Találkozások

Lukács László piarista

Teréz anya első alkalommal 1986-ban a legnagyobb titokban érkezett hozzánk. Egy Gellért-hegyi örökölt villa megtekintése tulajdonképpen csak ürügy volt számára, hogy hazánkba utazzék, mert valóságos célja az volt, hogy nővéreivel letelepedjen nálunk.

Az érkezése előtti estén Lékai bíboros úr telefonon felhívott és megkért, hogy kalauzoljam, viseljem gondját itteni tartózkodása idején. Fogadta őt a bíboros, és találkozott Miklós Imrével, az akkori Állami Egyházügyi Hivatal elnökével is. A letelepedésre vonatkozó kérésére Miklós Imre az akkor szokásos módon felelt - "egyelőre nem aktuális..." Teréz anya megelégedettséggel fogadta a választ, hiszen - mint mondta - nem utasították el, csak most még nem időszerű magyarországi jelenlétük.

1989 tavaszán - amikor szóban már megengedték a szerzetesrendek újraindulását - értesítettem őket, hogy számukra is elérkezett a lehetőség. Egy-két hét múlva telefonáltak Rómából, hogy segítsek előkészíteni a terepet, keressek olyan helyet, ahol elkezdhetnék tevékenységüket.

Teréz anya nővéreivel együtt hamarosan megérkezett. Egy Bokréta utcai, használaton kívüli kápolnát - amelyhez két kis szoba tartozott - javasoltam nekik egyik helyszínként. Ezt Teréz anya örömmel elfogadta, órák alatt be is rendezkedtek. Felkínáltak Érden egy üresen álló plébániaépületet is. Ott a helyi plébános elvitte őket egy cigány családhoz. A visszafelé vezető úton, az autóban azt mondta Teréz anya, hogy Budapestről Érdre költöznek, mert "ott vannak a szegények..." Végül is újabb nővérek érkezésével két közösség alakult. Érden leányanyákat, otthonról elűzött asszonyokat, nőket fogadnak be, Budapesten pedig - a Bokréta utcából a Tömő utcába költözve - ingyenkonyhát üzemeltetnek és hajléktalanokat gondoznak.

Immáron több mint tíz éve "aktuális" a Teréz anya szellemében tevékenykedő nővérek áldozatos munkája Magyarországon. A segítő szeretet, amelyet kevés szóval, de annál cselekvőbben hirdetnek, egyre időszerűbb...

Teréz anya első alkalommal titokban érkezett, de az emberek mégis tudomást szereztek ittlétéről. Tömegek vették körül, néhányan ollóval a kezükben érkeztek, hogy egy darabot levágjanak ruhájából. "Szeressétek egymást", hirdette ez a töpörödött öregasszony. Alázatossága magától értetődő természetességgel párosult. Nagy munkabírása egységbe forrt imádságos lelkületével.

(cser)

Bajzáth Ferenc plébános

Rengeteg hívő jelenlétében vártuk Teréz anyát a józsefvárosi templomban. A lelkesedés, amivel akkor mindenhol - a Városmajorban, Máriaremetén, a bazilikában is - köszöntötték, később részben lelohadt. Hazai követői elöregedtek, vagy elfáradtak a munkában, amit Teréz anya "hozott". Ugyanis elsősorban munkát hozott, példát arra, hogyan kell a szegények legszegényebbjeiért dolgozni. Azt hiszem, sokan csak a rendkívüli embert, a "szupersztárt" látták benne.

Személyes találkozásunk során Teréz anya engem bízott meg azzal, hogy az akkor még Érden tartózkodó nővérek munkáját a misézéssel, lelkivezetéssel támogassam. Később segítettem abban, hogy a nővérek Budapestre jöhessenek, és a szükséges engedélyeket megszerezzék. Először a Bokréta utcában működtek, onnan költöztek a Tömő utcába, ahol angol nyelvű szentmiséket tartottam és gyóntattam. Közreműködtem a Tömő utcai telek megszerzésében, a konyha, az ideiglenes ház, majd a nagy, háromszintes rendházuk felépítésében. A "lelkes tömeg" megmaradt tagjaiból kialakult egy munkatársi gárda, akik részt vállalnak a nővérek áldozatos munkájából. Jóllehet a nővéreknek nincs úgymond szakmájuk, de pontosan a karizmájuk miatt csodálatos dolgokra képesek...

Visszatérve a látogatásával kapcsolatos benyomásokra: Teréz anya nem az egyház "reklámarcát", hanem az egyház szolgáló arcát hozta magával, és azt mutatta meg. Példája nyomán igyekszem én is ezt követni...

(pallós)

Cicatricis Erzsébet, a XXIII. János Szeretetotthon lakója és dolgozója

Huszonegy éve lakom és dolgozom a szeretetotthonban. Amikor Teréz anya 1986. május 26-án, Lékai bíboros meghívására Magyarországra érkezett, meglátogatta intézményünk máriaremetei betegrészlegét is. Először a kegytemplomban imádkozott, majd a betegotthonban fogadta Okos Gizella, az akkori igazgató. Szerencsés helyzetben voltam, ugyanis fotósként egész idő alatt a közelében lehettem. Minden beteghez odament, megsimogatta őket, és kérte, hogy aki tud, imádkozzék. Törékeny alakja hallatlan szeretetet és jóságot sugárzott, amit minden jelenlévő megtapasztalhatott.

Teréz anyát onnan - a tömeg elől valósággal megszöktetve - autóval hoztuk át a szeretetotthon Dayka Gábor utcai központjába, ahol találkozott a bíboros úrral. A ház apraja-nagyja összezsúfolódott az ebédlőben a köszöntésére. Biztatást kaptunk tőle az imára, és röviden szólt miszsziós tevékenységéről is. Teréz anya meglátogatta az otthon betegszobáiban fekvőket, majd lement a kápolnába, ahol elmélyülten imádkozott. Szinte átlényegült az arca. A bíboros atyával és a dolgozókkal közös asztalnál fogyasztott el egy szerény ebédet.

Felemelő, felejthetetlen élmény volt a vele való találkozás, amire tizennyolc év távlatából is jól emlékezünk mindannyian, akik ott lehettünk. Ma is hálás vagyok ezért a Gondviselésnek. Az intézetből most tízen készülünk a római zarándoklatra. Bizonyára különleges élmény lesz egy olyan szent életű ember boldoggá avatásán részt venni, akinek egyszer, ha rövid időre is, a közelében lehettem.

(p- -s)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu