|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Első szava is bátorítás volt Konferencia a pápa jubileuma tiszteletére Ünnepi konferencián emlékeztek meg a pápa megválasztásának 25. évfordulójáról október 9-én Piliscsabán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsésztudományi Karán. A konferencián részt vett Erdő Péter bíboros prímás érsek, Seregély István egri érsek és Juliusz Janusz apostoli nuncius, valamint az egyetem vezetői, tanárai és a diákság képviselői. Az ima után Kránitz Mihály rektorhelyettes és Fröhlich Ida dékán köszöntötte a megemlékezés résztvevőit. A római katolikus egyház új fejének első szava bátorítóan hatott mindenkire, amikor ékes olasz nyelven így szólt "Ne féljetek!" emlékeztetett a rektorhelyettes. Ezt követően indult el az a mostanra negyedszázados út, amely megváltoztatta Európa történelmét, és egy szekularizált világban megerősítette az egyházat, meghirdetve az új evangelizálás programját. Tomka Miklós előadásában hangsúlyozta, hogy a pápa tevékenységével felgyorsult a párbeszéd az egyházi tanító hivatal, a helyi egyházak, a szakemberek és a társadalom egyéb képviselői között. Olyan dialógus jött létre, amely lehetővé teszi, hogy az egyház társadalmi, politikai kérdésekben is megfeleljen alapítójától kapott feladatának: hogy védelmet nyújtson a rászorulóknak, hogy egységet teremtsen, hogy valóban kovász és a föld sója legyen. Piotr Mazurkiewicz varsói egyetemi tanár azt emelte ki, hogy II. János Pál megválasztása mennyire megváltoztatta a Szentszék kommunizmushoz való viszonyát. A XXIII. János által kidolgozott "keleti politika" még azon a meggyőződésen alapult, hogy a kontinens megosztottsága hosszú életű lesz, és a kommunista hatalmakkal való viszonyt "normalizálni" kell. A Szent Péter trónját elfoglaló krakkói bíboros látta a kommunista rendszer bomlását. A kelet-európai egyházak túlélésének zálogát nem a kommunista politika "jóindulatában", hanem az elnyomott népben látta. Juliusz Janusz nuncius a pápa diplomáciai tevékenységéről szólva elmondta: 1978-ban, megválasztásának idején 90 országgal volt diplomáciai kapcsolata a pápai államnak, jelenleg pedig 175-tel. A szovjet befolyás alól felszabadult országoknak is új kapcsolatai létesültek a Szentszékkel. Magyarországon három alkalommal történt ilyen megállapodás. Először 1990-ben a nunciatúra nyílt meg, 1994-ben felállították a Tábori Püspökséget, 1997-ben létrejött a Szentszék és a magyar állam közötti megállapodás. Lukács László a pápa nemzetközi tevékenységét méltatva azt hangsúlyozta, hogy a Szentatya nemcsak vallotta, hogy "az egyház útja az ember", hanem meg is valósította ezt, részben útjai révén, részben azáltal, hogy Róma a világ középpontjává lett. Az egyház kilépett az eurocentrizmusból és a földkerekség egyházává, világegyházzá vált. 110 útja során 201 országot keresett fel, s mintegy 1 millió 200 ezer km-t utazott. II. János Pál emelte oltárra a pápák közül a legtöbb boldogot és szentet. Ezt a munkáját méltatta Szőke János szalézi szerzetes. Kovács Gergely a szentté avatási perekről szólva hangsúlyozta: II. János Pál pápa az életszentség elérhetőségét hirdeti azáltal, hogy szentek és boldogok egész sorát mutatja fel a népek előtt. A pápa római szemmel című előadásában Szabó Ferenc jezsuita arról beszélt, hogy a Kelet-Európából érkező pápa hogyan számolta fel a származása miatt kialakult előítéleteket és bizalmatlanságot. A Szentatya egyetemes távlatokban gondolkodik és kormányoz, legyőzve a kezdeti félelmeket - mondta Szabó Ferenc. A Vatikánnak szembe kellett néznie a modern kor paradoxonával: az emberek félnek, hogy az egyházzal egyesülve elvesztik egyéniségüket, ugyanakkor az egység jeleit várják tőle a széthulló világban. E problémára II. János Pál a lehető legjobban reagált. Soha nem volt ilyen aktív a világiakkal való párbeszéd, mint pápasága idején, ugyanakkor elhagyva Európa határait, lépéseket tett egy globális egyház létrehozására. Cser István - Kácser Anikó
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|