 |
 |
 |
 |
2004.10.17
|
Megjelent:
II. János Pál: Keljetek föl, menjünk! |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Az irgalom baracklekvárillata... Hetven éve Pasaréten a ferencesek Négynapos ünnepségsorozattal emlékeznek meg október 14. és 18. között a pasaréti ferences templom felszentelésének hetvenedik évfordulójáról. Trianon után komoly fellendülés mutatkozott a magyarországi ferencesek életében. A pasaréti megtelepedés is ennek egyik jele volt - idézi fel a kezdeteket a fiatal káplán, Kálmán Peregrin. - Ez a terület korábban a Margit körúti ferences plébániához tartozott. Schrotty Pál tartományfőnök vetette fel a pasaráti templomépítés gondolatát 1926-ban, a ferences jubileumi évben. A Szilfa utcában vásárolt a rend egy villát, ebben alakították ki a kolostort, a földszinten pedig egy misézőhelyet. A Rimanóczy Gyula tervezte új templom felszentelésére 1934. október 14-én került sor. Az épület egyidős a Villányi úti, neobarokk stílusú templommal. A ferences jelenlét már a templom formájával is ki akart lépni például a barokk korra utaló hagyományosságból. Modernsége azonban nem gyökértelenség: részben visszatérés a jóval korábbi templomépítési struktúrákhoz, ugyanakkor követi a liturgia éppen akkor folyó megújulásának szellemét is. Régi fényképek mutatják, az építéskor még csak kiépülőben volt ez a városrész, a ferencesek tehát elébe mentek a híveknek, az ő lelki igényeiknek. A historia domust olvasgatva azt látja az ember, hogy a pasztoráció mai fontos irányai már akkor megfogalmazódtak: a gyerekekkel való foglalkozás, a felnőttkatekézis, az énekkar, a cserkészet. A jelenlegi házfőnök, Zatykó László negyven éve kötődik szorosan a pasaréti rendházhoz és templomhoz, de mióta az eszét tudja, ismeri a ferenceseket. Családjuk itt lakott, a közeli Küküllő utcában, egészen kicsi gyerekkorától hozta ide az édesanyja a misékre. - Az a szerencsém, hogy sokkal előbb ismertem meg a ferenceseket, mint Szent Ferencet - mondja. - Mert aki előbb találkozik az eszménnyel, azt elkedvetlenítheti a hétköznapi valóság. Sőt, nem is a szerzeteseket ismertem meg először, hanem a templomi közösséget. A naponta misére járó asszonyok sietve érkeztek, de lassan távoztak, a mise után még elbeszélgettek: az evangélium és a szentlecke gondolatairól, amely akkor még latinul hangzott a misében, de ők magyarul olvasták a missaléjukból. A ferences szerzetesek valamiképpen beengedtek minket az életükbe, azt a gyarlóságaikkal együtt láthattuk. Ezzel azt az üzenetet is közvetítették, hogy egyedül az Isten tökéletes, minket pedig tökéletlenségünk alázatos elfogadása is tökéletesíthet. Szóval van remény! Ez bátorított engem, ez kezdett vonzani a szerzetesség felé. Ma már tudom: ez a ferences lelkiség lényegéhez tartozik. Oskai Osvald atya hallgatta az első gyónásaimat. Ez a szent életű ember a hajnali mise után megreggelizett, és kiült gyóntatni. Mivel fél tüdeje volt, kissé kapkodta a levegőt, és ezért lehelete is jobban érezhető volt. Számomra így az Isten irgalmának kora ifjúságomtól baracklekvárillata van... Osvald atya és a későbbi ferences gyóntatóim mindig dicsérték a töredelmes bűnbánót. A bátorságát, az őszinteségét, az isteni irgalomba vetett bitalmát - és ennek köszönhetően nem volt olyan rettenetes számomra a gyónás. Később tudtam meg - magyarázza László atya -, hogy ez is a ferences lelkipásztori stílushoz tartozik: aki őszintén vádolja magát és bánja a bűnét, azt nem ledorongolnunk, hanem vigasztalnunk és bátorítanunk kell, mert az irgalmas Isten is ezt teszi... Lehet, hogy ez a lelkület vonzza az embereket a ferencesek templomaiba... Pasarét mai lelki életéről Ocsovai Grácián plébános azt mondja: 1993-ban kezdődött, amikor templomukat a Szent Szűz oltalmába ajánlották - egy évre rá az addigi lelkészség plébániai rangot kapott. Rendszeres, elmélyült imaélet kezdődött akkor, minden misén külön imádkoztak Szent Mihályhoz, a béke angyalához, a szombati szentségimádások nyomán immár mindennap imádkoznak az eucharisztia előtt, újabban a reggeli zsolozsma előtt a szerzetesek elmondanak még egy rózsafüzért is - és a hívek közül többen ebbe is bekapcsolódnak. A plébános szerint ez az imaélet az alapja és a záloga pasztorációs igyekezetük sikerének. - Nagyon sokan jönnek hozzánk - mondja a plébános, akihez, mikor az ünnepet megelőző szombaton este kilenc körül elbúcsúzom, még érkezik valaki. Gyónni vagy csak beszélgetni? Azt mindenesetre nehéz megmondani - s úgy látszik, ezt a hívek is tudják -, hogy a lelkipásztorkodó ferences papnak meddig is tart a munkaideje. Grácián atya szerint ez a dolga, de szerzetestársai ugyancsak ezt teszik. De azt is tudják mindnyájan - mondja Grácián atya -, hogy nemcsak az egyes papok evangelizálnak, hanem maga a szerzetesközösség is. Kipke Tamás Az alig egy hétig nyitva tartó plébániatörténeti kiállítást - melyet október 15-én, pénteken 17 órakor nyitnak meg - vasárnap délután 4 és 6 óra között, hétfőtől péntekig pedig 4 és este 9 között láthatják az érdeklődők a templomhoz közeli Kájoni Házban (II., Szilfa u. 3.)
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
