Ikonként, Krakkóban

Fölszentelték az Isteni Irgalmasság-bazilika magyar kápolnáját

Mintha csak repülőtéren járnék: már messziről föltűnik Krakkó elővárosában a hatalmas, új bazilika tornya. Irányítótorony, így mondotta a tervező is: mint ahogyan a repülőgépeknek, úgy a szellemi-lélekkel megáldott embernek is szüksége van irányító szóra, hogy el ne tévedjen a véges létből tudatával is a végtelenre tekintve.

Ünnepségre készülődnek az Isteni Irgalmasság bazilikájában. Az altemplomban elkészült a magyar kápolna, s ennek megáldására érkezik Erdő Péter bíboros, prímás, Franciszek Macharski bíboros, krakkói érsek, aki a szentmise keretében adja át Szent István király ereklyéjét, melyet Nagy Lajos király a tizennegyedik században, 1370-ben magyar és lengyel királyként vitt Lengyelországba a két ország egységének jeléül. A csontdarabka a nálunk megkülönböztetett tiszteletnek örvendő Szent Jobb anatómiai folytatása, s a magyar kápolna oltárában helyezik el.

Erdő Péter és Franciszek Macharski bíboros a kápolnában, előtérben a Szent István-ereklye

Az alkalomra Juliusz Janusz apostoli nuncius, továbbá a magyar püspöki kar szinte valamennyi tagja megérkezett, s Erdélyből, Kárpátaljáról és a Felvidékről is magyar püspökök és papok, szerzetesek vonulnak a szentélybe. Itt van Lévai Anikó, a kápolna fővédnöke, hiszen mintegy harmincmilliós közadakozásból készült el a kápolna belső tere. Férjével, Orbán Viktorral érkezik, s még szoptatós korú legkisebb gyermekükkel. Azután Harrach Péter kereszténydemokrata politikus... és zarándokok Magyarországról, s magyarok a határon túli kisebbségi területekről. Zsúfolásig megtelik a bazilika, talán ötezren is lehetünk.

Puskás László g0r0g katolikus pap, festőművész és felesége: a mozaikdíszítés alkotói

De hát a szám adhatja meg az ünnep súlyát, értékét? Arra gondolok, amikor Fausztina nővér sétált itt a közelben, az Irgalmasság Anyja Nővérei Kongregáció tagjaként; az egyszerű kis apáca, akinek annyi megaláztatást kellett rövid, harminchárom esztendős élete során elviselnie. Naplójában följegyzett látomásai talán még szerzetestársai körében is bizonytalanságot keltettek, hiszen - ahogyan mondani szokták - magánkinyilatkoztatást kapott a fizikai egészségében gyönge nővér arról, hogy az isteni irgalmasságra emlékeztesse az embereket. Azóta - tudjuk - boldoggá, majd szentté avatták az 1938-ban elhunyt Fausztina nővért, a kolostor zarándokhellyé vált, s az isteni irgalmasság "irányítótornyaként" épült meg a II. János Pál pápa által 2002-ben fölszentelt bazilika.

Ima közösségben - egyedül

Gyönyörűen hangzanak az otthonról érkezett templomi kórusok dallamai. Békességes, imádságos várakozás a néhol lakóhelyük nevét táblán fölmutató, másutt jöttüket magyar zászlóval jelző zarándokok körében. Közben arra gondolok, mi is az isteni irgalmasság? Hiszen egy-egy kifejezés oly könnyen válik szólammá, s szinte már kötelező divat itt Krakkóban Fausztina nővér naplójából idézni.

Az "irányítótorony"

Végigjárom a bazilika mellett-alatt fölállított keresztutat, igyekszem a sokasággal együtt, de mégis magamban megtalálni... Mit is vajon? Érzést, gondolatot, szándékot? Hogyan ismerhetünk föl bármit is, milyen "érzékünkkel" kerülhetünk közelebb a lényeghez, amire egyszerre érzékeny, ugyanakkor érzéketlen korunk?

Ötezer zarándok érkezett Krakkóba

Az irgalmasság kifejezésnek mintha kissé nyomorult hangulata lenne. Isten a már végképp elesetthez fordul irgalmasan - mintegy kegyként, mintegy nagyvonalúságból? Csakhogy ez emberi gondolkodás, az irgalmasság ember keltette fogalomhulláma - nem tudok mit kezdeni vele; kevés. Azután az egyszerű gondolat: nem belőlem kell kiindulnia annak a lényegnek, melyet a fogalom megragadni igyekszik. Én csak értelmezés-tapogató vagyok, süketen, némán, bizonytalan járással minden éjszaka határán...

A keresztút a székesegyház melletti domboldalon

A lengyel reformátusok püspöke, Tranda Zdzislaw említi nekem, hogy gyermekkorában édesanyjától az irgalmas Krisztus képét kapta ajándékba, ezekkel a szavakkal: Krisztusom, bízom benned!

A bizalom emberi, az irgalmasság isteni. Irányuk ellentétes, s talán ebben az értelmezéstartományban válnak fogalmakon túli életvalósággá?

S már hessentem el magamtól: talán egyszerű szofisztikába tévedtem, ködös magyarázkodásba, mert kevés a hitem a befogadáshoz? Hogy megkapaszkodjam ebben a fogalmi csuszlogásban, a kápolna mozaikfalaira támasztom tekintetemet. Alig jár most itt valaki. Puskás László, görög katolikus lelkész, festőművész áll a kápolnatér közepén. Egy ideig szótlanul nézzük a mozaikmezőket. Középütt, kerek képbe formálva Jézus Krisztus, mellette Szűz Mária, a másik oldalon Keresztelő Szent János.

Ókeresztény, bizánci hatású a millió mozaikdarabkából kibontakozó, Krisztus felé forduló szentek sora.

A közmeggyőződés által elfogadott tévedés ez, ettől azonban még nem igaz, fut végig egyszerű mosoly Puskás László arcán. Deisis, imádás az ilyen ábrázolás elnevezése, magyarázza, s hozzáteszi: az első időkben mindig Keresztelő Szent Jánost ábrázolták Szűz Mária mellett Krisztus másik oldalán. Őt azután idővel más szentek is fölválthatták. A velencei székesegyházban például Márkot látjuk, s azután további szentek sorakoztak, Krisztus felé fordulva, kérő, imádkozó mozdulattal - s ez Keleten és Nyugaton egyaránt elterjedt.

Az első ilyen - imádó - ábrázolás a Santa Maria di Antiqua-templomban, Rómában készült 650-ben. Puskás László halkan tűnődik: Rómára is mondhatjuk, hogy Bizánc, mint ahogyan Bizáncot is tekinthetjük új Rómának. A dolgok összeérnek..., de ez a fajta ábrázolástípus mégis Rómában született meg. S annyira megfelel a keresztény teológiai tanításnak, hogy világszerte elterjedt.

A középkori, faragott homlokzatú nyugat-európai templomokon ugyanezzel találkozhatunk már a román kor óta, s a keleti ikonosztázokon ugyanígy megtalálható. A deisis, az imádás az egyház közös egységének idejéből, a közös hagyományból való.

Joseph Ratzinger bíborossal egybehangzóan állíthatjuk, ami jó, Keletről jön - folytatja az ötvenhárom éves korában, 1993-ban pappá szentelt parókus, aki a lembergi művészeti akadémiát végezte, majd 1974-ben telepedett át Kárpátaljáról Magyarországra. - Ratzinger bíboros az egyházművészetről vele készített beszélgetésben mondja: Keleten inkább megmaradt az ikon mélyértelme, tudatos és jól átérzett használata.

Az ikon ugyanis nem festett fatábla, mint sokan hiszik - magyarázza a pap-művész. - Az ikon jelentése: mi mindannyian ikonok vagyunk, ahogyan a Teremtés könyvében olvashatjuk: katha eikonként lettünk Isten képmásaként megteremtve. A bizánci hatást talán az közvetíti, hogy a legtöbb, művészi szempontból kiemelkedő mozaik bizánci mesterek kezétől maradt ránk.

De végső soron az egyházművészet nem stílus kérdése - s hallgatunk, egyetértően. Azután hosszú idő múlva, nem is kérdem, a szentek és hitvallók sorában utolsó személyként ábrázolt alakra mutatva, sokkal inkább kitördelem szájamból a betűket és számokat: CH 869.

"Az édesapám. Saját nevét 1954-ig nem volt szabad kiejtenie, ezért ábrázoltam őt a lágerbeli betűvel és számmal: CH 869-es rab."

Puskás László görög katolikus lelkész az ungvári székesegyház parókushelyettese volt. Az első, akivel megkezdték a totális egyház-megsemmisítést Romzsa Tódor püspök 1947-es megölése után. 1949 januárjában tartóztatták le, s ítélték huszonöt esztendei "egyenrabságra", mint mindazokat a görög katolikus lelkészeket, akik nem írták alá azt a nyilatkozatot, amelyben pravoszlávnak vallják magukat.

"Nyolcéves voltam, amikor édesapámat elhurcolták. Édesanyámmal és két testvéremmel ott várakoztunk az ungvári bíróság előtt, hátha megpillanthatjuk, amikor ítélethirdetés után átkísérik a szemközti börtönbe."

Nadia asszony, Puskás László felesége int, ne kérdezzem, ne feszítsem a férjét azokkal az időkkel - szeme fáradt, lám, már be is vörösödött. Látom: a közeli könny fénytörése ez.

"Egyszerre csak megjelent. Egy humánus orosz katona kísérte, bokáig érő köpenyben, szuronyos puskával. Megengedte, hogy édesapámat megöleljük."

Fölemelt magához vagy a fejedre tette a kezét? - hogyan emlékezel.

"Hozzá bújhattam egy pillanatra. S milyen az ember: az maradt meg bennem élesen, hasítóan, hogy a tömör vaskapuhoz érve, mert a katona mindkét keze el volt foglalva, édesapám maga csöngetett be saját börtöne ajtaján..."

Szentek, vértanúk, hitvallók sora a falakon: magyarok, lengyelek, oroszok, románok, a legkorábbi időktől a huszadik századig.

Testvérem - mondja még Puskás László, karomra téve kezét, s amit korábban szóval igyekeztem, sikertelenül, megragadni az isteni irgalmasságból, most valami más módon kerül körém - nem hangulat ez, nem egyszerű érzés, még csak gondolati fölismerés sem...

Odafönt kezdődik a szentmise. Erdő Péter bíboros homíliájában a szeretet Krisztustól kiinduló köreiről beszél:

"Nemcsak a család fejezheti ki a hívők egymás iránti szeretetének tanúságtételét. A nagyobb közösségek, a népek életét, belső rendjét és egymáshoz való viszonyát is meghatározhatja a szeretet. Ennek a szeretetnek a tanúságtételére ma itt, Közép-Európában égetően szükségünk van. Az Európai Unió kibővítése minden nehézségen és új feladaton túl egyben lehetőséget kínál arra, hogy különleges szeretettel tekintsünk egymás felé, keresztény hagyományú közép-európai népek gyermekeiként."

Azután elmúlik a bazilikában az ünnepi zengés. Visszatérek a keresztúthoz. Közben rákezdett, majd elállt az eső. Miért e zarándoklat, kérdem magamtól, s költői szóval válaszolok: út az értelemig, s még tovább.

Elmer István

Fotók: Cser István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu