Leckék Jókai Mórból

Nem tudom, megfelel-e a valóságnak az a gyakran hangoztatott állítás, mely szerint Jókai a legnépszerűbb, leggyakrabban olvasott író - az egyetemi felvételi vizsgákon ugyanis más tapasztalatokat gyűjtöttem. "Mit olvasott Jókaitól?" Jött a válasz: "A kőszívű ember fiait." "Egyebet?" Csönd. És a lesújtó kiegészítés: "Nem szeretem." Hogy miért nem, az nem derült ki pontosan. Hogy lehet nem szeretni egy írót, ha nem olvassuk?

Amikor kalandozni támad kedvem az irodalom mezein, Jókait is előveszem. Egy magyar nábob... Fekete gyémántok... és sorban a többi. Lenyűgöz a mesélő kedve, találékonysága, a nemtörődömsége, ahogy művei befejezésében évtizedeket röppen át egyetlen szárnycsapással. Angyalok és ördögök csatája. S az a képessége, ahogy nemzetének küzdelmeit diadalittas fénykörbe vonta. A valósághű életábrázolás szószólói támadták is eleget, Gyulai Pál valóságos filippikát dörgött el ellene.

Jókaiban a magyar romantika utolsó fellobbanását csodáljuk. A nagyot akarást, az erkölcsi nemességre, ideálokra törekvést. Hosszú-hosszú ideig úgy hittük, hogy az öreg író már kihullott a korból, kései művei időszerűtlenek. Tudatunkban nem kötődött az új prózaírói törekvésekhez, s így azok az eszmények, amelyeket annyi rátermettséggel jelenített meg, ugyancsak veszítettek vonzásukból. És ennek fájdalmas következményei lettek. A morális tisztaság, a nemzet javáért való küzdés, az eszményi szerelem lassacskán a múlt ködébe veszett, "héjanász az avaron", önostorozó és öntépő szenvedélyek váltak uralkodóvá, holott azok az ideálok, amelyekhez Jókai élete végéig hűséges maradt, nemesítik az egyént, és tartást adhatnak a közösségnek.

Amikor végigolvastam Fried István tanulmánykötetét - Öreg Jókai nem vén Jókai -, olyan érzésem támadt, nagyon fontos könyv, amely nemcsak a kései Jókai rehabilitálását szolgálja, hanem egy életszemléletét, életvitelét is. És ez legalább annyira fontos, amint az igazságtétel, amelynek jóvoltából Jókai utolsó írásait nem egy pálya lefelé hajló ívének láthatjuk, hanem hídnak, amely átvezet a XX. századba, s előkészítője az újabb alkotói módszernek. Fontos és igaz jellemzést ad Fried István az író ilyetén törekvéseiről: "A hetvenedik életévét meghaladó Jókai valóban felvette a versenyt a nála lényegesen fiatalabb magyar kortársaival. Mert szakítani bevált, népszerű módszereivel. Kockára téve népszerűségét, megalapozva a kortársak és az utókor hitét hanyatlásáról" nem kis áldozat. Lemondani az idealizmusról, közeledni az élet sokszor kisszerű és kijózanító realitásához az ő részéről egyszerre volt áldozat és nagyszabású kísérlet. De elbeszélő módjának módosulása nem jelentett öncsonkítást, változatlanul az erkölcs szószólója maradt, még ha tapasztalta is, hogy a kor erkölcse már nem a Baradlayak és a Kárpáthy Zoltánok erkölcse. Már csak ezért is érdemes szeretni és rendszeresen olvasni.

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu