Meghurcolt békességszerző

Rendkívüli tehetségű lelkipásztor életét törte derékba az ötvenes évek "igazságszolgáltatása". Abai Imre 1912-ben született Szombathelyen, tizenegy gyermekes vasutas családban nevelkedett. 1936-ban szentelték pappá, lelkipásztori munkája részének tekintette a fiatalok tanítását, nevelését - 1942-ben latin és történelem szakos tanári diplomát is szerzett.

Egészségét már akkor súlyos betegségek kezdték ki, s ezért állandó orvosi kezelésre szorult. A II. világháború idején előbb tábori lelkész volt Budapesten, a háborút követően pedig a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban tanított, és kisegítő volt a rózsadombi lelkészségen. 1950-ben Sárvárra helyezték, ahol káplánként, majd plébánosként szolgált letartóztatásáig.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején Sárváron a kommunisták is megkeresték, arra kérve, hogy állítsa helyre a nyugalmat és a rendet. A pap valóban erőteljesen szót emelt az önbíráskodás és minden erőszakos cselekmény ellen, több alkalommal is lecsendesítette, megbékélésre szólította fel az egymásnak feszülő erőket, és megakadályozta az esztelen rombolást. Életfilozófiája volt: "Állandóan a halál mezsgyéjén járok, s mint ilyen csak megbocsátani és segíteni tudok." Októberben is ez vezérelte cselekedeteit és megszólalásait. Több mint harminc ember (ávós és pártfunkcionárius) életét mentette meg, akik közül az egyik a tárgyalások során mégis ellene vallott. Azzal, hogy az ÁVH titkos iratait a plébániára vitte és ott elégette, szintén sok embert óvott meg a lincseléstől. Ténykedésének legfőbb elismerése az volt, hogy november 4-e után az utcán a járókelők nem győztek hálálkodni neki azért, amit a városért tett.

Mégis perbe fogták, többek között a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésével, valamint államtitok jogosulatlan megszerzésével és megsemmisítésével vádolták. A hatvannál több tanú közül csak ketten vallottak ellene, első fokon mégis tizenkét év börtönre ítélték. A fellebbezést követően a Legfelsőbb Bíróság másodfokon két és fél évre mérsékelte az ítéletet. A kihallgatások során, a verések és kínzások következtében emberi roncs lett, újabb betegség támadta meg, mely a későbbi gondos orvosi kezelés ellenére is korai halálához vezetett. A büntetés jelentős részét a Mosonyi utcai rabkórházban töltötte. 1959-ben közkegyelemben részesült.

Papi szolgálatba nem helyezték vissza. Budapesten egy tejipari vállalatnál lett kocsikísérő, majd diszpécser.

Ekkor kereste fel régi barátját, Tamás Ernőt, a Csörsz utcai Szent Kereszt-kápolna igazgatóját, aki örömmel befogadta, és egy többcélú szobát bocsátott a rendelkezésére. Itt, a Csörsz utcai kápolnában mutatta be 1961 júniusában ezüstmiséjét. Bátor hangvételű, megdöbbentő hatású, magvas prédikációival vonzotta a környék híveit, akik közben aggódtak is emiatt érte és a kápolnaigazgatóért. Hála a Mindenhatónak, csak kisebb kellemetlenségek érték őket. 1968-ban, Tamás Ernő halálát követően néhány hónapon át gyakorlatilag ő intézte a kápolna ügyes-bajos dolgait. Rohamosan romló egészségi állapota ellenére, egészen haláláig szorgalmasan dolgozott a Magyar Misekönyv lektorálásán. 1970. január 16-án hosszú, türelemmel viselt szenvedés után visszaadta lelkét teremtőjének. A Farkasréti temetőben temették el, ahonnan 2000-ben a farkasréti Mindenszentek-templom urnatemetőjébe kerültek hamvai. A Vas Megyei Bíróság 1992-ben igazolta, hogy a korábbi elítéléseket semmisnek kell tekinteni.

Népi kezdeményezésre, esperes plébánosi támogatással 2002-ben, kilencvenedik születésnapja alkalmából Sárvár város önkormányzata posztumusz díszpolgári címet adományozott Abai Imrének.

Papp Géza

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu