzetesek, de világiak is újra barátkozhassunk azzal, ami már két évezrede a miénk, a napi zsoltárimádsággal. Szent Pál apostol a lelkünkre köti: "Szüntelenül imádkozzatok" (1Tesz 5,17)! Keressük együtt a szüntelen imát! Füzes Ádám
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|