|
|
Mi a kedvenc színed? "Áruld el a kedvenc színedet, megmondom, mi az érdeklődési köröd!" Találkoztál már ilyen vagy ehhez hasonló szlogennel? Úton-útfélen kínálja magát az önismeret-fejtegetés; úgy is nevezhetnénk, a szcientológia valamilyen köntösbe bújtatva. Persze, a mai nemzedék már nem ismeri a papokat, legalábbis nem azt érti a pap, a lelki vezető, de akár egy laikus lelki jó barát fogalmán, amit az valójában jelent. Egyszerűbb a pszichológust vagy a még kevesebb elkötelezettséget igénylő lélekbúvár-szolgáltatások egyikét választani, amit ma már szinte bármelyik színes magazin oldalain megtalálhatunk. Bedobod a pénzt, s a kíváncsiságod már ki is elégült. Ja, hogy nem tetszik a válasz? Na, nem baj, próbáld meg még egyszer, máshol, biztos elrontottál valamit. Na még egyszer! Látod, megy ez neked! Sikeres, gazdag, mosolygós leszel, ha... Amennyiben gondod, problémád támad, semmi vész: a főnököd, az élettársad (ha véletlenül házasságot is kötöttél volna - legalább egyet -, akkor a házastársad), a szomszéd, az időjárás, a kormány, stb., szóval felelős is akad zsákszámra a nehézségekért. De te ne add fel! Erős vagy! Csak fogadd el, hogy az a kedvenc színed, ami, és persze a születési hónapod is determinál, no meg a kedvenc számod. Hm... nem tudom. Még igaz is lehet. Ahogy járok-kelek az utcán, és egyre sötétebbnek látom az "emberiséget", észreveszem, hogy túl sokan viselnek fekete ruhát, pólót, kabátot. Azt hiszem, odabent is sötétedik valami. Kivételek persze vannak. Ilyen a narancssárgára festett hajú, rózsaszín kabátos papagáj-hölgy, a vakító fehérbe öltözött plaza-orientált "nagylány". S vannak még szürke emberek is, amolyan jelentéktelenek. Fiatalok, idősebbek. Átlagosak, egyszerűek. Semmi kirívó megnyilvánulás, csupa szokásos külső. Igen, róluk elfeledkezett a horoszkóp, a sikerre buzdító jósda. Ha pedig véletlenül ismerné őket, akkor éppenséggel óva intene attól, hogy ilyenné válj. Vigyázz, akkor nem leszel különleges! A szürke emberek ugyanis reggelente munkába indulnak, becsületesen teszik a dolgukat, majd hazatérnek. Élik az életüket. A sajátjukat. Gégény István
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||