Krisztus: győztes - mert áldozat...

Polgár Rózsa gobelin-oltárképe a rákoshegyi evangélikusoknál

A rákoskeresztúri evangélikus egyházközségben - már a templomok építészeti értéke miatt is - természetes, hogy művészi alkotások is kaphatnak igehordozó szerepet. A főváros XVII. kerületének mind a négy evangélikus temploma (a rákoskeresztúri, a rákoscsabai, a rákosligeti és a rákoshegyi is) Sándy Gyula építőművész tervei szerint épült a XX. század első felében. A magyar szakrális építészet meghatározó egyénisége által kialakított templomépületek és belső tereik ébren tartják a hívők közösségében azt az igényt, hogy a liturgikus ünneplésnek művészi minőséggel kialakított környezetet biztosítsanak. Ennek a törekvésnek legújabb megnyilatkozása, hogy a Kósa László lelkész vezette egyházközség felkérte Polgár Rózsa Kossuth-díjas kárpitművészt egy gobelin-oltárkép elkészítésére a rákoshegyi templomba.

Polgár Rózsa alkotói pályáján korábbi előzményei is találhatók az oltárképszövésnek. 2000-ben a balatonfüredi, 2003-ban a hévízi evangélikus templom helyezte oltára fölé egy-egy kárpitját. Művei nem csak a liturgikus térben betöltött konkrét funkciójuk miatt mutatnak szakrális meghatározottságot. Noha a bibliai tanításokhoz, jelképekhez kevés munkája kötődik tematikus konkrétsággal, mégis, valamennyi művén érezhető, hogy Isten teremtményének tudatával viszonyul saját létezéséhez, valamint az őt körülvevő anyagi és szellemi valósághoz.

Személyes kötődésű hétköznapi tárgyakat a gobelin luxusvilágába emelve tesz egyedivé, sőt időtlenné. A hétköznapokból való kiemelésükkel, a végtelen viszonyai között ad nekik létezési lehetőséget. A gobelint magát mégis erősen tárgyiasítja azzal, hogy konkrét tárgyak körvonalait, plasztikai megjelenését idézi a kárpittal. Polgár Rózsa azt is érezteti ezzel, hogy a gobelin luxusértéke ma már nem elsősorban felhasználásának pompához kötődő történelmi hagyományaiban vagy akár a szövéséhez szükséges drága anyagokban ragadható meg. Sokkal inkább tekinthető luxusértékűnek a szövési technika lehetőségeiből adódó kifejezőképességeiért. Erre utal az is, hogy Polgár Rózsát, az alkotót, önmagának a textilnek az értelmezése miképpen foglalkoztatja. Több művének maga a textil a témája és a kifejezőeszköze is egyszerre ("Szakadás", "Szorítás", "Hajtogatás", "Gyűrődés", "Vágás"). Ezeket felidézve szinte a szövési gondolat szerves folytatásaként értelmezhető a rákoshegyi Christus Victor quia Victima (Krisztus: győztes - mert áldozat...) című oltárkép, amelynek fő motívuma a templom - Krisztus halálakor kettéhasadt - függönye.

Polgár Rózsa olyan kárpitot szőtt a rákoshegyi evangélikus templom oltára fölé, amely a kétezer évvel ezelőtti, a jeruzsálemi templom kárpitját széthasító erők mozgását eleveníti meg: a kozmikus erőknek azt a húzását, amely egy puha, meleg, védelmet nyújtó anyagban a mindenséget átható történés volumenét éreztette meg. A rákoshegyi gobelin hasadékában a kereszt fénylő szára jelenik meg, amely vízszintes rúdja fölött fénygömbbé sűrűsödve vezet felfelé a textil szövött valóságából egy időn és téren túli igazsághoz. A kereszt lábánál Pál apostol gondolatait idézi az alkotó: "A szeretet soha el nem múlik."

Kétezer évvel ezelőtt, időben egyszerre, de térben egymás melletti eseményként jelent meg Krisztus halála a kereszten és a templom kárpitjának kettéhasadása. Polgár Rózsa oltárképe az azóta tudott felismerés birtokában, térben is egymást fedő jelenségekként mutatja a megváltás beteljesedésének személyhez kötődő és a mindenség erőit megmozgató jeleit.

Bakonyvári M. Ágnes

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu