Meditáció

Az ősz nyájas verőfényén ülök

A természetnek hervadása

Beszél lelkemnek csendesen.

Tompa Mihály 1846-ban írt sorai keltik fel érzéseimet és gondolataimat. Ilyenkor - ha hull a lomb és hallgat a dal, az ember önmagáról, évszakok váltakozásáról elmélkedik, vagyis arról az örökszent ritmusról, amely életünk meghatározója annyi más ritmus között.

Mi mindenről mesél az ősz? Mindenképpen a meszszeségekről. Isten bölcsességéről, mellyel elrendezte világunkat. Üzeneteket küldött a tavasszal, a nyárral, de főként az ősszel, e köztes évszakkal. Miről? Arról, hogy a csendes elmúlás szomorúsága csupán ideig tartó. Fák törzsében lassul a nedvkeringés, virágok elejtik legszebb szirmaikat, azonban vannak az ősznek is nyíló virágai.

Lábam alatt már megcsörren az avar, a holdviola, a kéküstökű csormolyavirág az emlékezet koszorújában fénylik, s a nyugati hegyvonulat mögül megindulnak az októberi ködgomolyagok. Az alkonyatban egy madár úszik át a láthatáron: szárnyai, mint a vitorlák, teste a hajóé. A végtelenbe utazó belekapaszkodik, mivel tudja: a lélek útja átvezet a sziklás valóságokon, s ahol megállapodik, ott a szeretet fészek-melege várja.

Mulandóságon átvivő ősz, te vagy életünk hajója. Annyi bizonytalanságban a teremtés változatlan pillanata, amikor minden eldönthető. Főleg az, hogy a levélszőnyegen járó a holt-vidéket vagy az ébredés mezejét választja-e, s van-e türelme kivárni az évszak fordulását, miközben fölkészül a nyitányok hónapjára. Folyton búcsúzunk és beköszönünk, ha van kitől, és ha van hová. Az ősz az embertársat keresi, aki nyitva hagyja az ajtót akkor is, ha lejjebb csúszik a hőmérő higanyszála. A természet hervadása nem a halál ultimátuma. Időseket látok olykor faluhelyen, a ház előtt ülni. Arcuk fényteli, kezük ráncain a megharcolt évek pecsétjei. Köszöntöm őket. Jól tudom, én is közel járok már hozzájuk a mérhető időben. Mégis: az a néhány esztendőnyi eltérés a tiszteletadásban külön szertartást kíván, hiszen mostanában egyre inkább elfelejtik az ősz időtlen szavát, amely ezt mondja: figyelj azokra, akik előtted éltek, akik a tavasz, nyár, tél gyermekei voltak, de az ősz nyájas verőfényében értették meg igazán, mennyit ér az ember.

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu