Lengyelországért imádkozunk
A lengyel egyház története ezer évnél is régebbi időkig nyúlik vissza, és I. Mieszko herceg megkeresztelkedésével kezdődött 966-ban. Az első missziós püspökség Poznan volt. Az 1000. évben megalapították a lengyel egyházi szervezetet a gnieznói egyháztartománnyal és a krakkói, wroclawi és kolobrzegi püspökséggel. 1992. március 25. óta Lengyelországban tizenhárom érsekség és negyvenkét egyházmegye van, kettő ezek közül ukrán-bizánci rítusú. Huszonegyezer egyházmegyés és több mint hatezer szerzetes pap végez lelkipásztori szolgálatot, a szemináriumokban pedig hatezer-nyolcszáz növendék készül a papi hivatásra. A szerzetesek száma eléri a negyvenezret, a világ különböző pontjain szolgáló lengyel misszionárius száma pedig több ezerre tehető. A lakosság (harmincnyolcmillió fő) kilencvenhárom-kilencvenöt százaléka katolikus. A katolikus iskolák (általános és középiskola) száma négyszázhét. Katolikus egyetem (Lublin) 1918 óta működik, a teológiát tanuló egyetemisták száma megközelíti a két és fél ezret, a krakkói pápai teológus akadémián pedig háromezer növendék folytat tanulmányt. Az országban ötszáz nemzeti és helyi zarándokhely található, amelynek nyolcvanöt százaléka Mária-kegyhely, és százötven lelkiségi mozgalom fejti ki tevékenységét, ezzel gazdagítva és építve a lakosság négy százalékának (körülbelül másfélmillió ember) hitéletét.

Pünkösdkor indul az országos katolikus rádió
A Petőfi rádió korábbi középhullámú frekvenciájára kiírt pályázat nyertese az Országos Rádió és Televízió Testület január 8-i döntése értelmében a Katolikus Rádió Részvénytársaság. Az egész napos közszolgálati programnak a szerződéskötés után hat hónapon belül kell megkezdenie a rendszeres adást.

A keresztény történelmi egyházak nyilatkozata
Jézus Krisztus 2000 éve hirdeti a békét és a szeretetet a jóakaratú embereknek. Karácsonykor a keresztények/keresztyének azt ünneplik, hogy embernek lenni csodálatos dolog, hiszen az Isten Fia értünk emberekért maga is emberré lett.

Az én békémet adom nektek
Ökumenikus Imahét 2004
Az idei Ökumenikus Imahét központi gondolatköre korunk nagy hiányára, a békére mutat: ezt állítja az ima, az elmélkedés és a cselekvés középpontjába - mondotta az Új Ember kérdésére Bábel Balázs kalocsa- kecskeméti érsek, az Ökumenikus Bizottság vezetője. Nem a magunk békéjét keressük, hanem az Úr Jézusét szeretnénk sugározni, hittel élni a hegyi beszéd szavait, amely egyben erkölcsi parancs is: Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket (Mt 4,9).

Csak a média?
Szalézi Szent Ferenc, a sajtó védőszentjének ünnepe (január 24.) elé
Központi helyet foglal el a mai közbeszédben a sajtó, illetve a média. Miközben egyes szakmai körök és jobb érzésű polgárok az újságírók és általában a média felelősségét firtatják annak indokolatlanul erőteljes - többnyire erőteljesen káros - társadalmi hatása miatt, a média nagyobb része gátlástalanul és sajnos a maga szempontjából jelentős eredménnyel folytatja előrenyomulását. Természetesen nem általánosíthatunk, hiszen a média minden műfajában és a szakmai szervezetekben is jelen vannak a tájékoztatás eredeti célját, a közjó szolgálatát magukénak valló újságírók, szerkesztők, médiatulajdonosok. Napjainkban azonban a hazai média nagyobb része kizárólag üzleti, illetve nyíltan vagy rejtetten hatalmi célok érdekében tevékenykedik - ami persze többnyire üzleti haszonnal is jár -, ám a kereskedés évezredes hagyományaitól eltérően olyan portékát kínál az úgynevezett piacon, amelyre az ugyancsak úgynevezett fogyasztónak egyáltalán nincs szüksége. Mit kínál, kifejezetten erőszakosan tukmálja azt a bizonyos portékát, azaz saját magát, a jóhiszemű, de a médiafortélyokkal szemben többnyire védtelen polgárra. Kenyér, ruházat, fekvőhely és fedél a feje fölé a legtöbb embernek természetes szükséglete, ugyanígy a közlekedés és még jó néhány dolog alapvető velejárója az életnek, attól azonban senki sem lesz se jóllakottabb, se boldogabb, ha tudja, hogy valamely jelentéktelen ripacsocska kivel, mikor, mit csinált, és milyen gusztustalanságokat képes leírni, mondani némelyik csekély műveltségű, ám annál zavarosabb lelkű újságíró, műsorvezető. Az sem vezet kifejezetten az üdvösség útjára, ha egy jócskán idejétmúlt, ám még mindig igen erőteljes hatalmi szándék képviselőinek önigazoló erőlködéseit nézzük, olvassuk, hallgatjuk minden napszakban.