Visszatérő módszerek

Mondják, a történelem ismétli önmagát. Így nem egészen pontos. "Függvénye": az ember, ha valóban ő csinálja a történelmet, természetében (individuumában!) nem változik, legfeljebb alkalmazkodik. Erről már elég vita volt századok múltjában, de végül mindig ugyanaz a megállapítás, és Marx is jó nagyot tévedett, amikor az embert a lényegétől fosztotta meg, és mindent a gazdaságnak vetett alá.

Változnak a korok, "eldűlnek a zsarnokok", de ismét termelődnek, és sohasem felejtenek akkor, amikor az aljas módszereket kell folytatni - legfeljebb más színű mundérban, "stílusosabban", ahogy a minap az egyik politológus fogalmazott. Visszatérő módszerek? Bizony. Valaki (régi kommunista) a múltkor azzal állított be az iskolába, hogy az igazgató véget vethetne már a "valláskodásnak". (Így mondta.) Ő ugyanis tanulmányozta az embert, és rájött: az állati szint és az emberi alig különbözik egymástól, illetve: a különbség nem a vallásból jön. Különben: mi dolog az, hogy az unokájának kétszer beírták az ellenőrzőjébe a hittant...

Az igazgató megmagyarázta: kétféle felekezeti óra van, ezért írták be az evangélikust és a katolikust, lehet választani. A nagytata morgolódott, és próbálta folytatni "tudományos" meggyőződését - győzködését. Mire az iskola vezetője csak ennyit mondott: - Kedves uram, kérem, döntse el: állatot neveljen az unokájából az iskola vagy tisztességes embert? Úgy látszik, hatott a didaktikus kérdés, mert a hőbörgő öregúr szépen eloldalgott.

Szóval ez sem mai módszer már? Dehogynem, s az is, hogy szólnak a szép ígéretek, miközben kiadatik az ellenkező parancs.

De ismerős!

(tóth)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu