Uj Ember

2004.01.18
LX. évf. 3. (2893.)

Megjelent
a Teofil
legújabb száma

Főoldal
Címlap
Lengyelországért imádkozunk
Pünkösdkor indul az országos katolikus rádió
A keresztény történelmi egyházak nyilatkozata
Az én békémet adom nektek
Ökumenikus Imahét 2004
Csak a média?
Szalézi Szent Ferenc, a sajtó védőszentjének ünnepe (január 24.) elé
Lelkiség
A csoda "címzettjei"
Szentírás-magyarázat
Elmenvén tanítsatok!
Homíliavázlat
Jelenlét
Liturgia
Batthyány-mise Körmenden
A hét szentjei
Árpád-házi Szent Margit szűz
A hét liturgiája
(A év)
Katolikus szemmel
Fényt ébreszteni a szemekben és a szívekben
Kinek az országa?
Embermentők portréja
Stolcz Zsigmond és felesége emlékezete
Lapszél
Közösség elleni izgatás
Élő egyház
A társadalom szolgálatában
Mayer Mihály pécsi megyés püspök évösszegző írásából
Neves teológusok tanácskozása hazánkban
A hűség mintaképe: Árpád-házi Szent Margit
Beszélgetés egy kései követővel
Emlékmise a doni hősökért
Véradás Hidegkúton
Élő egyház
Nincs ok a borúlátásra
Walter Kasper bíboros az egységtörekvésekről
A világbéke építésének ereje a hit
A párbeszéd apostolai
Hatvanéves a Fokoláre Mozgalom
Fórum
"In petto - A szívében..."
Testvérek találkozása
"Érdemes hűnek maradni"
Az első lengyel könyv Mindszenty Józsefről
Könyvespolcra
A rózsafüzér bíborosa
Misszió
Betegápolás és lelkipásztori szolgálat
Az alexiánus rend Magyarországon
Fórum
Ősvallás és kereszténység 7.
Ateista diktatúra (1.)
A "vallás szabadsága" a diktatúrában
Fórum
Olyan lesz a jövőnk, amilyet ma elkezdünk
Beszélgetés Jókai Anna írónővel - olvasókról, kultúráról, irodalomról
Maritain időszerűsége
Ifjúság
Mi a kedvenc színed?
Ami a nyelvet rontja
Ott lesznek a Volt-on is
Az Ökumenikus Ifjúsági Iroda bővülő tevékenységéről
KRAKKÓI JEGYZETEK
Vasárnapi találkozó
Programajánló
Ifjúsági zarándoklat a Margit-szigetre
Rejtvény
Tizenkét év felettieknek
Kultúra
"Van a levegőben egy szín..."
Monet és barátai a Szépművészeti Múzeumban
Leckék Jókai Mórból
Balassi Bálint énekei
Kórusantológia és kurucvilág Magyarországon
Zenehallgató
Festőművész lett az év embere
Átváltozások
PALETTA
Fórum
Népesedés és erkölcs
Püspöki aggodalmak
Egy tekintély még megmaradt
Rendületlen a bizalom a katolikus egyházban
Sikerkönyv Lengyelországban
Római triptichon
Mozaik
Bál Budavárban
A transzcendens vonzásában
Csíkszentmihályi Róbert "metaformá"-i a Manrézában
Hitből és magyarságból
Egy magyar királyné Nápolyban
Látogató a tundrákról

 

Könyvespolcra

A rózsafüzér bíborosa

Mészáros István professzor, a neveléstudomány doktora, már tíz munkát megjelentetett Mindszenty József bíborosról. Amikor II. János Pál pápa a rózsafüzér évének nyilvánította a 2003-as esztendőt, Mindszenty-pillanatképek alcímmel adta ki A rózsafüzér bíborosa című könyvét, amelylyel a pápa szándékát kívánta elmélyíteni.

A könyvből kiemelkedő momentumok közül az egyik a rózsafüzér hangsúlyos öszszekapcsolása a Magyarok Védasszonyával. "A Boldogasszony Éve... a Rózsafüzér Királynőjének ünnepe... a Győzelmes Boldogasszony ünnepe... az égi Édesanya szeretete palástként boruljon ránk."

A másik részlet Mindszenty és Prohászka Ottokár püspök elmélyült lelki kapcsolata. Őt beszédeiben a négy nagy magyar nemzetnevelő között aposztrofálja: Zrínyi, Széchenyi és Pázmány mellett. "A magyar főváros Prohászka-ünnepén magunk elé állítottuk Szent István, Pázmány, Zrínyi, Széchenyi sorában a nemzet nagy tanítómesterét is." "1974-ben kiadott emlékirataiban többször is felmerül Prohászka püspök neve." "Prohászka szent életet élt!" - hangsúlyozza több esetben. Boldoggáavatási ügyét a Szentszéknél is szorgalmazta. Érdekes két fejezet a Mindszenty és a népszokások, valamint a Márai Sándor Mindszentyről című, de feltétlenünk szólnunk kell Mindszenty börtöneiről, s ezen belül a Conti utcairól, ahol öt esztendőn keresztül magánzárkában őrizték. Egy hónap se telt el, amikor 1949. október 24-én e börtön udvarán kivégezték Rajk Lászlót, Szalai Andrást és Szőnyi Tibort. Felakasztásukat, haláltusájukat végignézte Péter Gábor és Farkas Mihály társaságában Kádár János is. "Hadd lássa, nem árt neki" - mondta Farkas Mihály. Ekkor rendezte Péter Gábor az emeleti parancsnoki szobában, az ott lévő párt- és ÁVH-vezetők számára a bíboros elővezetését, mely megaláztató komédiával talán a közeli barátok, volt elvtársaik kivégzése okozta traumáról akarta elterelni figyelmüket. A rabruhában, ormótlan bakancsban felvitt, "teljesen leromlott testi állapotú, egykori tekintélyes főpappal való bohóckodás", nem szolgálhatott maradéktalan örömmel, mert a bíboros végig tiszteletet parancsoló némasággal viselte kigúnyolását.

Az utolsó előtti fejezet: Hit, magyarság, értékhűség valójában Tóth Sándor beszélgetése a szerzővel, tíz megírt és megjelentetett könyvének viszontagságos, de győztes kálváriájáról, amelynek részletei megjelentek az Új Ember 2002. december 15-i számában.

(Mészáros István: A rózsafüzér bíborosa - Mindszenty-pillanatképek. Szent Gellért Kiadó és Nyomda, Budapest, 2003)

Frideczky Frigyes

Feljutott az oltár magasára

Amint Batthyány-Strattmann László boldoggá avatásának időpontja ismertté vált, Tibola Imre nagyprépost, apátplébános nyomban hozzálátott, hogy összegyűjtött jegyzetei és iratai alapján beszámoljon arról a hosszadalmas folyamatról, amely a boldoggá avatást megelőzte. Tehette, mert a boldoggá avatási pernek évtizedek óta szereplője, 1987-től a Vas megyei boldoggáavatási egyházi bíróság elnöke, később viceposztulátora volt. A szerző a krónikás szorgalmával s a történetíró pontosságával követte a boldoggá avatással kapcsolatos eseményeket, Boldog Batthyány László halálától a 2002. július 5-i pápai dekrétum elhangzásáig, illetve a boldoggá avatásra való felkészülésekig.

Ismeretes, hogy az oltárra emelés hivatalos eljárását a hívők spontán tiszteletének kell megelőznie. Ennek alapján az illetékes megyés püspök(ök) vizsgálatot rendel(tek) el. Ezt Batthyány esetében egyrészt Theodor Innitzer bécsi bíboros érsek (Batthyány Bécsben halt meg), Kovács Sándor szombathelyi megyés püspök (mert Körmenden folytatta szent életű tevékenységét), és később László István kismartoni püspök (mert Güssingben, azaz Németújvárott lett eltemetve) kezdeményezték. Magához a perhez - amit kanonizációnak is neveznek - a megyés püspökök egy-egy egyházmegyei bíróságot (tribunált) állítottak fel, amelyek vizsgálati jelentést készítettek, amelynek alapján a római Szenttéavatási Kongregáció a boldoggá avatás első dokumentumát adta közre, s amelyben kinyilvánította, hogy az anyagban nincs hit- és erkölcsellenes dolog.

A könyv, amelyben eredeti dokumentumok másolatai éppúgy megtalálhatók, mint néhány olyan tanúvallomás, amelyek eddig nem vagy kevésbé voltak ismertek, életszerűen követi végig a kanonizáció bonyolult folyamatát. Érinti a szombathelyi Keresztény Egészségügyiek dr. Batthyány-Strattmann László Társaságának tevékenységét is, amely imákkal, zarándokutakkal, előadásokkal, rendezvényekkel járult hozzá a boldoggá avatáshoz.

A kanonizáció Batthyány esetében több rendhagyó mozzanatot is tartalmazott. A háború és a kommunista diktatúra miatt a per időben is elhúzódott. Ez magyarázza azt, hogy a kanonizációnak egymás után hat posztulátora is volt: Csávossy Elemér jezsuita atya, Erdő Péter jelenlegi bíboros prímás, Ternyák Csaba érsek, Gonda Imre prelátus, Veres András püspök és Németh László prelátus. A folyamat ötvenkilenc éve alatt a tribunálok személyi összetétele is változott.

A rendszerváltozás után a folyamat felgyorsult, Burgenlandban és hazánkban kifejezett Batthyány-kultusz bontakozott ki, amelynek során emlékére imakilenced, több nyomtatott könyv, kiadvány, kiállítás, emléktábla, képzőművészeti alkotás (festmények, szobrok, üvegablakok) készült róla, több intézményben névadóként szerepelt Batthyány, s az akkori népjóléti miniszter, Surján László rangos díjat is nevezett el róla. A burgenlandi és Vas megyei pápalátogatások alkalmával a Szentatya többször is példaképként hivatkozott Batthyányra. Németújvárott és Vas megyében 1999-2000-ben Batthyány-imaévet szenteltek a boldoggáavatás befejezése érdekében. A per folyamán Batthyány-Strattmann László holttestét kétszer kellett áthelyezni, mégpedig egyszer a güssingi ferences templom családi kriptájából a templomba, majd a boldoggá avatás előtt a földi maradványok az ereklyenyerést követően kerültek ismét a ferences templomba.

A könyv aktualitása a boldoggá avatással csak fokozódott. Az egyház- és helytörténeti szempontból is jeles műhöz Konkoly István megyés püspök írt előszót, Németh László posztulátor pedig ajánlást. A 196 oldalas, képekben és korabeli iratokban gazdag munka végén kiegészítő dokumentumokat és adatokat tartalmazó függelék is található.

Széll Kálmán

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu