Látogató a tundrákról

Amikor észrevettem, egy kútgémen ült. A tágas kiskunsági legelőn ez volt az egyetlen kiemelkedő pont, ami leshelyül szolgálhatott, de ahonnan az egész környéket is szemmel tarthatta. Ha ősszel vagy télen ezen a legelőn járok, a gémeskúton mindig ül egy ragadozó. Többnyire barna tollú, zömök egerészölyvek, de néha, mint most is, az északi tundrák felől érkező gatyás ölyv foglalja el ezt a kényelmes leshelyet. Közeli rokona az egerészölyvnek, alakja, nagysága is hasonló, de általában világosabb, különösen a feje fehéres. A legbiztosabban fehér, a végükön széles fekete csíkot viselő faroktollal különböztetik meg rokonától. Ezt a legjobban akkor látni, amikor a madár éppen leereszkedik vagy elrugaszkodik valahonnan. Furcsa nevét adó, ujjakig tollas csüdje legfeljebb távcsővel kivehető.

A gatyás ölyv Európa és Ázsia legészakibb tájain költ. Igazi tundralakó, fészkét is a földön vagy sziklapárkányokon építi. A májusban lerakott 3-4 tojásból egy hónapi kotlás után kelnek ki a fiókák. Szüleik főleg lemmingekkel etetik őket. Körülbelül 40 naposak, amikor elhagyják a fészket és repülni kezdenek. Ősszel dél felé indulnak, hazánkban október és március között elsősorban a Tiszántúlon, de a Duna-Tisza közén, ritkábban a Dunántúlon is lehet találkozni velük. A nyílt területet, a tágas legelőket kedvelik, ahol lemmingek híján főként mezei pockokra vadásznak. Magyarországon korábban több, a svéd és finn Lappföldön fiókaként jelölt gatyás ölyv került meg. Ma már védett, lelőni tilos. Ha a Hortobágyon, Apaj-pusztán vagy másutt találkozunk, magamban mindig találgatom, vajon norvég, svéd, finn, esetleg orosz útlevele lenne az éppen látott madárnak, ha ők is csak ilyen okmányok birtokában repülhetnének át a határok felett.

A kútgémen ülő madár most hirtelen előrehajolt, mereven nézett valahová, ahol talán egy pocok dugta ki a fejét föld alatti üregéből. Meszsze volt, távcsővel is hiába kerestem, semmit sem láttam. Így inkább a madarat figyeltem. Várt néhány másodpercig, aztán még jobban előredőlt, szárnyait kissé megemelte, és könnyedén leejtette magát. Karmait maga alá nyújtva megragadott valamit. Háttal ült nekem, nem láttam mi volt az, de nagy falat nem lehetett, mert az ölyv egy gyors mozdulatot követően, amivel talán a balszerencsés pocok fejét tépte le, pillanatok alatt lenyelte. Utána fejét felemelve körülnézett, majd lomha szárnycsapásokkal a levegőbe emelkedett. Azt hittem, a kútgémre száll vissza, ehelyett elfelé repült, később pedig körözni kezdett. Távcsövemen át láttam, hogy lefelé figyel, újabb zsákmányt keres. A gatyás ölyv jó étvágyú madár, egymás után több pockot is bekebelezhet. Korábbi táplálékvizsgálatok során, amihez persze lelőtték szegény madarakat, 15 pockot is találtak egyetlen gyomorban.

Az én madaram közben megállt a levegőben, és szitálni kezdett. Hosszasan lebegett, majd odébb repült, és újrakezdte. A gatyás ölyv sokkal gyakrabban szitál, mint egerész rokona, zsákmányának zömét is így szerzi. Egyre távolodott, de azért jól láttam, amint egy újabb szitálást követően hirtelen lecsapott. Mit fogott, ezúttal sem láttam, de azt igen, hogy nyel egy nagyot. A kiskunsági legelőn egy pocokkal megint kevesebb rágcsál.

Schmidt Egon

Fotó: Bécsy László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu