Ősvallás és kereszténység 7.

Volt-e, van-e, legyen-e "igazi magyar és ősi" vallás? Idegen test-e hazánk földjén a kereszténység? Mit kezdjünk a napjainkban mindegyre felbukkanó ősmagyar-újpogány "tanok" jelenségével? A közelmúltban a honi sajtóban ismét felerősödött a fenti kérdésekkel is sommázható témák hangja. Katolikus részről legutóbb Pápai Lajos győri megyés püspök figyelmeztetett az említett világnézeti divathullám veszedelmére és keresztényellenességére. Sorozatunkban hétről hétre neves hazai gondolkodók (eddig Nemeskürty István irodalomtörténész, Róna-Tas András orientalista, Jelenits István piarista teológiai tanár, valamint Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató) írásait tesszük közzé, akik saját szakterületük szempontjai szerint segítenek eligazodni a fenti probléma útvesztőiben. Ezúttal a neves valláslélektani és valláspatológiai szakember, Süle Ferenc pszichiáter gondolatait közöljük.

Süle Ferenc

A nemes ágat a vad alanyba (1.)

Korunk egyik világjelensége, hogy a népi-nemzeti azonosságtudat fontossága az emberek sokaságában jelentősen növekedett. A jelenségnek a komoly kulturális értékeket létrehozó pozitív formáitól az agresszív nacionalizmusig terjedő széles skálán tapasztalhatók megnyilvánulásai. Az ősi gyökerek keresése és az azokból való megerősödés az egyik változata ennek a szükségletnek. E jelenség az identitásunkat drasztikusan károsító sorozatos történelmi események után hazánkban is jelentős mértékben kialakult.

A kérdést tanulmányozhatjuk a történelem elmélyültebb kutatásának oldaláról, és vizsgálhatjuk a mai ember lelki, spirituális szükséglete szempontjából is. A lélekgyógyász számára természetesen ez utóbbi kézenfekvőbb.

Technikai civilizációnk - csodálatos eredményei mellett - fantasztikus fegyvereivel és környezetünk szennyezésével a XX. század második felétől már az egész emberiség létét fenyegeti. A korszellem sajátosságaihoz tartoznak technikai civilizációnk sötét árnyoldalai is. Életmódunk hatalmas mértékű átalakulása az egyre mesterségesebbé váló és mind szennyezettebb bioszférában külső és belső természetünktől egyre jobban elidegenít, s ez számos súlyos biológiai és lélektani következménnyel is jár. Életünket az úgynevezett civilizációs és pszichoszomatikus betegségek sokasága sújtja. Az elkerülhetetlen globalizáció egyéniségeket összeturmixoló, homogenizáló hatása ellen világszerte megindultak az ellenregulációs áramlatok. Ezek elsősorban a természet felé fordulásban és az identitást erősítő ősi, történelmi gyökerek keresésében jelentkeznek.

Technikai civilizációnk minden vívmánya mögött közös lélektani elem, hogy azok emberi képességerősítőként működnek. Ártalmuk oka, hogy a lélekre egyoldalúan hatnak: a személyiségnek csak a tudatos, racionális részét fejlesztik. Így jön létre kifelé forduló, teljesítményorientált, hajszolt életformánk. Ez lelkünk irracionális, tudattalan, emocionális, ösztönös, esztétikai részét nemcsak hogy elhanyagolja, elfojtja, hanem meg is nyomorítja.

Ugyanakkor az információrobbanás korában szinte minden eddigi vallás, bölcselet, kultusz, titkos tanítás - különböző életfelfogásával, értékrendjével - igen könnyen elérhetővé vált, sőt, áradatszerűen önt el bennünket. Világunk szinte felfoghatatlanul naggyá vált térben és időben. A soha nem látott információbőség következménye, hogy a mai emberek jelentős részének világképe, értékrendje rendkívül sokszínűvé és összezavarodottá vált. Pozitív hatása viszont, hogy szinte kikényszeríti a másság iránti toleranciát és a közös nevezők, a szintézis keresését.

A világkép és értékrend átalakulásának korában sokak számára a régi már elveszett, új viszont még nincs. A keletkezett vákuum viszont sok szemetet is magába szippant. (Korunkban az információ birtoklása jelenti az egyik legfontosabb hatalmat. Az egyik fő veszélyt ebből adódóan a hamis információ, a hazugság jelenti. Hogy ne legyen észrevehető a csalás, az álcázás igen magas szintű formái fejlődtek ki.) A világkép és értékrend vesztett ember szellemi éhségét az előállt bőségből elégíti ki, elkészítve a maga számára a meglehetősen esetleges tanokból összeálló szellemi turmixait. Így alakul ki a "mai ember" felületes, kaotikus szellemi állapota.

Bár az egyházak a felvilágosodás korában feladták az emberi test és lélek kutatását és gyógyításának komoly feladatát, az utóbbi évtizedekben - úgy tűnik - változik a helyzet. A hívő természettudósok munkája mellett egyre több hívő ember kezd tudományos képzést a lélekgyógyászat, a mentálhigiéné területein, és vesz részt a közvetlen gyógyításban is. A hitélet valós értékei megmentésének az egyik legfontosabb tényezőjévé az igazi vallásos tapasztalások lélektani kutatása vált.

A mai szekularizált ember vallása a tudomány lett. Problémáinak megoldását ettől várja. A napjainkban mind erősebben tapasztalható elidegenedés lélektanilag azt jelenti, hogy az én, az egó elszakad tudattalanjának ősi gyökereitől, és így csökken az életereje. Racionálissá vált korunkban az egyoldalú lélektani erőtér következtében hatalmas kompenzációs éhség alakult ki a tömegekben az irracionális, a tudattalanból származó élmények iránt.Eztsem a természettudományok, sem az egyházak nem tudták kellően kielégíteni. Lélektani szempontból emiatt jönnek létre az új vallási mozgalmak és a valláspótlékok, álvallások sokasága is. A számos kompenzációs folyamatnak nagyon különböző színvonalú formái alakultak ki, a magas szintű megoldáskeresésektől - a lélekgyógyászat fejlődése, az egyházi megújulás - egészen az olyan beteges változatokig, mint a szenvedélybetegségek - a szorongásos és depressziós kórképek számának növekedéséről nem is beszélve.

(Folytatjuk.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu