Egy különleges születésnap

A templom, amely mellett felnőttünk, ahova járva átléptünk a gyermek-hitből a tudatos keresztény életbe, meghatározó egész életünkre. Az a templom többé nemcsak az Isten háza, hanem kicsit a mi otthonunk is. És vannak egészen különleges szálak, amelyekkel az élet ajándéka folytán maga a templom is kötődik hozzánk, mint Vizkert Andornéhoz a pasaréti ferences templom. Ő volt, akit a most hetvenedik évfordulóját ünneplő Páduai Szent Antalról nevezett templomban elsőként megkereszteltek.

- Pasaréten nőttem fel, ott éltem le az egész életemet, csak nyolc éve költöztem el. 1934. október 10-én születtem, 14-én szentelték fel a templomot, és két héttel később elsőként engem kereszteltek meg benne.

Tulajdonképpen a családom minden tagja kötődik valahogy a templomhoz: két öcsémet is ott keresztelték, ott volt mindhármunk elsőáldozása, testvéreim esküvője, majd az én két gyermekem keresztelője és a lányom esküvője is.

1944 őszén egy nagy összegű adományt adott édesapám a templomnak keresztelőmedence építésére - keresztelésem emlékére -, de sajnos a háború miatt ez nem valósulhatott meg. Tudomásom szerint az összeget missziós célokra fordították.

Mit jelent önnek ehhez a templomhoz tartozni?

- Határozottan és feltétlenül érezhető a ferences rend különleges életfelfogása és karizmája a templomban. Elemi iskolásként hittanárom volt P. Nagymányoki Gilbert. Az ő személye meghatározó volt egész életemre. Munkásságát jóval később ismertem és értettem csak meg: 1944-ben zsidókat mentett, és komoly missziós tevékenységet is folytatott. Ő mutatta meg nekem akkoriban a bejegyzést a megkeresztelésemről a Historia Domusban.

Nagyon értett a gyerekek nyelvén, a kamasz lányoknak 1945-46-ban leányegyesületet szervezett, Ferences Ifjúsági Leánymozgalom néven. Itt az elemi után is évekig összetartotta és nevelte tanítványait. Sok közös kulturális, vallási összejövetelt szervezett és rendezett - amíg tehette.

Sajnos, ezután megszakadt a kapcsolatunk, de a hit, az istenszeretet és a templomhoz való kapcsolatom, mely az ő idején alakult ki, változatlan maradt. A gyermekkoromban Gilbert atyától kapott indíttatás életre szóló.

A templom jubileumi ünnepségeihez kapcsoltan tartják az Ön keresztelésének megemlékező szentmiséjét...

- Volt munkatársam, akivel a műemlék-felügyelőségen dolgoztam, segített összeállítani az évforduló alkalmából rendezett plébániatörténeti kiállítás anyagát P. Kálmán Peregrinnek. Ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy jó lenne újra látni a keresztelőm bejegyzését.

Az ott eltöltött évek alatt kialakult szeretet, vallásosság motivált, hogy megkérdezzem, van-e arra mód, hogy egy hálaadó szentmisét mutassunk be a keresztelőmre emlékezve, ami egyben egy családi összejövetel is lenne. Kálmán Peregrin ajánlotta, hogy legyen ez egy úgynevezett keresztelési szentmise, ami egy kereszteléssel kezdődik, és melyen én is ott vagyok, mint az első megkeresztelt, így kapcsolódva a jubileumhoz.

k.a.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu