A posztmodern Meg-Árt

Október 15-én kezdődik a Budapesti Őszi Fesztivál. Néhány hete egyik kedves kollégám asztalomra tette a programfüzetet. Innen tudom, hogy tíz napon át fővárosunk a kortárs művészetek fellegvárává válik. Lesz ütőhangszeres fesztivál és japán kortárstánc-bemutató. Fellépnek Közép-Európa legnevesebb zenészei. Ezenkívül belekóstolhatunk abba, milyen is egy Sosztakovics ihlette improvizációs est. De a szláv lélek rejtelmeiről talán többet sejtet majd Tarkovszkij Sztalkere a lengyel alternatív színház adaptációjában. Ez csak ízelítő. Ismétlem, a programfüzetből. Mert sajnos a városban mindenütt látható plakátról, amelyet a Fogyatékkal Élők Világnapjának szervezői is készíthettek volna, nem sok derül ki. A plakáton szereplő mondhatni érdekes, napszemüveges kislányról sok minden eszembe jut, de a fenti programok közül valahogy egy sem. Tudom, posztmodern korunkban a művészethalott, vagy az művészet, ami nekem az. És azt is tudom, hogy a dadaizmus megölte a dadát. De hogy szelleme művészeti fesztiválok plakátján kísért, elbizonytalanít. Néhány hete a városban feltűnt egy óriásplakát is. Rajta: Breki a Muppet Show-ból. Reggelente, a metróra várva a jópofa színházi (!) békával szemezek, amitől határozottan jobb lesz a hangulatom. Apró örömök az életben... Mindezek után, ha engem kérdeznek, én a hirdetési felületekre Brekit tenném. Ha pedig tényleg nem muszáj magasztosnak lenni, akkor a művészeti fesztiválokéra is. Mondom én, a posztmodern megárt.

Koncz Vera

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu