Csak a média?

Szalézi Szent Ferenc, a sajtó védőszentjének ünnepe (január 24.) elé

Központi helyet foglal el a mai közbeszédben a sajtó, illetve a média. Miközben egyes szakmai körök és jobb érzésű polgárok az újságírók és általában a média felelősségét firtatják annak indokolatlanul erőteljes - többnyire erőteljesen káros - társadalmi hatása miatt, a média nagyobb része gátlástalanul és sajnos a maga szempontjából jelentős eredménnyel folytatja előrenyomulását. Természetesen nem általánosíthatunk, hiszen a média minden műfajában és a szakmai szervezetekben is jelen vannak a tájékoztatás eredeti célját, a közjó szolgálatát magukénak valló újságírók, szerkesztők, médiatulajdonosok. Napjainkban azonban a hazai média nagyobb része kizárólag üzleti, illetve nyíltan vagy rejtetten hatalmi célok érdekében tevékenykedik - ami persze többnyire üzleti haszonnal is jár -, ám a kereskedés évezredes hagyományaitól eltérően olyan portékát kínál az úgynevezett piacon, amelyre az ugyancsak úgynevezett fogyasztónak egyáltalán nincs szüksége. Mit kínál, kifejezetten erőszakosan tukmálja azt a bizonyos portékát, azaz saját magát, a jóhiszemű, de a médiafortélyokkal szemben többnyire védtelen polgárra. Kenyér, ruházat, fekvőhely és fedél a feje fölé a legtöbb embernek természetes szükséglete, ugyanígy a közlekedés és még jó néhány dolog alapvető velejárója az életnek, attól azonban senki sem lesz se jóllakottabb, se boldogabb, ha tudja, hogy valamely jelentéktelen ripacsocska kivel, mikor, mit csinált, és milyen gusztustalanságokat képes leírni, mondani némelyik csekély műveltségű, ám annál zavarosabb lelkű újságíró, műsorvezető. Az sem vezet kifejezetten az üdvösség útjára, ha egy jócskán idejétmúlt, ám még mindig igen erőteljes hatalmi szándék képviselőinek önigazoló erőlködéseit nézzük, olvassuk, hallgatjuk minden napszakban.

Nem mondhatunk le az újságírók, szerkesztők, s általában a média felelősségének firtatásáról, s arról sem, hogy miként a kereskedelmet általában, a média piacát is világos, a fogyasztó - ez esetben helyesebb volna így mondani: a közügyek iránt érdeklődő, a közösség javáért aggódó polgár - érdekeit szem előtt tartó törvények szabályozzák. De mindenekelőtt a magunk felelősségét kell megállapítanunk. Határozzuk el: nem nézünk, nem hallgatunk, nem olvasunk, csak olyasmit, ami a legfontosabb napi tudnivalók, a közügyek állásának ismertetése mellett abban segít, hogy holnaptól jobban szeressük a mamánkat, legyen eggyel több jó szavunk a gyerekünkhöz, kedvesebb mosolyunk a feleségünkre, nagyobb figyelmünk a barátainkra, jobb szívünk az elesettek, betegek iránt. Határozzuk el - ha barátainkkal, családtagjainkkal közösen tesszük, könnyebb lesz -, hogy radikálisan csökkentjük a médiafogyasztásunkat, a szennycsatornák és pletykamagazinok kínálatától pedig teljesen távol tartjuk magunkat!

Ne aggódjon senki, hogy életének információban szegényebb korszaka következik ezután. Aki a média helyett vagy legalább a mellett majd a szülei, gyerekei, szerelme, házastársa, barátai, munkatársai körében keresi az élet fontos tapasztalatainak forrását, az garantáltan nagy izgalmakra, megrázóan szomorú és fergetegesen vidám élményekre, a legszuperebb kvízjátékénál is nagyobb nyereményekre számíthat. Tessék választani, tessék kipróbálni.

Szikora József

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu