Az eucharisztiáról az egységtörekvés korszakában

Az ökumenizmus, az egységtörekvés korszakában élünk. Egyre inkább látjuk a keresztények egységére törekvő mozgalom létének áldott gyümölcseit. Látjuk azonban még a megosztottság látható jeleit is. Az Eucharisztia Évében szomorúan gondolunk arra, hogy az eucharisztia, az egység szentsége nem összeköti, hanem elválasztja a Krisztusban hívőket. Konkrét példa ezzel kapcsolatban a taizéi ökumenikus közösség. A közösség tagjai - már nemcsak protestáns, hanem katolikus tagjai is vannak - közösen imádkoznak, közös a hívatásuk, de amikor eljön az Úrvacsora pillanata, a katolikus tagok külön ünneplik az eucharisztiát. Mikor jön el a boldog pillanat, amikor megszűnik ez a seb a közösség életében, és mindannyian együtt járulhatnak, egy szívvel-lélekkel, mondhatjuk, egy hittel az Úr asztalához?

Ilyen és ehhez hasonló tapasztalatok (például vegyes házasságok) miatt, sokan türelmetlenül követelik, hogy a katolikus egyház engedje meg az interkommuniót, az eucharisztiában való közös részesedést. A katolikus egyház azonban, néhány rendkívüli esetet leszámítva, továbbra sem tartja megengedhetőnek az interkommuniót. II. János Pál pápa eucharisztikus enciklikája megerősíti a katolikus álláspontot (Az Egyház az Eucharisztiából él, 44-46.), mely az érvelésben főként két szempontot hangsúlyoz:

1. A keresztény közösségek között nincs meg az eucharisztia közös ünnepléséhez szükséges egyetértés a hitben. Hitbeli eltérések miatt még nem lehet közösen ünnepelni az eucharisztikus liturgiát. A II. vatikáni zsinat negyven évvel ezelőtt megjelent ökumenikus dekrétuma szerint a protestáns egyházak nem őrizték meg sértetlenül - főleg az egyházi rend szentsége híján - az eucharisztia misztériumának teljes gazdagságát" (UR 22). Ennek ellenére "az Úrvacsorában mégis Urunk haláláról és föltámadásáról emlékeznek: így megvallják, hogy a Krisztussal való közösség az életet jelzi, és várják az ő dicsőséges eljövetelét" (UR 22). Ezért nem lehet protestáns keresztény testvéreinket eucharisztikus asztalunkhoz bocsátani. Más a helyzet az ortodox egyházakkal kapcsolatban. Nekik is vannak érvényes szentségeik, mégpedig az apostoli utódlás alapján. Egyháztani és szentségtani alapja van tehát annak, hogy szükség esetén katolikus hívek szentáldozáshoz járulhatnak ortodox templomban.

2. Az eucharisztia az egység szentsége, ahogyan azt már Szent Pál is tanítja: "Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérben részesülünk" (1Kor 10,17). Az eucharisztia a Krisztusban hívők egységének jele és eszköze. Ha viszont az eucharisztiát olyan személyek veszik magukhoz, akik között nincs meg a teljes egyházi közösség, az eucharisztia nem fejezheti ki annak az egységnek a teljességét, amelyet természete szerint jelöl, hiszen éppen ez az egység az, ami a jelen esetben hiányzik. Jelenleg nem vagyunk egységben a keresztény, de nem katolikus testvéreinkkel. Hamis és hazug lenne most ez a jel, mivel nyilvánvaló, hogy nem vagyunk egyek a hitben. Az interkommuniót sürgetőkkel, a türelmetlenkedőkkel szemben ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy az eucharisztia nem eszköz az egység elérésére, hanem a már megvalósult egység jele. Tulajdonképpen az ökumenikus mozgalom végső célja az, hogy majd egykor együtt ünnepeljük az eucharisztiát mindnyájan, akik a hit és a keresztség által Jézus Krisztushoz kapcsoltuk az életünket.

Mindez konkrétan számunkra, magyar keresztények számára azt jelenti, hogy katolikus hívő nem úrvacsorázhat református templomban, a református keresztény pedig nem járulhat szentáldozáshoz katolikus szentmisén. A tiltó szabály oka: az eucharisztiára vonatkozó hitben nincs egység a két egyház tanítása között. Az igaz, hogy a református, illetve evangélikus templomban időnként (nagy ünnepeken) van úrvacsorás istentisztelet, de ők Kálvin és Luther tanítása alapján nem katolikus módon hisznek abban, hogy Jézus valóságosan jelen van az oltáriszentségben. A valóságos jelenlét kérdésében még az evangélikus és református tanítás sem egyezik meg egymással.

A Szentatya, aki a közelmúltban ismételten összefoglalta a katolikus egyház eucharisztiára vonatkozó hitét, nemet mondott az interkommunióra, de ezt ökumenikus lelkülettel tette. Erre utal ökumenikus enciklikája is, amely nagy reményre ad okot, hiszen kijelenti: "Nagyon vágyódunk arra, hogy az Úr egyetlen eucharisztiáját közösen ünnepeljük, és ez a vágy már a közös dicséret és könyörgés tárgya" (US 45).

Keresztény hitünk alapján reméljük, hogy eljön az idő, amikor minden meghívott helyet foglal az Úr testének és vérének asztalánál, és így mindnyájan elnyerik majd az örök életet, ahol majd részt vehetnek a Bárány menyegzős lakomáján, melyről a Jelenések könyve ír (Jel 19,9).

Dolhai Lajos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu