Politika és vallás

Egyházi ügyek a sajtóban

Amint az október első napjaiban a sajtóból már közismertté vált, a Gyurcsány Ferenc vezette kormányban az egyházi ügyek nem a Miniszterelnöki Hivatal (MeH), hanem a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának illetékességi körébe fognak tartozni. A váratlan változtatás indítékai ma is tisztázatlanok, sőt, a kormányon belüli átszervezésről hivatalosan a mai napig nem értesítették a hazai egyházak vezetőit. E gesztus finoman szólva barátságtalan voltát csak fokozza, hogy az Egyházi Kapcsolatok (volt?) Államtitkárságának feladatkörei között (például a MeH honlapján), az első pontban szerepel a "folyamatos kapcsolattartás az egyházakkal, felekezetekkel és a vallási közösségekkel, a párbeszéd a kölcsönösen érdeklődésre tartó kérdésekről".

Ismeretes, hogy a változásról a hazai egyházak, vallási közösségek vezetői megütközve értesültek - a sajtóból. Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára szerint a meglepetésnek csak az egyik oka az, hogy a módosítással kapcsolatban semmilyen előzetes egyeztetés nem történt az állam és az egyházak között, pedig a munka hatékony végzése érdekében minden átszervezésnél érdemes volna kikérni az adott szakmai terület képviselőinek véleményét. A másik ok az, hogy két évvel ezelőtt, a Medgyessy-kormány fölállásakor az egyházi vezetők úgy értelmezték, a kormány alapos megfontolás után, tudatosan döntött amellett, hogy az egyházi ügyek képviselete a kulturális tárcától kerüljön a Miniszterelnöki Hivatalhoz. (Ez egyébként az egyházi vezetőknek már régóta kérése volt.) Ennek megtörténtét akkor az egyházak örömmel nyugtázták - mondotta Veres András -, hiszen közvetlenül a MeH felügyelete alatt sokkal hatékonyabb és gyorsabb lehet az egyházi ügyek intézése. Egy-egy konkrét kérdés több minisztériumot is érinthet, és a kancelláriaminiszter minden minisztériumhoz közvetlenül fordulhat információért, döntésért. Egyenrangú minisztériumok között könnyebben elakadnak az egyházi ügyek.

Veres András hozzátette: a magyarországi történelmi egyházak vezetőinek egységes véleménye, hogy az lenne jó, ha a jövőben is a kancelláriahivatalban maradna az egyházi ügyek titkársága. Mivel azonban az elhatározás - úgy tűnik - ezzel kapcsolatban már megszületett, várakozással tekintenek az új struktúra működése elé, s továbbra is remélik, választ kapnak arra a kérdésre, vajon milyen megfontolásból döntött így a kormány.

Az elmúlt időszakban egy meglehetősen rosszindulatú, politikai felhangú és a tényeket eltorzító újságcikk is megjelent a Népszabadságban (2004. október 4.) az egyházakkal kapcsolatban, amely a Medián közvélemény-kutató 2004. májusi felmérésére hivatkozva arról ír, hogy ma Magyarországon az embereknek csak egy kis része (körülbelül 13 százaléka) "igazán vallásos", és a megkérdezettek jelentős része kritikusan nyilatkozott az egyházak anyagi támogatását és közéleti szereplését illetően.

Veres András ezzel kapcsolatban arra emlékeztetett, hogy Szekeres Imre szocialista politikus egy korábbi nyilatkozatában a Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemző Központ Kutatási Koordinációs Főosztályának közvélemény-kutatásait "politikacsináló"-nak nevezte. A püspök szerint ez az idézet is azt igazolja, hogy a szóban forgó újságcikk tendenciózus propagandaanyag. Hozzátette, hogy az egyházi vezetők már várták az ilyen hangvételű cikkeket, hiszen a költségvetési vita kapcsán a sajtóban minden évben napirenden van az egyházak finanszírozásának hangulatkeltő témája. Véleménye szerint a mostani támadásnak is lesz még folytatása.

A cikkel kapcsolatban elmondta: az nem tartalmazott új adatokat, csak a már ismert számok értelmezésében új - és tendenciózus. Utalt arra: az sem igaz, hogy eddig ne lett volna hiteles képünk az egyházak támogatottságáról. Az korábban is ismert volt, hogy a magukat vallásosnak mondó emberek körében is csak egy kisebb százalék gyakorolja rendszeresen a vallását. Ugyanakkor van egy jelentős réteg, amely a "maga módján" vallásos. De téves ezekből az adatokból azt a következtetést levonni, hogy az egyházak társadalmi ereje lényegesen kisebb, mint ahogyan azt eddig feltételezték. A túljelentkezés számos egyházi fenntartású iskolában, szociális otthonban, egészségügyi intézményben is azt mutatja, hogy igenis nagyfokú társadalmi háttere van az egyházaknak. Ezenkívül a szóban forgó felmérés készítésekor mindössze 1500 embert kérdeztek meg, így a tévedés esélye is sokkal nagyobb ahhoz képest, hogy 2001-ben minden magyar állampolgárra kiterjedő népszámlálást tartottak, amikor a lakosság 75 százaléka valamely keresztény egyházhoz tartozónak vallotta magát. Persze nagyon sok formája van annak, hogy valaki milyen módon kötődik valamely egyházhoz.

Az említett újságcikk első mondatában az áll, hogy "a magyar társadalom többsége szerint az egyházaknak nem szabad politizálniuk". Ezzel kapcsolatban Veres András ismét a cikk ferdítésére mutatott rá: a vallásos embereknek is (akik szintén "az egyház" tagjai, nemcsak a papok és a püspökök) jogukban áll, sőt kötelességük kifejteni véleményüket a politikáról, a társadalmi helyzetről és ezzel kapcsolatos értékrendjükről. Ezt senki nem vonhatja kétségbe, mert ha mégis ezt teszi, akkor a demokráciát kérdőjelezi meg.

A Népszabadság külön kis írásban közli a kancelláriaminiszter egyik egyházügyi tanácsadójának a véleményét a felmérés eredményével kapcsolatban. Eszerint "a különböző anyagi és egyéb természetű privilégiumok juttatásával a kormány nem tesz mást, mint hozzásegíti az egyházakat jelenleg bizonyítottan csekély mértékű társadalmi legitimációjuk mesterséges növeléséhez". E mondat egyértelműen rávilágít az egész írás szándékára.

Az ilyen cikkek azt is sugallják - tette hozzá a püspök -, mintha az egyháznak juttatott költségvetési összegek ajándékok lennének. Az egyházak számos intézményükben társadalmi, állami feladatot látnak el, s ehhez normatívát kapnak. Ezzel az állam valójában nem az egyházakat támogatja, hanem azoknak a magyar állampolgároknak adja meg jogos részét a költségvetésből, akik vallásos intézmények szolgáltatásait szeretnék igénybe venni. Ugyanakkor azt is olvashatjuk a felméréssel kapcsolatban, hogy a lakosság jelentős része azon a véleményen van, hogy az egyházi intézményeket a hívek tartsák fenn. A hitéleti tevékenységgel kapcsolatban viszont ez most is így van, hiszen például a papok vagy a kántorok az egyházközségtől kapják a fizetésüket, és nem az állami költségvetésből. Az egyházak bevételi forrása még az elkobzott ingatlanjaikért kapott járadék, amely szintén nem könyöradomány, hanem mérsékelt eredményű jóvátétel, az igazságszolgáltatás része.

Veres András mindemellett azt is fontosnak tartaná, hogy nyilvánosságra kerüljön: milyen kérdésekre válaszoltak a közvélemény-kutatás során nyilatkozó emberek. Az ügyhöz tartozik még, hogy a Medián részéről Hann Endre azt nyilatkozta a Magyar Nemzetnek (2004. október 7.), hogy az említett cikk nem tükrözi híven a szóban forgó felmérésről a közvélemény-kutató szakemberei által készített tanulmány mondanivalóját.

sz.l.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu