Nincs ok a borúlátásra

Walter Kasper bíboros az egységtörekvésekről

Walter Kasper bíboros, a Keresztény Egység Pápai Tanácsának elnöke novemberben tartott összefoglaló előadását most, a keresztény egység imahete alkalmából alaposan érdemes átgondolnunk.

A bevezetőben a bíboros leszögezi, hogy a Keresztény Egység Pápai Tanácsa nem "saját szakállára" dolgozik, hanem Jézus egységimáját követve, az egyház megbízásából cselekszik. Az egyház pedig - amint azt a pápa sokszor hangoztatta - a II. vatikáni zsinaton visszavonhatatlanul elkötelezte magát a keresztény egység útján. Az egység az Ó- és Újszövetség, illetve a hitvallás egyik alapfogalma. Egy Istent hiszünk, Jézus Krisztus az egyetlen Urunk, egy a Lélek, egy a keresztség, egy az egyház. Ezért az ökumenizmus nem valami járulékos elem az egyház lelkipásztori feladatai között, hanem lelkipásztori küldetésének középpontjában áll. Kifelé a katolikus egyházzal nem teljes egységben élő keresztény egyházakkal és egyházi közösségekkel folytatott párbeszédet, kapcsolatokat jelenti, az egyházon belül pedig a katolikusok egység iránti igényének erősítését. Mindkettő lényegéhez tartozik, hogy igazságban és szeretetben megvalósuló egységre irányul.

Örvendetes, hogy - főleg nyugaton - a katolikus közösségek számára már szinte magától értetődővé vált a keresztény egységre törekvés. Egyben szolgálja az emberiség egységének ügyét is. Másrészt a keresztény egyházak között továbbra is élnek még régi eredetű feszültségek, de új, főleg etikai jellegű nézeteltérések is olyan kérdésekben, mint az abortusz, a válás, az eutanázia, a homoszexualitás. Az egyes ortodox egyházak közötti jogi viták, az anglikán közösségben kialakult feszültségek homoszexuális személy püspökké, nők pappá és püspökké szentelése miatt, a protestáns egyházak vitái nehezítik az egységtörekvéseket, és a katolikus egyházon belül is olykor az egységtörekvésekre vonatkozó egyetértés hiánya akadályozza a kifelé irányuló párbeszéd előrehaladását.

Veszélyezteti az egységtörekvéseket a rosszul értelmezett tolerancia is, mely túlmegy a más hitbeli felfogás tiszteletén, és vallási közömbösséggé válik. E jelenségekkel szemben jelentkezik a másik veszély, az új konfesszionalizmus. Ez a felfogás úgy érzi, hogy "elég önmagának", bezárkózik a maga kereteibe vagy nemzeti egyházába. Ez fanatikus fundamentalizmusba torkollhat.

A keleti egyházakkal folyó teológiai párbeszéd áll az utóbbi két évben az előtérben. Velük nem a teológiai, hanem a történelmi fejlődés miatti, kulturális és mentalitásbeli különbségek okoznak nehézséget. Mégis több ortodox egyházzal igen előrehaladt az egységünk ügye. Az orosz ortodox egyházzal tisztázatlan az autokefália, a kánoni terület és a testvéregyház fogalma. A párbeszéd mégsem szakadt meg egészen. De a nemzetközi, az egész ortodoxiával folytatott teológiai párbeszéd a 2000-ben, Baltimore-ban tartott összejövetel óta megszakadt, mert a görög katolikus uniatizmus kérdésében még nem sikerült előre jutni. A konstantinápolyi pátriárka próbálja előmozdítani az egységes ortodox álláspont kialakulását az uniatizmus kérdésében. Ugyanakkor tavaly májusban sikerült a pápák "péteri hivataláról" konferenciát összehívni. Nemsokára hasonló eszmecserére kerül sor a "communio" (egyházi közösség) kérdésében. Tehát nincs szó általános válságról a keleti egyházakkal folytatott párbeszéd ügyében.

A reformáció egyházaival jelenleg nem lehetséges lényegi előrehaladás. Nemcsak kulturális és történeti különbségek vannak köztünk, hanem tanbeliek is. A megigazulásról 1999-ben aláírt közös katolikus-evangélikus nyilatkozat óta a párbeszéd mégis nagyon komolyan folytatódik. A World Evangelical Alliance-al és a metodista egyházakkal is folyik párbeszéd.

Nehézségek léptek fel a Dominus Iesus című nyilatkozat megjelenése (2000), az Ecclesia de Eucharistia kezdetű enciklika (2003) és a berlini ökumenikus nagygyűlésen történtek után (2003). De létezik már olyan jó bizalmi alap, amely segít e nehézségek tisztázásában.

Az anglikán közösséggel jelenleg egy közös mariológiai dokumentum kidolgozása folyik. Két éve püspöki szintű új nemzetközi teológiai bizottságot alakítottunk (IARCCUM), mely az eddigi dokumentumok egyházi befogadásával foglalkozik. Nagyon szolidáris partneri viszony alakult ki e téren.

Az Egyházak Világtanácsával, különösen a "Hit és Egyházalkotmány" bizottsággal jó az együttműködés. A különböző egyházfelfogásokról folyó párbeszéd a világtanácson belül még teljesen nyitott. A keresztény egységtörekvések céljáról is nagyon különböző felfogások vannak.

A reformáció eredeti szándékairól is megoszlanak a vélemények. Történeti kutatások mindkét részről eredményesen folynak. Amíg azonban nem sikerül megegyezésre jutni ebben a alapvető kérdésben, addig nem lehet lényeges előrelépést tenni a reformáció egyházaival folyó párbeszédben. A Lutheránus Világszövetségnek tett katolikus javaslat szerint ezt az alapkérdést 2017-ig, a reformáció ötszázadik évfordulójáig közösen tisztázni kellene.

Idén lesz a negyvenedik évfordulója az Unitatis Redintegratio című, az ökumenizmussal foglalkozó zsinati dekrétum megjelenésének. Emlékezünk Konstantinápoly keresztesek általi elfoglalására is (1204).

Összességében nincs okunk a reménytelenségre. Folyik a munka, haladunk az egyházközösség irányában - nehézségekkel, megtorpanásokkal, de a lelki ökumenizmus szellemében, vagyis bűnbánó megtéréssel utat engedve az egység Lelkének.

Rosdy Pál

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu