Maritain időszerűsége

A Nemzetközi Jacques Maritain Intézet és a római Francia Kulturális Központ 2003. december 5-én és 6-án, Maritain halálának 30. évfordulója alkalmából nemzetközi kollokviumot rendezett Rómában a Francia Kulturális Központban a következő témakörökben: Maritain a közéletben - Globalizáció és a kultúrák sokfélesége.

Szabó Ferenc jezsuita szerzetes, aki részt vett a kollokviumon röviden beszámolt lapunknak az előadásokról és eszmecserékről.

Az előadásokat kiváló szakemberek tartották; egy részük a közelmúltban könyvet, monográfiát is közzétett a filozófus életművének egy-egy szempontjáról. A súlypontot azonban Maritain politikai filozófiájára helyezték. Meglepve tapasztalhattuk a tomista filozófus történelem- és politikai filozófiájának időszerűségét. Nem az elvont tomista bölcselőt, hanem a történelmi eseményekre, a legégetőbb politikai és társadalmi kérdésekre reflektáló gondolkodót állították elénk: a Teljes humanizmus (1936) című korszakalkotó műtől az emberi jogokról és az államról, a kereszténység és a demokrácia kapcsolatáról értekező Maritainig.

Maritain életművének alaposabb felmérését az is elősegítette, hogy 1982 és 1999 között kiadták összes művének tizenhat kötetét. Három vaskos könyvben megjelent Ch. Journet (a későbbi bíboros) és Maritain levelezése, amely valóságos kincsesbánya Maritain szellemi-lelki fejlődésének tanulmányozásához. Újabban három szakember: Philippe Chenaux (a római Pápai Lateráni Egyetem professzora), Vittorio Posseti (velencei egyetemi tanár) és Piero Viotto (Milánói Katolikus Egyetem) egy-egy monográfiával járult hozzá a Maritain-kutatáshoz. Külön is kiemelem Viotto vaskos (közel ötszáz oldalas) Maritain-szótárát (Jacques Maritain. Dizionario delle opere. Citta Nuova, Roma, 2000). Ezt a művét, valamint Possenti könyvét (L´azione umana. Morale, politica e Stato in Jacques Maritain. Citta Nuova, Roma, 2003) külön is bemutatták a kollokvium alkalmával.

Az ülést Georges Cottier OP, a Pápai Ház teológusa (nemrég lett bíboros) nyitotta meg, hangoztatva, hogy Maritain teológiája is jelentős, ha az életművet fel akarjuk mérni, még akkor is, ha a mostani kollokvium Maritain politikai gondolataira helyezi a hangsúlyt.

Jelen beszámolóban nincs mód a francia és olasz nyelven elhangozott előadások részletes összefoglalására. (Erről bővebben olvashatnak majd az érdeklődők a Távlatok húsvéti számában.) Csupán azt szeretném hangsúlyozni Philippe Chenaux-val, hogy Maritain eszmevilágából a legidőszerűbb ma is mindaz, amit a keresztény szellemű demokráciáról írt. Először 1943-ban angolul írt (Amerikában) egy kis könyvet Kereszténység és demokrácia címmel; ezt franciául 1947-ben adta ki. (A Vigilia 1947-es évfolyama folytatásokban közölte magyar fordítását.)

Chenaux szerint Maritain "egyike volt azoknak a katolikus értelmiségieknek, akik a demokráciát a XX. századi kereszténységgel kapcsolatban gondolták el", és "így mintegy közvetlen rokonságot láttak a kereszténység és a demokrácia között." Az "új kereszténység", amelyet a két háború között a Teljes humanizmusban hirdetett, jóllehet visszautalt a középkori keresztény társadalomra, már nem szakrális társadalom akart lenni, hanem a profán és pluralista társadalomban kívánt testet ölteni: a profán világot áthatni keresztény, evangéliumi szellemmel. Maritain hajdani mesterét, Henri Bergsont idézte: "A demokrácia lényegénél fogva evangéliumi, és motorja a szeretet."

Yves Calvez SJ, a marxizmus és az egyház szociális tanításának szakértője, Maritain emberi jogokra és az államra vonatkozó munkáit elemezte (Az emberi jogok és a természettörvény, Az ember és az állam). Az ember és az állam (1953), amelybe a szerző beépítette az 1942-ben megjelent kis könyvét az emberi jogokról, Maritain politikai filozófiájának legteljesebb szintézise. Calvez rámutatott arra, hogy Maritain jogfilozófiája jelentősen befolyásolta az ENSZ 1948-as egyetemes nyilatkozatát, amelynek megszövegezésében ugyan nem vett részt, de egy tanulmánnyal, amelyet az UNESCO-nak nyújtott be, hozzájárult a deklaráció előkészítéséhez.

Maritain perszonalizmusa érvényesült e filozófiában: a jogok és a kötelességek alanya az emberi személy, aki nyitott a közösség felé, és akinek transzcendens hivatása van; a személy, aki elsősorban Istennek tartozik engedelmességgel. Az állam kötelessége, hogy biztosítsa a személyek jogait, és minél nagyobb teret engedjen az úgynevezett "politikai testnek"; vagyis a közbülső intézményeknek, szervezeteknek. Tehát ellene van az állami szuverenitásnak, ha nem a közjót keresik, hanem hatalmaskodnak. A demokrácia nemcsak államforma, politikai rendszer vagy kormányzási stílus, hanem mindenekelőtt szellemi állapot, a keresztény emberképből és hivatásból eredő közösségi életforma, ahol az igazságosság, a szolidaritás és a szeretet hatja át a közéletet, az etika szabályozza a politikát.

Szabó Ferenc SJ

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu