Kinek az országa?

Még számban éreztem a szilveszteri virsli ízét, amikor leleményes pártemberek a következő feliratú köztéri plakáttal örvendeztettek meg: "Eljön-e a Te országod?"

Már-már elégedetten csettintettem: végre nem csak a katolikus egyház fogja óriásplakátokon hirdetni Krisztus igazságát. Dehogynem. Kiderült ugyanis, hogy csupán a szólásszabadság jegyében elkövetett toleráns árukapcsolásról van szó: uniós kampány álruhájába bújtatott magamutogatásnak lehetünk ismét kényszerű tanúi.

Nem először fordul elő, hogy politikai párt vallási jelképektől remél népszerűséget. Milyen érdekes: míg vadul támadják az egyházat, ha "politizálni" mer, a politika minden további nélkül "vallásozhat", ha rövid távú érdekei úgy kívánják. 1994-ben egy magát egyébként keresztény-konzervatívként meghatározó párt vetemedett arra, hogy a Miatyánk egyik mondatának parafrázisával hirdesse saját nagyszerűségét. Helytelenül tette.

Eltelt tíz esztendő, pártok jöttek-mentek; a Miatyánk azonban maradt. Milyen frappáns kommunikációs panel - gondolhatták a parlamentiküszöb-fóbiás kampánypárt pr-zsenijei, s azon melegében kiálltak a Nyugati térre (oda, ahol néhány nappal korábban menóra állt, hirdetve hanuka ünnepét...), és keresztényi mosollyal üdvözöltek minden arra vetődő kamerát.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, mindkét oldalon! A Miatyánkot pártszlogennek használni nem úriemberhez méltó. Arról nem is beszélve, hogy a kérdést így feltenni: butaság. Eljön-e a Te országod? Eljött. Itt van közöttünk Isten országa, bennünk van, még ha nem látszik is sokszor. Még ha saját gyarlóságaink, sutaságaink és pitiáner gáncsoskodásaink nem engedik is kibontakozni. Isten gondoskodó szeretetén ez mit sem változtat. Épül az Ország, mert van még, aki - kérdezősködés helyett - építeni is hajlandó. Van még, aki hagyja magát megérinteni Általa.

S ha arra kíváncsi a kérdező, hogy a választópolgár vágyott földi országa eljön-e, a válasz hasonló. Létezik ez az ország. Úgy hívják: Magyarország. Keresztény államként született több mint ezer évvel ezelőtt. Azóta jósors röpítette, balsors tépte, megbűnhődte a múltat s jövendőt - mégis itt van. Olyan, mint mi magunk vagyunk. Mert mi alakítjuk - olyanná, amilyenné tudjuk. Mindannyian.

Mindenesetre érdekes, hogy éppen az a kompánia kérdezősködik róla keresztény szimbólumokat plagizálva, melynek kebelbarát rádiója szenteste a keresztények kiirtásának vágyát engedte éterbe szállni.

Az efféle önreklám - az uniós porhintés helyett - valójában csak annyit sugall: mintha nem lenne nekik elég az ország és a hatalom. Most már a dicsőséget is maguknak követelik.

Balázs István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu