|
|
Homíliavázlat Elmenvén tanítsatok! Ezzel a vasárnappal megkezdődik az évközi idő. Vasárnapjain tanít az egyház. Ezen küldetése Jézustól való, hiszen ezt mondta az ősegyház vezetőinek: Menjetek el, és tanítsatok minden embert arra, amire én tanítottalak titeket.
Izaiás a mai olvasmányban így jövendöl! Az új Jeruzsálem, vagyis az egyház miatt - mondja az Úr - nem nyugszom, amíg fel nem ragyog az igazság, mint a hajnal, és a népek meglátják dicsőségemet. Mit jelentenek e szavak? Azt, hogy nekünk, akik az egyház vagyunk, kell megjelenítenünk Isten Örömhírét. Pál apostol a szent leckében konkréten meg is mondja, miképpen kell e feladatot teljesíteni. A Szentlélek mindenkinek bizonyos adományt, képességet ad. Jézus talentumoknak nevezte ezeket. Íme néhány közülük: bölcsesség, tudás, élő hit, gyógyítás és vigasztalás, okos, szép beszéd. Ilyenek még: zenei képesség, nagylelkűség, jószívűség... Hogy gyümölcsözően gazdálkodjunk az üdvözítő, legnehezebb kérdéseket megválaszolni tudó isteni tanítással, két feltételt kell teljesítenünk. Az egyik, hogy szignifikáns egyéniségek legyünk. Olyanok, akik vonzanak, példaképek tudnak lenni. Másrészt olyan fórumokat kell keresnünk és teremtenünk, ahol a közösség is segít a Jó Hír elfogadásához. A lélektan ezeket analógiás hasonlattal szociális méheknek nevezi. Hiszen az édesanyánk méhében kezdődik el fejlődésünk, ami aztán a családban, az egyházban, az iskolában és sok más közösségben folytatódik. Ahhoz, hogy példamutató életet élhessünk, állandó önnevelésre van szükségünk. Ehhez alázatosság, mindig több, pozitív értékvilágba való belépés és jellemnevelés, intelligencia, szerethető egyéniség, példaadó, tiszta élet szükséges, hogy ne hátráltassuk az igazság elfogadását. Szennyezett, piszkos kézből még a torta sem kell. Rendkívül fontos a fórumok, a szociális méhek alkalmassága. A kánai menyegző alkalmasnak bizonyult, mert a jelenlevők elegánsan, szinte gyermeki bizalommal, gúnyolódás nélkül tudták kivárni a számukra akkor igen fontos ajándékot. Talán a legfontosabb szociális méh a család. A viszályban élő, veszekedő szülők, különösen ha elválnak, igen sok "áldozatot" kényszerítenek az elkeseredés sötétjébe. Így a legszentebb, a leghivatottabb közeg képtelen teljesíteni az egészséges krisztusi tanítást továbbadó hivatását. Kevesen ugyan, de vannak családok, ahol az apa és az anya a gyerekek kis korától kezdve hetenként többször is olvasnak Bibliát, együtt! Rendkívül fontos lenne az iskolákban mindenütt biztosítani az Evangélium tanítását, a közös imádságot. Sajnos ettől még messze vagyunk. Mindenesetre biztató, hogy alig tizennégy év alatt tíz-tizenötről négyszáz fölé emelkedett az egyházak által "megszentelt" iskolák és intézmények száma. Bőven van még tennivaló. Az irányvétel reményteljes. A legfontosabb fórum, szociális méh az egyház. Sajnos ott is nagyon komoly a megoldatlanság. Igen sok negatív tényező riaszt el tömegeket a katolikus egyháztól is, más vallások gyülekezeteitől is. A pápa 1994-ben jogosan tette fel a kérdést, nevezetesen, hogy hogyan bántunk az egyháznak a Szentlélektől kapott nagy ajándékával, mert úgy tűnik, hogy az egyház elvesztette a kapcsolatot a gyorsan fejlődő világgal, a társadalommal és a fiatalság legnagyobb részével. Hihetetlen nagy és gyors megújulásra lenne szükség. Bíboros urunk ősszel találkozott a kilencvenhat éves, még élő fatimai látnokkal, Lucia nővérrel. Ő ezt üzente a magyar papoknak és híveknek: Szentek legyetek! Reményt jelen pillanatban a Mérleg tavaszi számából vett idézet adjon, hiszen a végső győztes úgyis Jézus lesz: "Télen a hó és jég alatt is növekszik a vetés." Kerényi Lajos
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||